pacifikále (lat. pacifico = ‘békét szerzek’, ‘kiengesztelôdök’)A misében a békecsók átadásához használt tábla vagy kereszt, melyet a közép-
kori liturgiában a résztvevôk megcsókoltak és
továbbadtak. Ma kereszt, melyet a püspökfogadáskor a püspöknek csókra nyújtanak a békecsók helyett.
»csók, »békecsók.        AM

 

palást (lat. pluviale = ‘esôköpeny’)Félkör alakú bô – eredetileg csuklyával ellátott – esô-
köpeny. A testet körbevevô ~ot gyakran gazdagon díszített csat fogta össze. Amikor a kazula a püspök és pap
»miseruhájává lett, a misén kívüli jelentôsebb liturgikus eseményeknél (körmenet, temetés, esküvô, litánia stb.) a celebráns ~ot öltött. A ~ is átvette a középkorban a liturgikus színeket, a ~ hátán lévô csuklya pedig ruhadísszé lett. A nehéz, gazdagon díszített ~ helyett a »lit. mozg. során tért hódít a nemes anyagból bôven szabott ~. Ennek nyakrészét néha gallérszerûen kiképzik.
A ~ra is feltehetô kívül a
»stóla, ha a ~ szabása visszatér eredeti alakjához. (22. ábra: Liturgikus öltözet (nyugati) E, F.) AM

 

palla (lat. ‘köpenyszerûen takaró kendô’)
A
»misében eredetileg az »oltárra készített adományokra ráterítették a felsô »oltárterítô egy részét, hogy a »kánon alatt védjék a rovaroktól, portól. Késôbb kisebb, négyzet alakú kartonnal keményített kehelyfedô lett belôle, melyet csupán a kehelybe öntött és átváltoztatott bor megóvására tettek fel. Az RMÁR 80. és 103. szerint a ~t csak akkor kell használni, ha a celebráns „szükségesnek véli”, amennyiben annak veszélye forog fenn, hogy rovarok szállhatnak a kehelybe. * 5. (16. ábra: Kehely, 5.) AM

 

pallium (gör. pallion = ‘köpeny’)Eredetileg bal vállra akasztott hosszú köpeny volt, amely az antik korban állami hivatali jellé lett. Késôbb a bal vállra vetett, keresztekkel díszített sálszerû szövet. Konstantin császár a pápának ~ot adományozott, aki azt késôbb megosztotta a »metropolitákkal (érsekekkel), és privilégiumok alapján egyes püspökökkel. A korábban bô köpeny ma csupán keskeny gyapjúszövetcsík, mely a nyakat gallérként veszi körül, a mell, illetve a hát közepéig érô két szárral. A nyakrésznél 4 fekete kis kereszt, a két lelógó száron 1-1 kereszt van beszôve. Három tû rögzíti a miseruhához. A »tiara letétele óta (II. Vat. után) a pápa a ~ átvételével foglalja el a római »katedrát. A pápa nevében a protodiakónus bíboros adja fel a metropolitáknak a ~ot. A ~ azt a hatalmat jelöli, amellyel a jog a római egyházzal közösségben lévô metropolitát (érseket) egyháztartományában felruházza (ET 355.2 és 437). (11. ábra: Fôpapi jelvények és ruhák, J 4.)              AM


Pál Szt. apostol »Péter

 

pálmaszentelés »Virágvasárnap

 

panaszének (lat. improperia; improperium = ‘szemrehányás’, ‘panaszkodás’)A jeruzsálemi eredetû (6. sz.) ~et a nagypénteki kereszthódolat alatt énekli az Egyház. A Keresztrefeszített fordul szemrehányó szavaival a választott néphez. A hívek refrénje az egyes panaszokra: Szent Isten, szent erôs, szent halhatatlan Isten – irgalmazz nekünk! Számos énekkari feldolgozás is ismert a gregorián ~en kívül (pl. Victoria: Popule meus).        VI

 

pap (gör. preszbüterosz = ‘idôsebb személy’, preszbeuó = követségben járok, lat. sacerdos, sacer = ‘szent’)Az »egyházi rend szentségének a második foka a papi rend. Az ÚSZ elsôsorban Krisztusra alkalmazza a ~ kifejezést: „Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint” (Zsid 7,1–28), aki mindenkor közbenjár értünk és „vérének erejében megvan a reményünk arra, hogy beléphetünk a Szentek Szentjébe” (Zsid 10,19). Amíg az ÚSZ gör. szövege a „hiereusz” kifejezést használja Krisztusra, mint a ~ra, a kezdeti egyház „preszbitereket” rendelt az egyházi közösségek elöljáróivá, ahol a kifejezés már rég elveszítette az „idôs, vén” értelmet. Annál élôbb viszont a „Krisztus követségében járó” tartalma. A 2. sz.-tól az „episzkoposz” (» püspök) körül a preszbitérium, a papok közössége végzi Isten népének szolgálatát Krisztus egyetlen papságában részesülve. Az öszszegyûlt közösségben a láthatatlan Fôt képviselik. Krisztus az egyházi rend szentségében saját küldetését adja a ~nak, a Szentlélek pedig a »püspök kézfeltétele által felhatalmazza sajátos szentségi teendôi ellátására. Az »egyházi rend eltörölhetetlen jegyet nyom lelkébe (karakter) és a szentségi kegyelemben részesíti. A ~ az Egyház nevében mutatja be a misét, szolgáltatja ki a szentségeket (az egyházi rendet és a házasság szentségét kivéve), hirdeti Isten Igéjét és vezeti a rábízott egyházi közösséget. Joga van a legtöbb áldás és »szentelmény kiszolgáltatására. Minden papnak egyház-
jogilag egy egyházmegyéhez vagy szerzetesrendhez kell tartoznia
(incardinutio), és minden tevékenységében püspökével vagy rendi elöljárójával való egységben és engedelmességben kell feladatát végeznie. Az egyházi rendben lévô „szolgálati ~ságot” lényegében meg kell különböztetni a hívek „egyetemes papságától”, melyet a keresztség ad meg és a bérmálás mélyít el lelkükben.* 18.                 AM

 

pápa (gör. pappasz = ‘atya’, pap; lat. Pontifex Romanus, pontifex = fôpap)A ~ ôsi püspöki cím. Ma Róma püspökét jelenti, aki a püspökök kollégiumának a feje és az egész Egyház pásztora. Hatalma a törvényes választás elfogadásával lép életbe. Szolgálatát ünnepélyes misével kezdi. Ennek kezdetén átveszi a »palliumot és fogadja a bíborosok személyes tiszteletadását. Liturgikus jelvénye a »ferula (keresztben végzôdö pásztorbot). A ~ által végzett szertartásokat külön liturgikus könyvek tartalmazzák. Címe: Szentatya (lat. Beatissime Pater).            VI

 

Pápai Liturgikus Intézet (Pontificio Istituto Liturgico)•A ~et XXIII. János pápa 1962. jún. 15-én alapította és vezetését a bencésekre bízta. A II. Vatikáni Zsinat elôkészítésében többen tevékenyen részt vettek, és a LK szellemében készítették el tanulmányi tervét. Célja: a teológiai alapképzés után kétéves speciális liturgikus képzést nyújtani. Biztosítani a professzorok számára a tudományos kutatást, hogy a hallgatókat bevezessék a liturgia tudo-
mányába. Így biztosítják, hogy megfelelô felkészültséggel rendelkezô szakemberek oktassák a liturgia ismereteit. Tudományos fokozatot lehet szerezni (licenciátust és doktorátust). A ~nek inkább pasztorális jellegû intézménye Padovában mûködik szintén Szent
»Benedek fiainak vezetésével.               VI

 

papi szék (lat. sedes = ‘szék’)A szertartást végzô pap ülôhelye, mely azt jelzi, hogy ô a közösség elöljárója és a liturgia vezetôje. A ~et a lit. ref. hozta vissza a »preszbitériumba, miután jelentôsége századokon keresztül feledésbe merült. A ~ legalkalmasabb helye a néppel szemben a preszbitérium tengelyében van. Ha a preszbitériumban megmarad a régi fôoltár, vagy az »apszis túl messze van a néptôl, akkor más megfelelô helyet is lehet számára keresni. Kialakításában kerülni kell a trónszék látszatát. A »celebráns a
~rôl nyitja meg a misét, innen mondja a könyörgést, ülve hallgatja a lektor által felolvasott olvasmányokat, itt imádkozza a hitvallást, vezeti az egyetemes könyörgéseket, majd az eukarisztikus liturgia után a ~rôl mondhatja el az áldozás utáni könyörgést, hirdetéseket, adja az áldást és elbocsátást (RMÁR 271). A püspök ülôhelye a
»katedra. * 5,11.

A keleti egyházban a ~ mindig a szentélyben található. A pap (és segédlete) az apostoli szakasz olvasását itt hallgatja. (23. ábra: Liturgikus térrendezés.)                                                                                AM

papi térség »preszbitérium

 

pap nélküli istentisztelet »istentisztelet pap távollétében

 

papszentelésAmint már az apostoli kor írásaiból is kiderül (2Tim 1,6), a pappá szentelés a „kézfeltétel” által történik. Az »egyházi rend mindhárom fokozatának anyaga a püspök kézföltétele, formája pedig a kézfeltétel utáni ima.

1.Keleten püspöki Szent Liturgia keretében a
~ kézrátétellel és a szentelési imával történik.
A szentelô igék a következôk:
„Az isteni kegyelem, mely az erôtleneket erôsekké s a gyarlókat tökéletesekké teszi, N. istenfélô szerpapot áldozópappá szenteli”. A szentelés imája után a nagy »ekténiát imádkozzák el az arcra borult felszenteltek fölött, majd pedig a püspök egyenként átadja a papi stólát (epitrakhélion), kézelôket (epima-
nikion), felon
t (liturgikus ruhát), kelyhet, a diszkoszt (paténa) és a misekönyvet (Liturgikon). A liturgikus szerek átadásakor a püspök és a nép egyaránt háromszor mondja, hogy méltó erre az illetô: „Axiosz”. (»liturgikus öltözet a keleti egyházban)

2.A nyugati egyházban a ~t az evangélium után végzi a püspök. Lényegi része a püspök kézfeltétele (hozzájárulhat a papok kézfeltétele, amely a preszbiterátus szentségi közösségét fejezi ki), majd a szentelési imádság szavai következnek: „Add meg e szolgáidnak, kérünk, mindenható Atyánk, az áldozópapi méltóságot, és újítsd szívük mélyén a szentség lelkét, hogy tôled, Istentôl kapják meg a papságnak ezt a második rendjét, életük pedig legyen az erények példája.” A szentelési imádság után beöltöztetik az újonnan szentelteket a papi liturgikus ruhákba, majd a szentelô püspök  »krizmával megkeni kezüket, és átadja nekik a miséhez elôkészített paténát az ostyával és a kelyhet a borral. Ezután a püspök »békecsókot ad
az újonnan szentelteknek, a jelenlévô papok is békecsókkal fogadják új testvéreiket. Az áldozati adományok oltárhoz vitelével folytatódik a mise,
melyet a felszenteltek
»koncelebrálnak a püspökkel.            OL–VI

 

parakliszNémileg a reggeli zsolozsma (»utrenye) szertartására emlékeztet. Van ilyen kérô tisztelet az Úr Jézus, a Boldogságos Szûz, az angyalok, különbözô szentek tiszteletére. Az Istenszülô tiszteletére két ilyen ájtatossági forma van. Hazánkban a görög katolikusok „paraklisz” cím alatt a Boldogságos Szûz kis ~át ismerik.                        OM

paraliturgia (gör. para = ‘melletti’)A nép áhítatgyakorlatai, amelyek nem tartoznak a hivatalos liturgiához, de az Egyház velük megbecsüli
a részegyházak vallási gyakorlatait. Ezeknek az
»áhítatgyakorlatoknak összhangban kell lenniök az egyházi törvényekkel és elôírásokkal, és alkalmazkodjanak a liturgikus idôkhöz. (Pl. »keresztút, »rózsafüzér) »Praeorator.           VI

 

paramentum »liturgikus öltözet

 

parancsolt ünnep »kötelezô ünnep

 

parasztáz (gör. parasztázisz = ‘közbenjárás’, ‘pártfogás’)Olyan istentisztelet a keleti egyházban, amely által mi, élôk járunk közben Istennél elhunytjaink üdvösségéért. A ~ szertartása elsô részében a temetéshez hasonlít. Végzése egyaránt szokásos halottvirrasztáskor (a temetés elôtti este), vagy évfordulók, megemlékezések alkalmával, templomban, temetôben, vagy – amikor háztól temetnek – a ravatal mellett.      OM

 

paróchus »plébános

 

passió (lat. ‘szenvedés’)Krisztus Urunk szenvedésének története az evangéliumok szerint »Virágvasárnap és Nagypénteken ünnepélyesen énekelve vagy felolvasva. Virágvasárnapon A-évben Mt 26,14–27,66-ig; B-évben Mk 14,1–15,47; C-évben Lk 22,14–23,56; Nagypénteken minden évben Jn 18,1–19,42 szerint. A ~kat a zeneirodalomban polifon és oratórikus formában sokan feldolgozták, a barokk korban számos kórusbetéttel bôvítették azokat (pl. Bach: János passió).                                               BL

 

pasztofórium (gör. pasztophorion ‘fülke’)
A ~ az Eukarisztia ôrzési helye a szentély falába vágott fülkében. A Trid. után általánossá vált az oltárra helyezett tabernákulum. A fülkét mûvészi kôfaragásokkal díszítették és mûves vasrácsokkal zárták. A II. Vat. után újra feléledt a ~ használata. (
»Eukarisztia ôrzési helye)    AM

 

pásztorbot (lat. baculum = ‘bot’)A kora szerzetességben elôbb az apátok által használt, pásztori tisztségükre emlékeztetô, hosszú, behajtott végû bot. A 7. sz.-tól Hispániában kezdik a püspökök használni. A 11. sz.-tól található liturgikus használata; a középkortól a fôpásztori hivatal jele. A püspökökön kívül prelátusok, apátok és prépostok a mise alatt és más szertartásoknál is használják. Ma megyéspüspök és joghatósággal rendelkezô apát és prépost használhatja, címzetes püspök csak akkor, ha a megyéspüspök megbízásából végez fôpapi liturgiát. Nagypénteken és gyászmisében nem viselik. A ~ot a prelátusok a bal kezükben tartják, hajlott végével elôre fordítva. Amikor nincs a kezükben, akkor a fôpapi szertartás alatt a bakulista (botos) tartja. Szimbolikus értelme a pásztori hivatalból ered (vö. Jn 10; Lk 15,3–7). * 2. »ferula.; (11. ábra: Fôpapi jelvények és ruhák, E, J3.)   AM

 

paténa (gör.–lat. patina = ‘tál’, ‘tányér’, gör. diszkosz)Az ostya befogadására szolgáló kör alakú, lapos kis tányérka, melyen felajánlják a kenyeret, és az átváltoztatás után is azon tartják Krisztus Testét. Régente, klasszikus formájában sekély mélyedéssel a kehelyre illett, annak tartozéka volt. A kehelyhez hasonlóan vagy értékes anyagból kell lennie, vagy aranyozzák. A nemes-
fémeken kívül készülhet keményebb fából, elefántcsontból, rozsdamentes fémbôl. A csak pap számára készített kisebb ~ a lit. ref. során helyt ad az egyetlen nagyobb méretû
áldoztatótálnak, melyen a celebráns, a segédkezôk és a hívek ostyája is elfér (RMÁR 293). A ~ neve a keleti liturgiában „diszkosz, és a kehelyhez hasonló talpa van.; (19. ábra: Kehelyfelszerelés, 4.; 16. ábra: Gótikus, barokk kehely A, B, C)  AM

Pater noster »Miatyánk

 pátriárka (gör. patriarkha – ‘atyai uralkodó’)
Keleten az önálló
(autokephal) ortodox egyház fejét nevezik ~nak, aki szabadon rendelkezhet a területén lévô üres püspöki székek betöltésérôl.
A keletiek kezdettôl fogva Róma püspökét is ~nak tekintették, aki a Nyugatrómai Birodalom területén rendelkezett kizárólagos jogkörrel.

325-ben az I. Nikaiai Zsinat már ~i tekintéllyel ruházta fel a kereszténység három fô központja: Róma, Alexandria és Antiochia püspökét. A 451. évi Khalkedoni Zsinat kijelentette, hogy Róma püspöke, a Nyugat ~ja után a konstantinápolyi ~ a legelsô.

Késôbb a jeruzsálemi, velencei, goai (India) és lisszaboni latin rítusú püspök is elnyerte a ~ címet. A ~ címet viseli hat egyesült keleti egyház feje is. »keleti rítusok                                                        OL

 pectorale »mellkereszt

 péntek•Már a Didakhé a 2. sz.-ban a zsidóknál szokásos keddi és csütörtöki nap helyett a szerdai és ~i böjtöt ajánlja, amely Jézus szenvedésének és halálának emlékét idézi (Didakhé 8,1). Késôbb ezek a gyülekezeti napok is, melyek a vasárnap megünnepléséhez bûnbánattal és böjttel felkészítenek. Krisztus nagypénteki halálának emlékezete tükrözôdik a ~ mai napig is megmaradt bûnbánati jellegében, a böjtöt enyhébb formában »hústilalommal vagy egyéb bûnbánati gyakorlatokkal kell megtartani. Több helyen szokás ~en 3 órakor harangozni, Krisztus halálának emlékeztetésére. »böjt.     AM

 Pentékoszté »Pünkösd

 perikópa (gör. perikopein = ‘körülvágni’)A ~ szentírási szakasz, melyet az istentiszteletek (mise, szentségek, zsolozsma, szentelmények) alkalmával felolvasnak. Eleinte szertartásról szertartásra folyamatosan haladtak a Szentírás szövegében, de ezt csakhamar felváltotta az a szokás, hogy az egyes vasárnapokra és ünnepekre egy-egy meghatározott szentírási szakaszt, ~t választottak ki. Ezeket a középkortól a »misekönyv tartalmazta, de külön ~s könyvek is készültek. A II. Vat. ~ rendje a vasárnapokat A, B, C évre (»olvasmány), a hétköznapokat elsô és második évre felosztva a szentírási szakaszok sokkal gazdagabb választékát nyújtja. * 21. (»Olvasmányok könyve, »Evangéliumos könyv.)        AM

 perselyA templom számára szánt vagy jótékonysági célú adományok befogadására szolgáló zárt szekrényke (álló ~), vagy a »felajánláskor körülhordozott, hosszabb nyélre szerelt zárt táska. A hívek figyelmének felkeltésére kis csengôt szerelnek rá (csengô ~). Újabban a hívek inkább kis kosárkát adnak egymás között tovább, hogy az adományok gyûjtése minél kevésbé zavarja a misét. Lehetôleg ne legyen a templomban két ~nél több: az egyik a templom, a másik a szegények
javára szóló adományok befogadására (Szent Antal-~).        
AM

 

Péter és Pál, Szt. apostolok ünnepeMindketten Nero (54–68) uralkodása alatt szenvedtek vértanúhalált Rómában. Pétert keresztre feszítették, Pált karddal lefejezték. A 3. sz. közepe óta együtt tartották a két apostol ünnepét jún. 29-én. Ez az ünnep végül három helyi templom ünnepét foglalja egybe: a Szt. Péter-bazilikáét Szt. Péter ünnepével, a Falakon kívüli Szt. Pál-bazilikáét
Szt. Pál ünnepével, és mindkettôjüket ünnepelték a Via Appián lévô katakombában, ahol az üldözések alatt egy ideig ereklyéiket elrejtették. A 8. sz.-ban döntöttek úgy, hogy jún. 29-én ünneplik Szt. Péter apostolfejedelmet, míg jún. 30-án Szt. Pált. Ma mindkét fôapostol együttes fôünnepe van
»elôesti misével jún. 29-én. Jún. 30-án pedig a római egyház elsô szent vértanúi ünnepét tartjuk.

Mindkét apostolnak még egy-egy ünnepe van az év folyamán: 1. Szt. Péter apostol székfoglalása febr. 22-én; 2. Szt. Pál apostol megtérése jan. 25-én (népszerûen Pál fordulása).                                     VI

 

pileolus (lat. pileus = ‘nemez kalap’)Nem liturgikus jellegû fôfedô. Püspökök és valóságos prelátusok viselik a rangjukat megilletô színben. A korábban jóval nagyobb kalap a barokk korban lett kis kerek fôfedô. A mise alatt a »Sanctustól az »áldozás végéig leteszik. Ezért néha a ~t „soli Deo”-nak is nevezik, arra utalva, hogy „egyedül Istennek” veszik le.        AM

 

plascsenyica(gör. epitáfiosz, epitáfion = ‘ami a síron fekszik’)Mûvészettörténetileg a szakrális textíliákhoz tartozik: liturgikus kendô, Krisztus sírba helyezésének és siratásának ábrázolásával. Köréje egy rövid himnusznak (»tropár) a szövege van felírva Nagypéntek zsolozsmájából: „Az istenfélô József levevén a fáról a te legtisztább testedet, tiszta gyolcsba göngyölé, és új sírba helyezé”. A ~ sarkain sok esetben az evangélisták szimbólumai találhatók.

A 14. sz. óta tudunk róla, de nem lehetetlen, hogy sokkal elôbbi. Ezt a vászonra festett nagyméretû képet nagypénteken, a „sírbatételi vecsernye” végén ünnepélyes menetben hordozzák a templom körül, majd elhelyezik a szentsírban, ahonnan húsvét éjjel, a feltámadási szertartás elsô mozzanataként az oltárra helyezik, és ott marad egészen a mennybemenetel ünnepét megelôzô
napig.                                                                    
OM

 

plébánia, paróchiaA „paroikia” görög szó elsôdleges értelemben „ideiglenes tartózkodást” jelölt, így pl. Izrael tartózkodását Egyiptomban.
A görög atyák ezt a szót használták a földi élet kifejezésére is. A 3. sz.-tól így nevezték az egy püspök vezetése alatt álló keresztény közösséget. Ilyen értelemben beszél
paroikiaról a Nikaiai és Khalkedoni Zsinat is (17. kán.). Euszébiosz egyháztörténete szerint viszont már így nevezték az egy püspökséghez tartozó kisebb egyházközösségeket is (6,2,2). A késôbbi szóhasználatban a görög „parókia” elsôsorban az egyházközséget vezetô pap lakhelyét vagy hivatalát jelentette.

„A ~ a krisztushívôknek a részegyházon belül állandó jelleggel megalapított közössége, amelynek lelkipásztori gondozását, a megyéspüspök felügyelete alatt, plébánosra (parochusra) bízzák, aki annak saját pásztora” (ET 515).

„Egyetlen ~án csak egy plébános (parochus) legyen” (ET 526). Indokolt esetben létesíthetô személyi jellegû ~ valamely terület krisztushívôinek rítusa, nyelve, nemzetisége vagy más szempont alapján (ET 518. kán.).         OL

 

plébániatemplom„A plébánia a krisztus-
hívôknek a részegyházon belül állandó jelleggel megalapított közössége, melynek lelkipásztori gondozását, a megyéspüspök felügyelete alatt, plébánosra bízzák, aki annak saját pásztora” (ET 515.). E közösség temploma a ~, amely lehetôleg felszentelt és mindig címmel (
»templomcím) ellátott templom legyen. Állandó jelleggel kell ôrizni benne az Eukarisztiát. Legalább vasárnaponként és ünnepnapokon végzik benne a közösségi misét. „Minden ~nak legyen keresztkútja” (ET 858.). „Szabálynak kell tekinteni, hogy a felnôttet saját ~ában kereszteljék, a gyermeket pedig szüleinek saját ~ában, hacsak megfelelô ok mást nem tesz indokolttá” (ET 857.).

„Katolikusok közötti házasságot vagy katolikus és megkeresztelt nem katolikus házasságát a ~ban kell kötni, de a helyi ordinárius vagy a plébános engedélyével más templomban vagy kápolnában is köthetô” (ET 1118).              AM

 

plébános (lat. plebanus = ‘a nép embere’, gör. paroikosz, parokhosz = ‘nem városi polgár’)A ~ az a pap, aki a reábízott (területi vagy személyi jellegû) közösség saját lelkipásztora, és a megyéspüspök felügyelete alatt ellátja a tanítói, megszentelôi és kormányzói feladatot, más papok, vagy diakónusok és világi krisztushívôk segítségével (vö. ET 519. kán.). Kötelessége az Isten Igéjének hirdetésérôl gondoskodni mind a homíliákban, mind a katekézisben; a keresztény életre nevelni a gyermekeket és fiatalokat. Különös gondja legyen az Eukarisztia méltó ünneplésére, hogy ez legyen a plébániai közösség együttlétének középpontja; biztosítani a szentségek kiszolgáltatását; törôdni a családokkal, betegekkel és idegenekkel; mozdítsa elô a Krisztus-hívôk részvételét az Egyház küldetésében; vasárnapokon és az egyházmegyében kötelezô alkalmakkor ajánlja fel a misét a reábízott népért (missa pro populo). Felelôs a plébánia anyagi ügyeiért, az »anyakönyvek pontos vezetéséért, az irattár ôrzéséért. A plébániai életet szervezze meg, és az egyes szakterületekre tanácsot bízzon meg (pl. gazdasági, liturgikus, pasztorális, karitatív stb. tanács).

Megbízatása felmentés által szûnik meg, lemondás által csak akkor, ha azt a megyéspüspök elfogadta. 75 éves korában mondjon le hivataláról; de ennek elfogadásáról az összes személyi
és helyi körülmények figyelembevételével az egyházmegye fôpásztora dönt (vö. ET 515–552. kán.).               
VI

 

pluviále »palást

 

polifónia (‘többszólamúság’)Olyan zenei stílus, melyben a zenei szerkezet több szólam együtthangzásából alakul ki. A gregorián ének egyszólamú zenéje mellett az elsô ezredforduló tájékán jelennek meg a kétszólamú (diafonia), majd többszólamú alkotások. A korai többszólamúság csúcsát a 12. sz. végén a párizsi Notre-Dame-i iskola két mesterének, Leoninusnak és Perotinusnak munkái jelentik. A 14. sz. folyamán az Ars Nova (= új mûvészet) korában a kottaírás újabb reformja lehetôvé tette a szólamok egymáshoz viszonyított mozgásának még pontosabb és aprólékosabb jelölését. Guillaume Machaut Reimsi miséjével pedig elkezdôdik a többszólamú »ordináriumok máig tartó vonulata. A németalföldi mesterek (Ocke-
ghem, Obrecht, Pierre de la Rue és különösen Josquin des Prés) magukba olvasztják a 15. sz.-i
angol (Dunstable) és francia–flamand (Dufay) mesterek eredményeit (a dallamok szabadabb, lazább, vonalas formálását, a harmóniák fûzésének, a disszonanciák oldásának szabályait), és megteremtik azt a többszólamú énekes zenei nyelvet, melybôl a klasszikus vokál-~ két legnagyobb mesterének, Palestrinának és Lassusnak mûvészete nôtt ki a 16. sz. második felében. E stíluson belül megkülönböztetjük a homofón és polifón szerkezetet. A homofón mûvekben a szólamok együtt mozognak, egyszerre lépnek egyik harmóniáról a másikra. A polifón szerkezetû darabokban a szólamok önállósága kerül elôtérbe, amely egymástól különbözô dallamok együttes megszólalását, vagy hasonló dallamok egymást követô felhangzását és egybefûzését eredményezi.                                                                                
TL

 

Pontifex Romanus »pápa

 

Pontificale (lat. pontifex = ‘fôpap’)•A »római rítus liturgikus könyve, amely azoknak a szentségeknek, szentelményeknek és áldásoknak szer-
tartásait tartalmazza, melyeket püspökök végeznek. Az 1596-ban kiadott ~ Romanumot a II. Vat. kívánságára teljesen új átdolgozásban, részletekben adják ki: 1968. aug. 15-én: A diakónus-, pap- és püspökszentelés; 1970. nov. 9-én: Apát és apátnô benedikálása; 1970. dec. 3-án: Olaj- és krizmaszentelés; 1971. aug. 22-én: A bérmálás szertartása; 1972. aug. 15-én: Az akolítus- és lektoravatás; 1977. máj. 29-én: A templom- és oltárszentelés.               
VI

 

pontifikál (lat. pontifex = ‘fôpap’)Ha a pápa vagy egy püspök ünnepélyes módon misézik, akkor szokás a ~ kifejezést használni.           AM

 

pontifikália »fôpapi jelvények

 

Praeorator (lat. – ‘elôimádkozó’ ti. könyv)
A ~ olyan, az egyes egyházmegyék vagy a püspöki karok által kiadott imakönyv, mely a
»paraliturgikus »áhítatgyakorlatok rendjét és szövegeit tartalmazza. „Különös megbecsülést érdemelnek az egyes részegyházak vallási gyakorlatai, ha azokat a püspökök meghagyása alapján, a szokások és törvényesen jóváhagyott szertartáskönyvek szerint végzik” (LK 13). A II. Vat. azt kívánja, hogy
a meglévô szertartáskönyveket újítsák meg és legyenek összhangban a liturgiával. Ennek értelmében készül hazánkban az új ~, mely a terv szerint
a következô részeket tartalmazza: 1. Alapimádságok és parancsok. 2. A
»szentségimádás rendje. 3. »Litániák és az idôszaki »antifónák. 4. A liturgikus év folyamán sorra kerülô idôszaki áhítatgyakorlatok, »körmenetek. 5. Alkalmi imádságok az Egyházért, a világért, személyekért és különféle szükségletekben. 6. Fohászok és néppel együtt végzett könyörgések. 7. A legszükségesebb áldások. A ~ egyaránt használható imakönyv a para-
liturgikus áhítatgyakorlatok vezetésére a pap, a
diakónus, a
»lelkipásztori kisegítô és az »elô-
imádkozó számára. Amíg az új ~t az MKPK életbe nem lépteti, addig a meglévô, jóváhagyott ~okat lehet használni.       
AM

 

prefáció (lat. praefatio = ‘ünnepi beszéd’)Hármas válaszosvers után az »Eukarisztikus ima bevezetôje. Az Atyaistent dicsôíti, és hálát ad az üdvtörténet egész mûvéért. A ~ három részbôl áll: 1. valóban méltó, hogy hálát adjunk; 2. a hálaadás indoka (idôszakonként és ünnepenként változik); 3. ebbe a hálaadásba belekapcsolódnak az angyalok, fôangyalok stb. Erre méltán zeng fel a közösség ajkán a »Sanctus.        VI

 

prelátus (lat. ‘elöljáró’)1. Fô ~ok a pápa és a püspöki kollégium tagjai.

2.A területi prelatura (a CIC-ben nullius prelatura vagy apátság) Isten népének egy körülhatárolt része, melynek gondozása ~ra van bízva, aki azt megyéspüspök módjára joghatósággal pásztorként gondozza (ET 370).

3.Az Apostoli Szentszék sajátos helyzetekben személyi prelaturákat alapíthat, melyek világi papokból és diakónusokból állnak. Élén mint saját »ordinárius a ~ áll (ET 294–297).

4.~i rangot viselnek a római kúria magasabb beosztású tisztségviselôi.

5.Címként adományozott rang joghatóság nélkül.

A ~ok a liturgiában rangjuknak megfelelô »liturgikus ruhát, »reverendát, azon kívül a püspök és bizonyos ordinárius ~ok »fôpapi jelvényeket viselnek.                                                                                AM

 

preszbitérium (gör. preszbüterosz ’pap’)•1. Az RMÁR szerint a templomnak az a része, ahol a papság és a segédkezôk végzik liturgikus szerepüket hierarchikus rendjük szerint: ki-ki mint elöl-
járó vezeti az imádságot, hirdeti Isten Igéjét vagy szolgál az oltárnál (257). A ~ot vagy némi kiemeléssel vagy különleges kiképzéssel kell a templom
»hajójától megkülönböztetni. Tágas legyen, hogy a szent szertartásokat akadálytalanul lehessen végezni. A ~ három fô pontja a körüljárható, a néppel szembenézô »oltár, az eukarisztikus áldozati cselekmény helye; az »ambó, az igeliturgia helye és a »papi szék (sedes), amely a celebráns elöl-
járói és liturgiát vezetô szerepét jelzi.

2.A püspököt körülvevô papság.; (23. ábra: Liturgikus térrendezés)                AM

 

Prima (lat. hora prima = ‘elsô imaóra’)A nappal elsô imaórája. Szt. Benedek vezette be Regulájában. Az elsô részét himnusz, zsoltárok és rövid olvasmány alkották. Második része – melyre ál-
talában a káptalanteremben gyûltek össze – a
»Martyrologium felolvasásából és a munkára indulás elôtti áldásból állt. Az LK 89. d pontja a ~t megszüntette, hogy ne kettôzzék meg a Reggeli dicséret imáját.            VI

 

proprium (lat. ‘valaminek a sajátja’)•A liturgiában több értelemben használt kifejezés. 1. A misének és a zsolozsmának napi változó részei;
2. A mise változó énekei; szemben az
»ordiná-
riummal (állandó részekkel). Ilyen a
»kezdô-
ének,
»válaszos zsoltár, »alleluja és »áldozási ének; 3. A római mise- és zsolozsmáskönyvben
a ~ az egyházi év idôszaki része
(~ de tempore), és a szentek saját miséi és zsolozsmái (~ de sanctis); 4. Egyes országok, egyházmegyék és szerzetesrendek ünnepei, melyeket beillesztenek a mai népnyelvû liturgikus könyvekben az egyetemes egy-
ház
»naptárába. »magyar naptárral bôvített általános római naptár     VI–AM

 

proszfóraA keleti egyházak (az örmény rítusúak kivételével) friss kovászos kenyeret használnak az Eukarisztiához. Ez a »kenyér a görög „proszpherein” igébôl kapta elnevezését, amely eredetileg háromféle „felajánlást” is jelentett: 1. Az ókeresztény liturgiában a hívek vitték a paphoz az áldozatra szánt kenyeret, amit 2. a nagybevonulás »elôtt a diakónusok adták át a püspöknek, hogy ô azt 3. Istennek ajánlja föl az »anafóra során.

A görög liturgiában öt ~ból vágja ki az áldozathoz szükséges kenyérdarabkákat (particula) az elôkészületet végzô pap, aki az öt kenyérrel ötezer embert jóllakató Krisztusra emlékezik.                              OL

 

proszkomídia (gör. ‘elôkészület’)A »bizánci liturgia kezdô áldása elôtt a pap az áldozati adományokat külön szertartással készíti elô a „protézisz”-nél, az »elôkészületi oltárnál. A szentély északi falánál Krisztus születésének ikonja alatt álló kis asztalka azt a gyûjtô (collecta) templomot jelképezi, ahol hajdan a hívek a felajánlásra hozott kenyérrel és borral gyûltek össze.

Ennek az asztalkának állandó felszereléséhez tartozik a vizet és a bort tartalmazó kancsó és a diszkosz (»paténa), melyre a fölvágott kenyérdarabokat (»proszfora) kell elhelyezni. A pap lándzsára emlékeztetô késsel metszi ki a proszforából elôször a „Jézus Krisztus emlékezetére” kijelölt »Bárányt, akinek „egy a vitézek közül lándzsával megnyitá oldalát”. Ezután az istenszülô „Mária tiszteletére és emlékére” háromszögû részt vág ki. Ezt a Bárány jobbjára teszi, majd pedig a szentek emlékezetére kilenc részecskét (particula) helyez el a diszkosz másik szélén, a Bárány bal oldalán.
A proszforából kivágott többi részecskét az élôk és holtak emlékezetére lehet elhelyezni az adományok között. Végül a pap a betlehemi csillag jel-
képével, valamint két kereszt alakban egymásra hajlított fémlemezzel borítja be a kenyérrel teli diszkoszt:
„Eljutván a csillag, megállapodék a hely

 fölött, hol a gyermek
vala” (Mt 2,9). Így válik teljessé a karácsony titkának fölelevenítése a bizánci liturgia ~jában.; (33. ábra: Protészisz, elôkészületi oltár.)                                                                      OL

 

prothészisz »elôkészületi oltár

 

pszallista (lat. psalmus, psallista = zsoltárénekes)A ~nak az a feladata, hogy elôadja a zsoltárt, vagy más szentírási éneket, amit az olvasmányok közé iktatnak be. Feladatának jó betöltéséhez szükséges, hogy járatos legyen a zsoltár-
éneklés mûvészetében, a helyes kiejtés és elôadás mesterségében. A lelki felkészültséghez szükséges, hogy megfelelô szentírási és liturgikus ismeretekkel is rendelkezzék (vö. RMÁR 36, 67. OLM2 56). * 5, 21.         
VI

 

purifikatórium »kehelykendô

 

purifikálás (lat. purus = ‘tiszta’)A ~ a szent edények megtisztítása az áldozás után. A hívek
áldozása után a pap visszatér az oltárhoz, ott összegyûjti a Szentostya töredékeit
(fragmentum) a »paténáról vagy az áldoztatótálról és azokat a »kehelybe helyezi. A kehelybe csak vizet, vagy bort és vizet tölt, s azt a fragmentumokkal együtt magához veszi. Utána a kelyhet a »kehelykendôvel kitörli. Ha a ~ az oltárnál történt, a szent edényeket a »ministráns az »asztalkára viszi. Sza-
bad azonban a purifikálandó edényeket megfelelôen letakarva és
»korporáléra téve az oltáron vagy az asztalkán hagyni, és a mise befejeztével, a nép elbocsátása után végezni el a ~t (RMÁR 120).     AM

 

Pünkösd (gör. pentékoszté = ‘ötven’) Az ÓSZ-ben a Húsvét, a peszah után hét héttel tartották a „hetek ünnepét”, melyet hellenista hatásra görögül pentékoszténak neveztek. Az eredetileg aratási hálaadó ünnep késôbb a sínai-hegyi szövetség megünneplésének tartalmával bôvült. A három nagy zarándokünnep egyike. Az ApCsel 2,1–41 szerint e napon történt meg a »Szentlélek eljövetele, mint Krisztus megváltó tettének gyümölcse és beteljesítôje. Ókeresztény szokás szerint ~ a Húsvét és a húsvéti idô megkoronázása, melyet Keleten és Nyugaton egyaránt ünnepeltek. Késôbb felmerült a törekvés, hogy a ~öt a Húsvéttól független ünneppé tegyék. Így került sor arra, hogy másodnapját és »nyolcadát is megünnepeljék.
A lit. ref. a ~öt újra szorosan a Húsvéttal hozza kapcsolatba és abban annak beteljesedését látja. Ezért megszüntette nyolcadát és másodnapi ünneplését. A Húsvéttal való kapcsolatára utalnak az új liturgikus szövegek, pl. a ~i prefáció is. A ~nek saját
»szekvenciája van: Veni Sancte Spiritus…” Liturgikus színe: piros.                                                                     AM

A keleti egyház ~vigília napján megemlékezik az összes elhunytakról. Az ünnep délutánja Vecsernyéjének jellegzetessége a három nagy, impozáns „térdhajtási ima”. ~hétfôn a Szentháromság ünnepét tartják. A ~i ünnepkör szombatig tart, s az azt követô vasárnapon a Szentlélek mûködésének gazdag gyümölcseit ünneplik Mindenszentek vasárnapján”. OM

 

püspök (gör. episzkoposz = ‘felügyelô’) • Az »egyházi rend teljességében (harmadik fokozatában) részesült személy, aki a helyi egyház (egyházmegye) kormányzója. A »püspökszentelés folytán a pápával egységben a püspöki kollégium tagja lesz, és közösségét apostoli teljhatalommal vezeti. Amíg a »pap szolgálatában teljesen a ~tôl függ, s csak mint a ~ megbízottja ténykedik, addig a ~ közvetlen hordozója Krisztus papi hivatalának: az Egyházat a Krisztustól kapott felhatalmazás alapján vezeti. Kézfeltétellel diakónusokat és papokat szentel az egyházi rendben való szolgálatra. A ~ a részegyház legfôbb tanítója, elöljáró az »Eukarisztia bemutatásában és a »szentségek kiszolgáltatásában, valamint a helyi egyház kormányzója (fôpásztora), de mindezt csakis a püs-
pöki testület fejével, a pápával és tagjaival való
hierarchikus közösségben gyakorolja (ET 375.).
Megyés~nek azokat a ~öket nevezzük, akikre egy egyházmegye kormányzása van bízva, a többiek címzetes ~ök. Ezek legtöbbször a megyés~ mellé vannak beosztva, annak munkája megkönnyítésére, mint segéd~ vagy koadjutor, (utódlási joggal bíró segéd~).

A ~ök jogait és kötelességeit az ET részletesen szabályozza. Liturgikus tevékenységük a Caeremoniale Episcoporum (Róma 1984) szerint történik. Ruházatuk is kifejezi ~i rangjukat (»fôpapi jelvények, »liturgikus öltözet).

Azt a ~öt, aki alá egy egyháztartományban több »szuffragáneus (alárendelt) egyházmegye tartozik, azt a saját egyházmegyéje érsekének, az egyháztartomány »metropolitájának nevezzük (ET 435.). * 18.; (11. ábra: Fôpapi jelvények és ruhák.)           AM

 

püspöki konferencia • A ~ állandó intézmény: valamely ország (vagy egy bizonyos terület) püspökeinek testülete, hogy ezek a püspökök egyes lelkipásztori feladataikat közösen gyakorolják területük krisztushívôi érdekében (vö. ET 447.). Az ET számos liturgikus rendelkezést a ~ra bíz.
A ~nak szabályokat
kell kiadnia pl. az állandó diakónusok zsolozsmázásáról, a felnôttek szentségi beavatásának rendjérôl, a klerikus öltözködésésérôl, a katekumenátusról. Szabályokat adhat ki a világiak »igehirdetésre való megbízásáról, nem katolikusoknak történô szentségkiszolgáltatásról, a keresztelés módjáról, a házasságkötés szertartásáról, a szilárd oltár anyagáról, ünnepek eltörlésérôl vagy vasárnapra helyezésérôl, a böjt és hús-
tilalom szabályairól; feladata a liturgikus könyvek fordítása, a nemzeti kegyhelyek nevének és szabályzatának jóváhagyása stb.                               
AM

 

püspöki trón »katedra

 

püspöksüveg • Az ÓSZ-i fôpap süvegének neve után = mitra, a középkortól lat. infula = ‘homlokkötô, süveg’. Eredetileg díszes száraival hátul lecsüngô homlokpánt volt, amely fejkendôt szorított le. A középkortól kezdve – az ÓSZ-i hatásra is – kezd kialakulni a ~ mai alakja. Eleinte egycsúcsú süveg, melyet késôbb középen betûrtek, de a szalag függô szárai mind a mai napig megmaradtak (lat. vittae = ‘szalagok’). Anyagát egyre keményítettebb, dúsan díszített szövetbôl készítették, formája pedig a barokk korban aránytalanul magassá vált. Jelenleg a püspök és a valóságos apát liturgikus fejdísze. A pápa is, mint Róma püspöke, ~et visel. A keleti püspökök szentképekkel díszített koronát viselnek, fent középen kereszttel.; (11. ábra: Fôpapi jelvények és ruhák, B. 21. ábra: Liturgikus öltözet (keleti) C14.)             AM

 

püspökszentelés • A legrégibb ~i szöveg Szt. Hippolütosz „Apostoli Hagyományában” olvasható (2–4. f.). Miután a jelöltet a nép megválasztotta s ehhez mindenki beleegyezését adta, a jelen-
lévô püspökök tették fel a kezüket a megválasztottra, s egyikük a kézrátétel közben elmondta a szentelési imát. A felszentelés után már az új püspök mutatta be a Szent Liturgiát.

A késôbbi források szerint a szentelést rendszerint három püspök végzi, illetôleg a »metropolitának a többi püspök asszisztál. A keleti egyházban a püspöki ruhák és jelvények átnyújtásakor a szentelô püspökök és a nép tanúskodnak az illetô méltó voltáról: „Axiosz” (= ‘méltó’).

A latin egyházban a ~t a szentelô püspök két társszentelôvel végzi. A kézrátétel után következik a szentelési imádság, amelyben a lényegi részt valamennyi jelenlévô püspök mondja: Most tehát áraszd e kiválasztottra azt az erôt, amely tôled származik: a vezetés Szentlelkét, akit megadtál Jézus Krisztusnak, szeretett Fiadnak, Ô pedig odaajándékozta szent apostolainak, akik egyházat szerveztek szerte a világon, hogy az legyen a te szentélyed, és nevedet szüntelenül dicsôítsük és áldjuk benne. A »fôpapi jelvények átadása a püspök különféle feladatára utal. »püspök.            OL–VI

 

pyxis »betegáldoztató pyxis »cibórium