balázsáldás•A torokbetegség
és más bajok ellen adja az Egyház febr. 3-án,
Szt. Balázs napján. X alakban vagy félkör alakban
összekötött két gyertyát tartanak a hívõ
elé áldó imádsággal. Szt. Balázs
a hagyomány szerint egy fuldokló fiút gyógyított
meg. Balázsolásnak is mondják. Szövege: Szt.
Balázs püspök és vértanú közbenjárására
óvjon meg téged az Isten a torokbajtól és minden
más bajtól.
BL
2.Korábban
a püspöki »katedra (trónus) fölé emelt
díszmennyezet.
3.Oltár
fölött oszlopokon álló szilárd mennyezet (»cibórium). BL
épített keresztelõ kápolna volt, kõbõl
vagy bronzból készített keresztelõ medencével,
illetve keresztkúttal. A GYKSZ 25. szerint a keresztelés helyét
úgy kell megválasztani, hogy a hívek szeme elõtt
legyen, és minél több ember közös részvételére
nyújtson lehetõséget. (Bár természetesen
megmaradt a meglévõ keresztelõ kápolna létjogosultsága
is, akár a templomon kívül, akár azon belül.)
A keresztelõkút a lit. ref. elõtt a Nagyszombaton megáldott
keresztvizet õrizte.
Az új
keresztelési rend (GYKSZ 1969) óta csak a húsvéti
idõben õrzik a megáldott keresztvizet a keresztelõkútban,
máskor újonnan szentelt keresztvízzel keresztelnek. De
maga a keresztkút, mint a szentség kiszolgáltatásának
helye, legyen a keresztelés számára fenntartva és
legyen méltó arra, hogy ott vízbõl és Szentlélekbõl
újjászülessenek a keresztények (25). Lehetséges,
sõt kívánatos olyan megoldás, hogy megfelelõ
lefolyás biztosításával friss víz folyjon
a keresztkútba. A húsvéti gyertya állandó
helye – húsvéti idõn kívül, amikor
is az oltár mellett áll – a ~. A keresztség kiszolgáltatásánál
égjen, hogy a keresztelendõk gyertyái errõl könnyen
meggyújthatók legyenek. A keresztkút és a húsvéti
gyertya emlékeztetõ jel a hívek számára,
hogy e szentséggel léptek az üdvösségre meghívottak
közé. * 11,12. (3. ábra: ãkeresztény bazilika,
12.) AM
Bárány•Az êSZ-ben olvassuk,
hogy Krisztusnak, a hibátlan és szeplõtelen ~nak drága
vére váltotta meg a világot (1Pét 1,19). A Jel-ben
27-szer nevezi Szt. János „Báránynak” az
Isten Fiát. Evangéliumának elején pedig Keresztelõ
Szt. János ajkán hangzik el a már liturgikus kifejezésként
is használatos elnevezés: „Ýme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ
bûneit”
(1,29. 36).
A kifejezés
Jézus megváltó »áldozatára utal.
Már az ãSZ-i templomban is naponta két bárányt
áldoztak föl (Kiv 29,38–41), Húsvét elõkészületi
napján pedig a szabadulás emlékére ölték
le az áldozati bárányt (Kiv 12,6). Jn 19,14–31
szerint Jézus épp abban az órában halt meg, amikor
Jeruzsálemben a húsvéti bárányt áldozták
föl. Az Isten Báránya Jahve szenvedõ szolgájának
alakját idézi fel: „Mint a
juh, amelyet
leölésre visznek, s mint a bárány elnémul…” „Szenvedésével sokakat megigazultakká
tesz szolgám, mivel gonoszságaikat magára
vállalta”
(Iz 53,7. 11). Ezeket a jövendöléseket a »bizánci liturgiában
az »elõkészületi
oltárnál mondja el a pap akkor, amikor kivágja a »prosz-
fórából a ~nak nevezett legnagyobb részt: „Föláldoztatik Isten Báránya,
ki elveszi a világ bûneit…”
Ez a liturgikus utalás a ~ra már az 5. sz.-tól megvolt
a reggeli zsolozsma nagy »doxológiájában.
Rómában
a 7. sz.-ban honosította meg az »„Agnus Dei” éneklését
a Szíriából származó Sergius pápa.
A »kenyértörés
alatti könyörgéshez a 10. sz.-ban kapcsolták az „Adj nekünk békét!” fohászt (40. ábra: Szimbólumok,
C.)
OL
bazilika (gör. basziliké
= ‘királyi ház’)•1. A római építészetben
nyújtott téglalap alakú, többnyire háromhajós
épület volt politikai gyûlésekre és kereskedelmi
célokra. Ezek mintája alapján épültek az
elsõ ~k, azaz „ókeresztény” templomok. A
»szentélyét
lezáró »apszisban helyezték el a püspöki
trónt (»katedrát),
körülötte a papság ülõhelyeit. Ezek elõtt
állt a szabadon körüljárható »oltár.
Más elrendezésben a hajó kiemelt helyén volt az
oltár és a papság helye (a „béma”),
melyet
a liturgia alatt körülálltak a hívek.
2.Ùpítészettörténeti
szempontból bazilikális elrendezésnek nevezzük az
olyan háromhajós templomot, ahol a fõhajó az oldalhajóknál
magasabb, az ablakok az oldalhajók felett adnak fényt a fõ-
hajónak. Alaprajza elnyújtott téglalap.
3.Liturgikus
szempontból kiemelt rangú templom. Ide tartoznak a római
patriarkális ~k (basilica maior), ahol pápai
trón és oltár áll (Lateráni, S. Maria Maggiore,
Szt. Péter és Falakon kívüli Szt. Pál, a
római Szt. Lõrinc, valamint az Assisi Szt. Ferenc és
Porciunkula ~). A Szentszék a jelentõsebb templomoknak basilica minor rangot ad (kis ~). Ilyen hazánkban
az esztergomi, egri, székesfehérvári, veszprémi
székesegyház, a budapesti Szt. István-~, a pannonhalmi
fõapátsági és a zirci apátsági templom.
Az utóbbi idõben néhány »kegyhely temploma is elnyerte
(Pl. Budapest-Mária-
remete kegytemploma).
AM
beavató
szentségek (lat. sacramenta initiationis)•Az
õsegyházban a katekumeneket (»katekumenátus)
több fokozatban avatták be a keresztény »misztériumokba. Ennek
beteljesedése volt, a három beavató szentség:
a »keresztség,
a »bérmálás és az »Eukarisztia.
Késõbb
a nyugati egyházban idõben egyre távolabb estek egymástól
a ~. Felnõtteknél az õsi gyakorlatot a II. Vat. állította
vissza. A ~nek legalkal-
masabb ideje a húsvéti vigília, de kiszolgáltathatók
más misében is. 14 éven felüli felnõtteket
lehetõleg a püspök keresztelje, és utána azonnal
bérmálja meg, majd a misében nyújtsa számukra
az Eukarisztiát (ET 863 és 866). A ~et az összetartozás
miatt a püspök engedélyével a keresztelést
végzõ pap bérmálja meg a szentség felvevõjét.
A 7 és 14 év közötti gyermekek keresztelése
esetén a bérmálásra saját korosztályukkal
kerüljön sor. A ~ kiszolgáltatását lehetõleg
vasárnap végezzék, és a helyi közösség
tevékenyen kapcsolódjon bele. (Felnõttkeresztelés
egyszerûbb szertartása, Bp. 1973; Felnõttek katekumenátusa
magyar viszonyokra alkalmazott változat, MKPK Bp. 1999).* 20 AM–VI
A mi Urunk
Jézus
Krisztus, a te Fiad által, aki veled
él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten,
mindörökkön örökké; b) ha a Fiúhoz intézik:
Aki élsz és uralkodol
az Atyaistennel és a Szent-
lélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Egyéb könyörgéseknél
mindig rövid ~t használunk: a) ha az Atyához szól,
akkor: Krisztus, a mi Urunk által; ha a könyörgésben
említés történik a Fiúról: Aki veled él és uralkodik
mindörökkön örökké;
b) ha a Fiúhoz szól: Aki
élsz és
uralkodol mindörökkön
örökké.
2.A liturgikus
cselekmények »áldással és
»elbocsátással
fejezõdnek be, ha felszentelt személy volt a celebráns.
Ha nem felszentelt személy, ilyen vagy hasonló módon
kéri Isten áldását: Áldjon meg minket az
êr, õrizzen meg minden rossztól és vezessen el az
örök
életre. – A válasz minden
esetben: Ámen. * 5.
VI
sza, amikor a »Vecsernye után a szerzetesek
a hálóteremben még egy magánimádságot
mondtak. Késõbb ezt az »oratóriumban
végezték. Hozzá-
tartozott még a bûnbánat felindítása is.
A mai elõírások szerint a bevezetõ rész
után lelkiismeret-vizsgálat és bûnbánat
következik valamely – a misében használt –
forma szerint, majd egy vagy két zsoltár antifónával,
rövid olvasmány és válaszos ének. A ~ csúcsa
az agg Simeon éneke, a »„Nunc
dimittis”, antifónával együtt, végül
a zárókönyörgés és az áldás.
Valamelyik Mária- »antifónával végzõdik
a ~ és a napi zsolozsma.* 4, 7.
VI
a Katolikus Egyház teljes közösségébe)•A
latin
rítusban külön szertartással fogadják be a
Katolikus Egyház teljes közösségébe azt a keresztényt,
aki egy tõle különvált egyházi közösségben
született és keresztelkedett meg. Ez a befogadó szertartás
azonban semmi egyéb kötelezettséggel ne járjon,
mint ami a közösségi kapcsolat és az egység
helyreállításához szükséges. A szertartás
félreérthetetlenül tanúsítsa, hogy ez az
egész Egyház ünnepe, csúcspontja pedig a szentáldozás,
ami két szín alatt is kiszolgáltatható. Ùppen
ezért a befogadás lehetõleg mise keretében történjék,
amelynek lefolyását a körülmények figyelembe
vételével elõre pontosan meg kell határozni. Tekintettel
kell lenni a keresztények egységtörekvéseinek szempontjaira
éppen úgy, mint a plébániai közösség
és a jelölt között máris létrejött
kapcsolatra.
A már
megkeresztelt hívõt csak akkor lehet az Egyház teljes
közösségébe befogadni, ha arra már hitbeli
ismeretekben és lelkileg is felkészült. A legfontosabb
az, hogy a jelölt szívvel-lélekkel ragaszkodjék
az Egyházhoz, amelyben elnyeri keresztségének teljességét.
A ~ a püspök joga. Az a pap viszont, akire õ a ~t bízza,
a szertartás keretében meg is bérmálhatja a jelöltet,
hacsak már nincs érvényesen megbérmálva.
Ha a hitvallás letétele és
a ~ mise keretében történik, a jelölt – a katolikus
közösségben történõ elsõ áldozása
elõtt – gyónja meg bûneit. A gyónás
elején közölje, hogy ~ elõtt áll. A jelöltet,
hacsak lehetséges, egy vagy két kezes kísérje
el a ~ra. Lényeges különbség van a ~ra készülõk
és a keresztségre készülõk között. »katekumenátus. * 20.
VI
sák. A szentelés végeztével a szentelõ
püspök vezeti »katedrájához (püspöki trón)
az új fõpásztort. Ha pedig már felszentelt püspök
az új fõpásztor, lehetõleg a »metropolita
vezesse be a székesegyházba, és olvassák fel a
kinevezõ iratot. Katedráját elfoglalva veszi át
az egyházmegye kormányzását.
2.A szerzetes
»apátot és »apátnõt a benedikálást
végzõ püspök vagy apát vezeti be a mise végeztével
a »kórusban
õt megilletõ helyre.
3.A »plébánost lehetõleg az egyházmegye
fõpásztora iktassa be tisztségébe, miután
a hitvallást letette. A püspök bevezeti plébániatemplomába
az új plébánost, átadja neki a templom kulcsait.
A homíliát a fõpásztor mondja. Az új plébános
a hívek elõtt újítsa meg a papi ígéreteket
(introductio novi parochi). * 2.
VI
a Miatyánkot folytató »embolizmus és „Mert tiéd az
ország…” doxológia után
helyezi el a béke-
rítust (ritus
pacis). Ebben
a hívek békét és egységet kérnek
az Egyház és az emberiség nagy családja számára,
kifejezik kölcsönös szeretetüket, mi-
elõtt az egy kenyérbõl részesülnének.
A béke-rítus módját a püspöki karoknak
kell meghatározniok az egyes népek természete és
szokásai alapján. Mivel az MKPK erre még nem adott irányítást,
õsi hagyomány alapján a celebráns és a
diakónus, illetve a koncelebráló papok adnak ~ot egymásnak,
miközben mondják: „Béke veled!”, a válasz: „Ùs
a te lelkeddel”. A celebráns vagy a diakónus
felszólítja a népet: „Köszöntsétek
egymást a béke
jelével!”,
melyre így válaszolnak: „Legyen békesség köztünk
mindenkor.” Egyre általánosabbá
válik, hogy a hívek kiegesztelõdésük jeleként
a mellettük állókkal egyenként kezet fognak, vagy
egyszerre nyújt mindenki kezet a mellette állóknak. *
5. AM
bemenet »bevonulás
helyezte a régebbi napra. A nyugati szerzetesség megalapítója.
XII. Pius „Európa atyjának, VI. Pál „Európa
védõszentjének” nyilvánította. ltáliának
Nursia (ma Norcia) nevû kisvárosában született 480
körül, Rómában tanult, de még tanulmányai
befejezése elõtt az ottani erkölcstelen élet elõl
menekülve Sublacumba (Subiaco) vonult, és ott éveken át
szerzetes-remete módján élt. Idõvel sokan felkeresték,
ezekbõl közösségeket alapított. Végül
Monte Cassinón (Cassinum hegyén) alapította meg monostorát.
Itt írta meg híres Reguláját, amely idõvel a szerzetesség
egyik alapszabálykönyvévé lett. Ez számos
rendelkezést tartalmaz a liturgia rendjére is. Meghalt 547. márc. 21-én.
Regulájt követõ szerzetesek ezt a napot is megünneplik. BL
2.A szerzetesrendekben
a noviciátus elõtt vagy az elsõ fogadalomnál öltöztetik
be a rendi ruhába a jelöltet.
3.Szokás
az egyházmegyés papnövendékeknek is a »reverenda megáldása
és átadása liturgikus keretben.
VI
s védelmezzék (vö. LG 11, ET 879. kán.).
Ahogy a Pünkösd Jézus húsvéti
misztériumának teljességét jelenti, úgy
a ~ tökéletesíti és megerõsíti a keresztség
szentségének hatásait. A megszentelés minden mozzanata
sajátosan kapcsolódik a Szentlélekhez. Jelen van már
a keresztségi újjászületés kezdeténél
(Jn 1,33), itt azonban a megkeresztelt az isteni életnek csak csíráját
kapja meg, amelynek növekednie és erõsödnie kell.
Az apostolok a keresztség kegyelmének betetõzéseként
a Lélek ajándékait kézrátétellel
osztották ki az újonnan megkeresztelteknek (ApCsel 8,15–17).
Nyugaton – õsi tanúságok szerint – a keresztvíz
fürdõje után és az Eukarisztia vétele elõtt
történt a megkenés kézrátétellel.
Ez a bérmálás, amely különálló
szentség.
A mai bérmálási
szertartás kiemeli, hogy a Szentlélek Krisztus ajándéka. A ~nek kiszolgáltatása
a homlok krizmával való megkenésével történik
kézrátétellel! e szavak kíséretében:
Vedd a Szentlélek ajándékának jelét. –
Ámen – válaszol
a megbérmált.
A bizánci liturgiában a keresztséggel együtt mindig
kiszolgáltatják a ~ét is. * 13.
VI
betegáldoztató
pyxis (gör. – püxisz,
‘szelence’)•Több-kevesebb kisostya számára
alkalmas edényke, melyben a pap, diakónus vagy megbízott
világi a betegek számára viszi az Oltáriszentséget.
Gyakran úgy alakítják, hogy »paténaszerû szélesebb alja legyen.
A ~t kisebb méretû »korporáléba teszik,
s nyakba akasztható tasakban, a »burzában viszik a Szentséget.
AM
betegek kenete (lat. unctio infirmorum)•Az ember egyik legsúlyosabb próbatétele a testi szenvedés, a fájdalom és a betegség. Isten gondviselõ terve, hogy az ember az egészséget ápolja, a betegség ellen küzdjön, és tegyen meg mindent a betegek testi-lelki megkönnyebbüléséért. Jézus maga is gondjaiba vette a betegeket, kezét rájuk helyezte (Mt 8,3–15 stb.), és tanítványait is még földi életében a betegek gyógyításának parancsával küldte szét (Mk 16,18).
Jézus a betegek gondozását Egyházán keresztül folytatja, amint Szt. Jakab apostol levelében olvassuk: „Beteg valamelyiktek? Hívassa el az Egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az êr nevében. A hitbõl fakadó ima megszabadítja a beteget, és az êr talpraállítja.
Ha pedig bûnöket követett el, bocsánatot nyer” (5,14–15).
E szentség felvételében az élõ hit fejezõdik ki, amely az üdvösségre segíti az embert, felszítja az Istenbe vetett bizalmát, megerõsíti a gonosz lélek kísértéseinek és a halálfélelemnek leküzdésében. Az ember egészségét is visszaszerzi, ha az a lélek üdvösségére válik, és ha szükséges, megadja a bûnök bocsánatát is. A ~ét felvehetik mindazok, akik betegségük miatt kérik (öregek és gyermekek is), vagy akikrõl feltételezhetõ, hogy kérték volna (eszméletlen betegek). A ~ét rendszerint megelõzi a »bûnbocsánat szentsége, rövid igeliturgia és »egyetemes könyörgések, majd a következõ szavak kíséretében a betegek olajával a pap megkeni a beteg homlokát és két kezét: E szent kenet által és nagy irgalmassága szerint segítsen meg téged az êr a Szentlélek kegyelmével. Ámen. Szabadítson meg bûneidtõl, üdvözítsen téged, és erõsítsen meg jóságosan! Ámen. A ~t rendszerint az »áldozás ( »êtravaló) követi.
A ~ét misében vagy azon kívül egyénileg vagy közösségben is fel lehet venni. Ismételten feladható újabb betegség, vagy a beteg állapotának rosz-
szabbodása esetén. – A bizánci rítusban: a beteg érzékszerveinek megkenését kíséri a szentségi ima, miközben a pap az Evangéliumos könyvet a beteg fejére teszi. Ezt a könyvet aztán a beteg meg is csókolja. A szentség kiszolgáltatása után közösen végeznek könyörgéseket a betegért.
A görög ortodox egyházi szokás szerint nagyszerdánként (a román egyházban pedig még gyakrabban) csoportosan is kiszolgáltatják ezt a szentséget, melyben az elõírás szerint egyszerre hét
pap mûködik közre (ez el is hagyható). (»olaj.)
* 24 VI – OL
betlehem•Jézus születésének
plasztikus ábrázolása, melynek középpontja
a jászolban fekvõ isteni Gyermek. Eredete vagy a római
S. Maria Maggiore templomban õrzött (nem hiteles) jászol-ereklyére,
vagy arra a jászolra vezethetõ vissza, amelyet Assisi Szt. Ferenc
Greccióban állított fel Karácsonykor.
Az egyre szaporodó szereplõk (Szûz Mária
és Szt. József, pásztorok, angyalok, napkeleti bölcsek)
színes népi fantáziával vették körül
a karácsonyi idõben a templomban és az otthonokban felállított
~et. A ~ felállításának szokása mint a
népi vallásosság kifejezõje, a karácsonyi
idõben a templom megfelelõ helyén fenntartható,
de a ~et sose helyezzék el a »preszbitériumban. AM
A római
liturgiában a ~
a mise bevezetõ szertartása. A pap a segédkezõkkel
együtt vagy rövidebb úton a »sekrestyébõl,
vagy ünnepélyesebb alkalommal a püspök vagy pap, a segédkezõkkel
együtt szent ruhákba öltözve a templom bejáratától
a fõhajón át vonul az oltárhoz, amikor a nép
összegyûlt. A ~ sorrendje a következõ: a) a turifer
a füstölgõ turibulummal, ha »tömjénezés
is lesz; b) a gyertyavivõk (»akolitus) s közöttük,
a keresztvivõ a kereszttel, majd a többi ministráns; c)
a »diakónus
vagy a »lektor, aki hozza az »Evangéliumos
könyvet; d) a misézõ pap. Ha tömjénezni akarnak,
indulás elõtt a pap tömjént tesz a parázsra.
Amíg a ~i körmenet tart, a »kezdõéneket éneklik.
Amikor megérkeznek az oltárhoz, a misézõ pap és
a segédkezõk mélyen meghajolnak, vagy térdet hajtanak,
ha a »tabernákulumban Oltáriszentség
van. Ha a ~i körmenetben keresztet is hoztak, azt az oltár mellé,
vagy más alkalmas helyre kell állítani. A segédkezõk
által vitt gyertyatartókat az oltár mellé vagy az »asztalkára kell
helyezni, az
»Evangéliumos
könyv pedig az oltárra kerül. A pap fölmegy az oltárhoz,
és tisztelete jeléül megcsókolja. Ha alkalmasnak
látszik, megtömjénezi (incenzálja) az oltárt,
körüljárva azt. A pap a ~t azzal fejezi be, hogy ülõhelyéhez
megy, ahol megkezdi a misét (vö. RMÁR 82–85). –
A püspök hivatalos templomlátogatása alkalmával
»korális ruhában áldást
osztva vonul végig a templom fõhajóján. »körmenet, »fogadás (püspöké).
OL–AM
hat. Három misét mondhat (trinatio), illetve koncelebrálhat
»Karácsonykor,
ha a miséket a maguk idejében mondják, valamint »Halottak
napján. Paphiány esetén a helyi ordinárius megengedheti,
hogy a papok megfelelõ okból naponta kétszer, sõt
ha a lelkipásztori szükség úgy kívánja,
vasárnap és kötelezõ ünnepeken háromszor
is misézhetnek (vö. ET 905). ~ és trinálás
esetében csak egy miséért fogadhatnak el »misestipendiumot (kivéve
Karácsony három miséjét). Az a pap, aki két
vagy három misét mutat be, közöttük élelmet
vehet magához, még ha így nincs is meg az egyórás
szentségi böjt a mise celebrálása elõtt (VI.
Pál: Pasto-
rale munus,
3–4). Ahol ennél több istentiszteletre van szükség,
ott ne a miséket szaporítsák, hanem az »istentisztelet pap nélküli
formáját gyakorolják, vagy maga a pap tartson igeliturgiát
áldoztatással. * 5. VI
rása Jeruzsálem, Antiochia és Alexandria. Fõleg
a kis-ázsiai kappadókiai atyák (Nagy Szt. Baszi-
leiosz) dolgozták át a semita jellegû antiochiai liturgiát
görög nyelvre, melyet aztán Khrüszosztomosz (Aranyszájú)
Szt. János honosított meg a császári székhely
miatt egyre jelentõsebbé vált Konstantinápolyban
(Bizáncban). Ezt a görög nyelvû liturgiát vették
át a melkita keresztények. Khrüszosztomosz Szt. János
liturgiája a 7-8. sz.-ban elterjedt egész Keleten és
Dél-Itáliában. 988-ban Vlagyimir kijevi orosz herceg
megkeresztelkedett, és ószláv nyelven átvette
a ~t a létszámban és missziós tevékenységben
egyaránt kimagasló orosz egyház számára.
1589-ben állították fel az önálló
moszkvai patriarkátust. A ~t követõ egyházak az
1054-ben történt keleti egyházszakadás után
is joggal nevezik magukat „ortodox”, kevésbé szerencsés
fordítással „pravoszláv” = igazhitû egyházaknak.
A ~t a görögön kívül ószláv, arab,
bolgár, román, észt, finn, japán, magyar, grúz
és még számos más nyelven végzik. Elvben
minden nyelv használható, bár ez dallami és formai
változatokat hozott magával. Elsõsorban a ~t végzõ
ortodox egyházakat nevezik a volt Habsburg-bi-
rodalom területén „görögkeleti” egyházaknak.
(»„Szent Liturgia” felépítése
bizánci rítusban, »keleti
rítusok.)
AM
12. sz.-i kéziratokban található meg. Ekkor még
csak kevés jelet használnak, s alkalmazzák részben
a 3–4. sz.-ban kifejlõdött hangsúlyos (ekfonetikus) kottázás jeleit
is. Ezzel a jelrendszerrel még a hangközöket sem tudták
megfelelõen jelölni.
A közép-bizánci
korban (12–14. sz.) jelent meg a „hagiopoliszi” vagy „körvonalas”
kottázás, melyben a dallamívek mellett már a hangközöket,
sõt a dinamikát is kiválóan tudták jelölni.
Ezt fejlesztette tovább a késõ ~, melyet az 1380-ban
elhunyt Ivan Kukuzel után „kukuzeli” kottázásnak
is neveznek. A hangok abszolút értékének rögzítését
csak a 16. sz.-i Oroszországban kezdték átvenni Nyugatról. A magyar bizánci rítusú
liturgikus könyvek az ötvonalas, violinkulcsos modern éneklejegyzést
használják. OL
a diakónus e szavakkal szólítja fel a népet a
Mindenszentek litániája alatt való letérdelésre,
majd utána felállásra.
AM
1. A
keleti egyházban
igen õsi hagyománya van a nagyheti ~nek, amikor Nagycsütörtök
estétõl a Húsvétra virradó éjszakáig
nem ettek. Késõbb a ~i idõt kiterjesztették az
egész negyvennapos nagyböjtre ( »nagyböjt Keleten).
Vízkereszt
elõtt a 4. sz.-tól szintén igen hosszú ~öt
tartottak, ezt azonban késõbb lerövidítették
az elõkészületi napra (vigília). A 8. sz.-ban már
40 napos ~ volt Karácsony és aug. 15-e elõtt is. Ma már
az Istenszülõ mennybevitelének ünnepe elõtt
csak kéthetes a ~.
A jelenlegi
böjti fegyelem a magyar görög katolikusoknál:
a)A hústól
való megtartóztatás napjai: 1. a nagyböjt minden
szerdája és péntekje; 2. a karácsonyi, péter-páli
és nagyboldogasszonyi bûnbánati idõk péntekjei.
b) Bûnbánati
napok: 1. Az év minden szerdája és péntekje –
a nagy ünnepeket (Karácsony, Húsvét, Pünkösd)
követõ,
ill. az êrjelenés ünnepét és a nagyböjt
elõtti hetet megelõzõ, ún. „Szabad hét”
kivételével. 2. Nagyböjt és a karácsonyi
böjt minden napja.
c) Ha a hústól
való megtartóztatást valaki komoly okok miatt nem tudja
megtartani, helyettesítheti, ill. pótolhatja más jócselekedettel.
d) Ùvente
kétszer van ún. „szigorú böjt”: 1. A
nagyböjt elsõ napja. (A keleti egyházban a nagyböjt
nem Hamvazószerdán, hanem már elõtte két
nappal, hétfõn megkezdõdik.) 2. Nagypéntek. E
két napon csak növényi eredetû ételeket fogyasztanak.
(Tehát zsírt, tejet, vajat, tojást stb. nem!)
2.A nyugati egyházban ma két szigorú ~i
nap van hústilalommal összekötve. Ez Hamvazószerda
és Nagypéntek. A szigorú ~ a nagykorúakat (betöltött
18. évtõl) kötelezi 60. életévük megkezdéséig
(ET 1252) (háromszori étkezés egyszeri jóllakással).
A »hústilalom
kötelezi azokat, akik 14. életévüket betöltötték
(ET 1252).
A szentségi ~ (teljes megtartóztatás
minden ételtõl, italtól szentáldozás elõtt)
a latin egyházban ma nagyon enyhe, mert csupán egy órára
szorítkozik a régi gyakorlattal szemben, mely éjféltõl
volt kötelezõ. Gyógyszer
és a víz nem szegi meg a szentségi ~öt. A
betegek indokolt esetben még ez alól is felmentést kapnak. * 1, 22 (magy. 305–318),
24. OL–VI
kára. A részleges ~hoz a kegyelem állapota, a ~ elnyerésének
feltételei és szándéka szükségesek.
Bizonyos esetekben
az Egyház egyéb feltételt is kívánhat,
mint pl. »a
szentévi ~nál a római bazilikák, vagy meghatározott
templom meglátogatását stb. »templom címe, »zarándoklat. * 22. (magy.
319–330)
VI
burza (lat. bursa, ‘zseb’)•l.
A »korporále
befogadására alkalmas négyzet alakú keményített
tasak, amely a miseruha anyagából készül. Használata
ma már nem kötelezõ.
2.Nyakba
akasztható, rendszerint selyembõl készült tasak, melyben betegellátáskor az
Oltáriszentséget viszik. * 24. AM
negyedes idõk) * 1, 32.
AM
bûnbánati
cselekmény•A »misében az »igeliturgiát
~ elõzi meg, hogy a híveket felkészítse Isten Igéjének hittel való hallgatására
és az »Eukarisztia méltó megünneplésére. Részei: a celebráns
lelkiismeret-vizsgálatra és bûnbánatra szólít fel; rövid csend, melyben
ki-ki magába száll; majd különbözõ imaformákkal a közösség bûnbánatot
indít. Ezek: „Gyónom a mindenható Istennek…”, vagy: „Urunk, Istenünk, könyörülj
rajtunk…” vagy
a bõvített »Kyrie: „Uram irgalmazz” különbözõ változatai. Ezt követi a celebráns bûn-
bocsánatot kérõ fohásza, mely nem szentségi feloldozás. – A »betegek
szentségénél is ezt a ~t alkalmazzuk, ha a beteg nem járul a »bûnbocsánat
szentségéhez. – A »zsolozsma Befejezõ imaórájában
is e ~nyel történik a lelkiismeret-vizsgálat és a bûnbánat. * 5.
VI
a terminológiára. Az új Ordo Paenitentiae-ben
(A bûnbocsánat szertartása) ~ jelzésére
a latinban a használat folyamán többjelentésûvé
vált „paenitentia” (eredetileg megtérés, Istenhez fordulás,
metanoia) mellett a biblikus eredetû „reconciliatio” (kiengesztelõdés,
kibékülés Istennel és embertársainkkal) terminust
találjuk. A magyarban sincs olyan egyetlen szavunk, amelyik ezt a fogalmat:
paenitentia – reconciliatio – a maga teljes-
ségében visszaadná. Ùppen ezért a magyarban
is ajánlatos váltakozva alkalmazni a következõ szakkifejezéseket:
penitencia szentsége (metanoia értelemben!), bûnbocsánat
szentsége (Istené a kezdeményezés!), bûnbánat
szentsége (az ember részérõl a legfontosabb mozzanat!),
gyónás, kiengesztelõdés szentsége.
Isten azzal
mutatta meg irgalmas szeretetét az emberek iránt, hogy Krisztus
szenvedése és kereszthalála által kiengesztelõdött
a világgal. Az êr a kiengesztelés szolgálatát
Egyházára bízta. Emberi gyarlóságból
megtörténhet, hogy a megkeresztelt ember elhagyja „elsõ
szeretetét” (vö. Jel 2,4), és vétkével
megszakítja az Istennel való baráti kapcsolatot. Ezért
a keresztség után elkövetett bûnök megbocsátására
az êr a ~t rendelte. Jézus nemcsak felszólít a
»megtérésre, hanem
megbocsátja a bûnöket (Mt 9,2–8), és apostolainak
megbízást ad a bûnök megbocsátására
(Jn 20,22–23).
Amikor a bûnös
a Szentlélek indítására Istenhez akar visszatérni,
õszintén fájlalnia kell a bûn megtörténtét,
és elutasítania azzal, hogy többé nem akar vétkezni
(bánat, erõs fogadás). Ettõl függ a megtérés
valódisága. A bûnvallomással a megtérõ
a gyóntató lelkiatya elõtt meggyónja bûneit,
hogy a feloldozás által elnyerje azok bocsánatát.
Az igazi megtérés a bûnök jóvátételének
komoly szándékával, az élet megjavításával
és az esetleg okozott kár megtérítésével
lesz teljes.
A megtérésnek
ez a szentségi útja akkor lesz üdvösségszerzõ,
ha a hívõ minden súlyos bûnét a gyóntatónak
meggyónja. A bocsánatos bûnök leküzdésére
és a kegyelmi állapot tökéletesítésére
is nagyon hasznos e szentség gyakori és buzgó felvétele
(áhítatból történõ gyónás).
A ~nek formái:
a) egy megtérõ (gyónni kívánó)
esetében: a gyóntatószékben
vagy a gyóntató-
helyiségben a pap fogadja a megtérõt, a bûnbánatra
indító szentírási vers után következik
a bûn-
bevallás és a buzdítás. Az elégtétel
elvállalása és a bánatima után részesül
a megtérõ szentségi fel-
oldozásban a pap következõ szavaival: Isten, a mi irgalmas Atyánk, aki szent Fiának kereszthalála
és feltámadása által kiengesztelte önmagával
a világot, és kiárasztotta a Szentlelkel a bûnök
bocsánatára, az Egyház szolgálata által
bocsásson meg neked és adja meg a békét!
Ùs én feloldozlak téged
bûneidtõl az
Atya, és a Fiú és
a Szentlélek nevében.
A szentség felvétele lsten dicsõítésével
és a megtérõ elbocsátásával zárul.
b)Több megtérõ
esetében (egyéni bûnvallomással) és feloldozással.
Az egyéni bûnvallomást és
feloldozást megelõzi a közösségi igeliturgia,
majd az egyéni gyónások végeztével közös
hálaadást végeznek: A kiengesztelõdésnek
ez a formája a megtérés közösségi jellegét
emeli ki. Ez a forma lelkigyakorlatok alkalmával gyümölcsözõen
alkalmazható.
c)Több megtérõ
esetében (bûnvallomás nélkül), általános
feloldozással. Ezt a formát kell alkalmazni
halálveszély és súlyos szükség esetén.
A szükséges feltételek valódiságáról
az egyházmegye püspökének, illetve a feloldozó
papnak kell döntenie. Az érvényességhez nemcsak
az egyéni felkészültség szükséges, hanem
az a szándék is, hogy mielõbb, egy éven belül
– egyéni gyónást végeznek. Az MKPK 1977.
márc. 16-án úgy döntött, hogy ezt a formát
egyelõre nem vezeti be hazánkban a halálveszély
esetét kivéve.