Nem liturgikus fogalmak magyarázata

apostoli levél•tágabb értelemben minden pápai ügyirat, szorosabb értelemben adminisztratív kérdésekrõl szóló intézkedés. Lehet breve vagy bulla.

 

arianizmus•Arius alexandriai pap által 315 körül hirdetett tévtanítás, mely szerint a Logosz (az Ige) nem egylényegû, örökkévaló isteni természetû lény az Atyával és a Szentlélekkel, hanem létét az Atyától kapta: Jézusban a Logosz foglalta el emberi lelkének helyét. E tanokat 325-ben a Nikaiai I. Egyetemes Zsinat ítélte el, de a 7. sz.-ig fennmaradt.

 

autokephal•pátriárkával rendelkezõ, önálló ortodox egyház.

 

deklaráció•(nyilatkozat) a II. Vat. állásfoglalásai idõszerû kérdésekrõl.

 

dekrétum•a II. Vat. 9 határozata fõleg gyakorlati, lelkipásztori témákkal foglalkozik.

 

Didakhé•(A tizenkét apostol tanítása) az õsegyház szentségeirõl, az Eukarisztia megtartásának rendjérõl szóló legrégibb szövegemlék (a 2. sz. elejérõl), melyet 1873-ban találtak meg.

 

enciklika•(lat. ‘körlevél’) a pápák körlevelei egyes vagy az összes fõpásztorhoz, az egyházi tanítóhivatal megnyilatkozásai. Kezdõ szavaikról nevezik õket, pl. Mediator Dei.

 

husziták•Husz János (†1415) cseh pap, egyházi és politikai reformer. Az Egyházról írt könyvében elvetette a Krisztus törvényével szembekerült egyházi elöljárók jogait, az Egyházban csak a választottak szûk körét látta, tiltakozott az egyházi vagyon ellen és követelte a két szín alatti áldoztatást. Tanait a konstanzi zsinat (1415) elítélte, utána máglyán elégették. Hívei még sokáig folytattak vallásháborúkat.

 

ikonoklaszta•„képromboló” mozgalom, melyet 726-ban III. Leó bizánci császár indított el
zsidó-mohamedán vallási hatásra és egyben poli-
tikai szempontokból. A rengeteg mûkincset megsemmisítõ mozgalom 787-ben csitult el, amikor
a II. Nikaiai (VII. egyetemes) Zsinat elítélte a képrombolást és tisztázta a szentképek helyes tiszte-
letét.

 

instrukció•az Apostoli Szentszék valamely hivatalának a kiadott törvényeket vagy rendeleteket magyarázó vagy végrehajtási utasítása, okirata.

 

jakobiták•Zanzalus Jakab (†578)-ról elnevezett szír »monofiziták.

 

konstitúció•a II. Vat. négy, nagyobb teológiai, elméleti okmánya.

 

motu proprio•(lat. ‘saját indításból’) a pápai rendeletek egyik fajtája, melyet minden ünnepélyesebb forma nélkül ad ki a Szentszék.

 

monofiziták•az 5. sz.-ban keletkezett eretnekség, mely szerint Krisztusban az isteni természet teljesen magába olvasztja emberi természetét,
így csak egyetlen isteni természettel rendelkezik. 451-ben a Kalkedoni Egyetemes Zsinat ítélte el a ~at.

 

népmisszió•a plébániai hitélet fellendítésének (házasságok rendezése, haragosok kibékülése stb.) a középkortól szokásos módja. Idõnként (10-
15 év) 8-10 napon keresztül a misén kívül napi
4-5 szentbeszéd hangzik el az egész közösség, ill. egyegy csoport (asszonyok, fiatalok stb.) számára. A ~ lényeges feladata a bûnbocsánat szentségéhez való járulás is. A ~s beszédeket az ET 770. kán.-ja külön ajánlja. A templomokban missziós kereszteket állítanak a ~k emlékére, az idõpontok felírásával.

 

nesztorianizmus•Nesztóriosz konstantinápolyi pátriárkáról elnevezett eretnekség, mely nem tudta összeegyeztetni Krisztusban az isteni és emberi természetnek valóságos és elválaszthatatlan egységét isteni személyében (unio hypostatica). Ezért szerinte Szûz Máriát sem lehet Istenanyának nevezni. Tanait 431-ben az efezusi III. Egyetemes Zsinat ítélte el.

 

patrisztika•az egyház-, a dogma- és a teológiatörténetben az egyházatyák kora és irodalma, mely kb. a 8. sz.-ban zárult le. Egyházatyák azok az ókori keresztény írók, akik egységben az Egyházzal a hitnek megbízható tanítói voltak.

 

püspöki szinódus•a világ különbözõ részeirõl választott és kinevezett püspökök gyülekezete, amely a pápa tanácsadó testülete. Háromévenként ülésezik, a tárgyalásra kerülõ témákat a világegyház életébõl a pápa határozza meg. Utána általában különbözõ dokumentumok ismertetik a ~ munkáját. P1. 1983-ban a ~ után jelent meg II. János Pál pápa enciklikája „Kiengesztelõdés és bûnbánat” címmel.

 

Septuaginta•az ăSZ-i Szentírás legrégibb és legfontosabb görög nyelvre való fordítása. A név: „hetvenes fordítás” legendás eredetû: Alexandriában 72 zsidó (minden törzsbõl 6) 72 nap alatt készítette volna el a fordítást. Rövidítése: LXX (római számokkal: hetven).

 

szekularizáció•az Egyház hozzájárulása nélküli államjogi kényszerintézkedés az egyházi vagyon, kolostorok és intézmények világi célra való használatba vételére (17–20. sz.-ban).

 

Vetus Latina•(ólatin Biblia) különféle latin fordítástöredékek, melyeket nagyon különbözõ színvonalon fordítottak a görög és héber Szentírásból.

Éppen rendezetlenségük miatt bízta meg Damasus pápa Szt. Jeromost új fordításra, amely Vulgáta néven vált ismertté.