pacifikále (lat. pacifico = ‘békét szerzek’,
‘kiengesztelôdök’)•A misében a
békecsók átadásához használt tábla vagy kereszt, melyet a közép-
kori liturgiában a résztvevôk megcsókoltak és
továbbadtak. Ma kereszt, melyet a püspökfogadáskor a püspöknek csókra nyújtanak
a békecsók helyett. »csók, »békecsók. AM
palást
(lat. pluviale = ‘esôköpeny’)•Félkör alakú bô – eredetileg csuklyával
ellátott – esô-
köpeny. A testet körbevevô ~ot gyakran gazdagon díszített csat fogta össze.
Amikor a kazula a püspök és pap »miseruhájává lett, a misén kívüli
jelentôsebb liturgikus eseményeknél (körmenet, temetés, esküvô, litánia stb.)
a celebráns ~ot öltött. A ~ is átvette a középkorban a liturgikus színeket,
a ~ hátán lévô csuklya pedig ruhadísszé lett. A nehéz, gazdagon díszített
~ helyett a »lit. mozg. során tért hódít
a nemes anyagból bôven szabott ~. Ennek nyakrészét néha gallérszerûen
kiképzik.
A ~ra is feltehetô kívül a »stóla, ha a ~ szabása visszatér
eredeti alakjához. (22. ábra: Liturgikus öltözet (nyugati) E, F.) AM
palla (lat. ‘köpenyszerûen
takaró kendô’)•
A »misében eredetileg az »oltárra
készített adományokra ráterítették a felsô »oltárterítô egy részét, hogy
a »kánon alatt védjék a rovaroktól, portól. Késôbb
kisebb, négyzet alakú kartonnal keményített kehelyfedô lett belôle, melyet
csupán a kehelybe öntött és átváltoztatott bor megóvására tettek fel. Az RMÁR
80. és 103. szerint a ~t csak akkor kell használni, ha a celebráns
„szükségesnek véli”, amennyiben annak veszélye forog fenn, hogy rovarok
szállhatnak a kehelybe. * 5. (16. ábra: Kehely, 5.) AM
pallium (gör. pallion = ‘köpeny’)•Eredetileg bal vállra akasztott hosszú köpeny
volt, amely az antik korban állami hivatali jellé lett. Késôbb a bal vállra
vetett, keresztekkel díszített sálszerû szövet. Konstantin császár a
pápának ~ot adományozott, aki azt késôbb megosztotta a »metropolitákkal
(érsekekkel), és privilégiumok alapján egyes püspökökkel. A korábban bô köpeny
ma csupán keskeny gyapjúszövetcsík, mely a nyakat gallérként veszi körül,
a mell, illetve a hát közepéig érô két szárral. A nyakrésznél 4 fekete kis
kereszt, a két lelógó száron 1-1 kereszt van beszôve. Három tû rögzíti
a miseruhához. A »tiara letétele óta (II. Vat.
után) a pápa a ~ átvételével foglalja el a római »katedrát.
A pápa nevében a protodiakónus bíboros adja fel a metropolitáknak a ~ot. A
~ azt a hatalmat jelöli, amellyel a jog a római egyházzal közösségben lévô
metropolitát (érseket) egyháztartományában felruházza (ET 355.2 és 437). (11.
ábra: Fôpapi jelvények és ruhák, J 4.)
AM
Pál Szt. apostol »Péter
pálmaszentelés »Virágvasárnap
panaszének (lat. improperia; improperium
= ‘szemrehányás’, ‘panaszkodás’)•A
jeruzsálemi eredetû (6. sz.) ~et a nagypénteki kereszthódolat alatt
énekli az Egyház. A Keresztrefeszített fordul szemrehányó szavaival a választott
néphez. A hívek refrénje az egyes panaszokra: Szent Isten, szent erôs, szent halhatatlan Isten – irgalmazz
nekünk! Számos
énekkari feldolgozás is ismert a gregorián ~en kívül (pl. Victoria: Popule
meus). VI
pap (gör. preszbüterosz = ‘idôsebb
személy’, preszbeuó = követségben járok, lat. sacerdos, sacer = ‘szent’)•Az
»egyházi
rend szentségének a második foka a papi rend. Az ÚSZ elsôsorban Krisztusra
alkalmazza a ~ kifejezést: „Pap
vagy te mindörökké
Melkizedek rendje szerint”
(Zsid 7,1–28), aki mindenkor közbenjár értünk és „vérének erejében megvan a reményünk arra, hogy beléphetünk a Szentek
Szentjébe”
(Zsid 10,19). Amíg az ÚSZ gör. szövege a „hiereusz” kifejezést használja Krisztusra, mint a ~ra, a kezdeti
egyház „preszbitereket” rendelt az egyházi közösségek
elöljáróivá, ahol a kifejezés már rég elveszítette az „idôs, vén” értelmet.
Annál élôbb viszont a „Krisztus követségében járó” tartalma. A 2. sz.-tól
az „episzkoposz”
(» püspök) körül a preszbitérium, a papok közössége végzi Isten népének szolgálatát
Krisztus egyetlen papságában részesülve. Az öszszegyûlt közösségben
a láthatatlan Fôt képviselik. Krisztus az egyházi rend szentségében saját
küldetését adja a ~nak, a Szentlélek pedig a »püspök
kézfeltétele által felhatalmazza sajátos szentségi teendôi ellátására. Az
»egyházi
rend eltörölhetetlen jegyet nyom lelkébe (karakter) és a szentségi kegyelemben részesíti. A ~ az Egyház
nevében mutatja be a misét, szolgáltatja ki a szentségeket (az egyházi rendet
és a házasság szentségét kivéve), hirdeti Isten Igéjét és vezeti a rábízott
egyházi közösséget. Joga van a legtöbb áldás és »szentelmény
kiszolgáltatására. Minden papnak egyház-
jogilag egy egyházmegyéhez vagy szerzetesrendhez kell tartoznia (incardinutio), és minden tevékenységében püspökével
vagy rendi elöljárójával való egységben és engedelmességben kell feladatát
végeznie. Az egyházi rendben lévô „szolgálati ~ságot” lényegében meg kell
különböztetni a hívek „egyetemes papságától”, melyet a keresztség ad meg és
a bérmálás mélyít el lelkükben.* 18.
AM
pápa (gör. pappasz = ‘atya’, pap;
lat. Pontifex Romanus, pontifex = fôpap)•A
~ ôsi püspöki cím. Ma Róma püspökét jelenti, aki a püspökök kollégiumának
a feje és az egész Egyház pásztora. Hatalma a törvényes választás elfogadásával
lép életbe. Szolgálatát ünnepélyes misével kezdi. Ennek kezdetén átveszi a
»palliumot
és fogadja a bíborosok személyes tiszteletadását. Liturgikus jelvénye a »ferula
(keresztben végzôdö pásztorbot). A ~ által végzett szertartásokat külön liturgikus
könyvek tartalmazzák. Címe: Szentatya (lat. Beatissime Pater). VI
Pápai Liturgikus
Intézet
(Pontificio Istituto Liturgico)•A ~et XXIII. János pápa 1962. jún. 15-én alapította
és vezetését a bencésekre bízta. A II. Vatikáni Zsinat elôkészítésében többen
tevékenyen részt vettek, és a LK szellemében készítették el tanulmányi tervét.
Célja: a teológiai alapképzés után kétéves speciális liturgikus képzést nyújtani.
Biztosítani a professzorok számára a tudományos kutatást, hogy a hallgatókat
bevezessék a liturgia tudo-
mányába. Így biztosítják, hogy megfelelô
felkészültséggel rendelkezô szakemberek oktassák a liturgia ismereteit.
Tudományos fokozatot lehet szerezni (licenciátust és doktorátust). A ~nek
inkább pasztorális jellegû intézménye Padovában mûködik szintén
Szent »Benedek fiainak vezetésével. VI
papi szék (lat. sedes = ‘szék’)•A szertartást végzô pap ülôhelye, mely azt
jelzi, hogy ô a közösség elöljárója és a liturgia vezetôje. A ~et a lit. ref.
hozta vissza a »preszbitériumba, miután jelentôsége
századokon keresztül feledésbe merült. A ~ legalkalmasabb helye a néppel szemben
a preszbitérium tengelyében van. Ha a preszbitériumban megmarad a régi fôoltár,
vagy az »apszis túl messze van a néptôl,
akkor más megfelelô helyet is lehet számára keresni. Kialakításában kerülni
kell a trónszék látszatát. A »celebráns a
~rôl nyitja meg a misét, innen mondja a könyörgést, ülve hallgatja a lektor
által felolvasott olvasmányokat, itt imádkozza a hitvallást, vezeti az egyetemes
könyörgéseket, majd az eukarisztikus liturgia után a ~rôl mondhatja el az
áldozás utáni könyörgést, hirdetéseket, adja az áldást és elbocsátást (RMÁR
271). A püspök ülôhelye a »katedra. * 5,11.
A
keleti egyházban a ~ mindig a szentélyben található. A pap (és segédlete) az
apostoli szakasz olvasását itt hallgatja. (23. ábra: Liturgikus térrendezés.) AM
papi térség »preszbitérium
pap nélküli istentisztelet »istentisztelet
pap távollétében
papszentelés•Amint már az apostoli kor írásaiból
is kiderül (2Tim 1,6), a pappá szentelés a „kézfeltétel” által történik. Az
»egyházi rend mindhárom fokozatának
anyaga a püspök kézföltétele, formája pedig a kézfeltétel utáni ima.
1.Keleten püspöki Szent Liturgia
keretében a
~ kézrátétellel és a szentelési imával történik.
A szentelô igék a következôk: „Az
isteni
kegyelem, mely az erôtleneket erôsekké s a gyarlókat tökéletesekké teszi, N.
istenfélô szerpapot áldozópappá szenteli”. A szentelés imája után a nagy »ekténiát
imádkozzák el az arcra borult felszenteltek fölött, majd pedig a püspök
egyenként átadja a papi stólát (epitrakhélion), kézelôket (epima-
nikion), felont
(liturgikus ruhát), kelyhet, a diszkoszt
(paténa) és a misekönyvet (Liturgikon). A liturgikus szerek
átadásakor a püspök és a nép egyaránt háromszor mondja, hogy méltó erre az
illetô: „Axiosz”.
(»liturgikus
öltözet a keleti egyházban)
2.A nyugati egyházban a ~t az evangélium után végzi
a püspök. Lényegi része a püspök kézfeltétele (hozzájárulhat a papok
kézfeltétele, amely a preszbiterátus szentségi közösségét fejezi ki), majd a
szentelési imádság szavai következnek: „Add meg
e szolgáidnak, kérünk, mindenható Atyánk, az áldozópapi méltóságot, és újítsd
szívük mélyén a szentség lelkét, hogy tôled, Istentôl kapják meg a papságnak ezt a
második rendjét, életük pedig legyen az erények példája.” A szentelési imádság után
beöltöztetik az újonnan szentelteket a papi liturgikus ruhákba, majd a szentelô
püspök »krizmával
megkeni kezüket, és átadja nekik a miséhez elôkészített paténát az ostyával és
a kelyhet a borral. Ezután a püspök »békecsókot ad
az újonnan szentelteknek, a jelenlévô papok is békecsókkal fogadják új
testvéreiket. Az áldozati adományok oltárhoz vitelével folytatódik a mise,
melyet a felszenteltek »koncelebrálnak a püspökkel. OL–VI
paraklisz•Némileg a reggeli zsolozsma
(»utrenye)
szertartására emlékeztet. Van ilyen kérô tisztelet az Úr Jézus, a Boldogságos
Szûz, az angyalok, különbözô szentek tiszteletére. Az Istenszülô tiszteletére
két ilyen ájtatossági forma van. Hazánkban a görög katolikusok „paraklisz”
cím alatt a Boldogságos Szûz kis ~át ismerik. OM
paraliturgia (gör. para = ‘melletti’)•A nép áhítatgyakorlatai, amelyek nem
tartoznak a hivatalos liturgiához, de az Egyház velük megbecsüli
a részegyházak vallási gyakorlatait. Ezeknek az »áhítatgyakorlatoknak
összhangban kell lenniök az egyházi törvényekkel és elôírásokkal, és
alkalmazkodjanak a liturgikus idôkhöz. (Pl. »keresztút, »rózsafüzér)
»Praeorator. VI
paramentum »liturgikus
öltözet
parancsolt ünnep »kötelezô
ünnep
parasztáz (gör. parasztázisz = ‘közbenjárás’,
‘pártfogás’)•Olyan istentisztelet
a keleti egyházban, amely által mi, élôk járunk közben Istennél elhunytjaink
üdvösségéért. A ~ szertartása elsô részében a temetéshez hasonlít. Végzése
egyaránt szokásos halottvirrasztáskor (a temetés elôtti este), vagy évfordulók,
megemlékezések alkalmával, templomban, temetôben, vagy – amikor háztól temetnek
– a ravatal mellett. OM
paróchus
»plébános
passió
(lat. ‘szenvedés’)•Krisztus Urunk szenvedésének története az
evangéliumok szerint »Virágvasárnap és Nagypénteken
ünnepélyesen énekelve vagy felolvasva. Virágvasárnapon A-évben Mt 26,14–27,66-ig;
B-évben Mk 14,1–15,47; C-évben Lk 22,14–23,56; Nagypénteken minden évben Jn
18,1–19,42 szerint. A ~kat a zeneirodalomban polifon és oratórikus formában
sokan feldolgozták, a barokk korban számos kórusbetéttel bôvítették azokat
(pl. Bach: János passió).
BL
pasztofórium (gör. pasztophorion ‘fülke’)•
A ~ az Eukarisztia ôrzési helye a szentély falába vágott fülkében.
A Trid. után általánossá vált az oltárra helyezett tabernákulum. A fülkét
mûvészi kôfaragásokkal díszítették és mûves vasrácsokkal zárták.
A II. Vat. után újra feléledt a ~ használata. (»Eukarisztia
ôrzési helye) AM
pásztorbot (lat. baculum = ‘bot’)•A kora szerzetességben elôbb az apátok által
használt, pásztori tisztségükre emlékeztetô, hosszú, behajtott végû
bot. A 7. sz.-tól Hispániában kezdik a püspökök használni. A 11. sz.-tól található
liturgikus használata; a középkortól a fôpásztori hivatal jele. A püspökökön
kívül prelátusok, apátok és prépostok a mise alatt és más szertartásoknál
is használják. Ma megyéspüspök és joghatósággal rendelkezô apát és prépost
használhatja, címzetes püspök csak akkor, ha a megyéspüspök megbízásából végez
fôpapi liturgiát. Nagypénteken és gyászmisében nem viselik. A ~ot a prelátusok
a bal kezükben tartják, hajlott végével elôre fordítva. Amikor nincs a kezükben,
akkor a fôpapi szertartás alatt a bakulista (botos) tartja. Szimbolikus
értelme a pásztori hivatalból ered (vö. Jn 10; Lk 15,3–7). * 2. »ferula.;
(11. ábra: Fôpapi jelvények és ruhák, E, J3.)
AM
paténa (gör.–lat. patina = ‘tál’,
‘tányér’, gör. diszkosz)•Az ostya
befogadására szolgáló kör alakú, lapos kis tányérka, melyen felajánlják a
kenyeret, és az átváltoztatás után is azon tartják Krisztus Testét. Régente,
klasszikus formájában sekély mélyedéssel a kehelyre illett, annak tartozéka
volt. A kehelyhez hasonlóan vagy értékes anyagból kell lennie, vagy aranyozzák.
A nemes-
fémeken kívül készülhet keményebb fából, elefántcsontból, rozsdamentes fémbôl.
A csak pap számára készített kisebb ~ a lit. ref. során helyt ad az egyetlen
nagyobb méretû áldoztatótálnak, melyen a celebráns, a segédkezôk
és a hívek ostyája is elfér (RMÁR 293). A ~ neve a keleti liturgiában „diszkosz,
és a kehelyhez hasonló talpa van.; (19. ábra: Kehelyfelszerelés, 4.; 16. ábra:
Gótikus, barokk kehely A, B, C) AM
•Keleten az önálló (autokephal) ortodox egyház fejét nevezik
~nak, aki szabadon rendelkezhet a területén lévô üres püspöki székek betöltésérôl.
A keletiek kezdettôl fogva Róma püspökét is ~nak tekintették, aki a Nyugatrómai
Birodalom területén rendelkezett kizárólagos jogkörrel.
325-ben
az I. Nikaiai Zsinat már ~i tekintéllyel ruházta fel a kereszténység három fô
központja: Róma, Alexandria és Antiochia püspökét. A 451. évi Khalkedoni Zsinat
kijelentette, hogy Róma püspöke, a Nyugat ~ja után a konstantinápolyi ~ a
legelsô.
Késôbb
a jeruzsálemi, velencei, goai (India) és lisszaboni latin rítusú püspök is
elnyerte a ~ címet. A ~ címet viseli hat egyesült keleti egyház feje is. »keleti
rítusok OL
javára szóló adományok befogadására (Szent Antal-~). AM
Péter és Pál, Szt. apostolok ünnepe•Mindketten Nero (54–68) uralkodása
alatt szenvedtek vértanúhalált Rómában. Pétert keresztre feszítették, Pált
karddal lefejezték. A 3. sz. közepe óta együtt tartották a két apostol ünnepét
jún. 29-én. Ez az ünnep végül három helyi templom ünnepét foglalja egybe:
a Szt. Péter-bazilikáét Szt. Péter ünnepével, a Falakon kívüli Szt. Pál-bazilikáét
Szt. Pál ünnepével, és mindkettôjüket ünnepelték a Via Appián lévô katakombában,
ahol az üldözések alatt egy ideig ereklyéiket elrejtették. A 8. sz.-ban döntöttek
úgy, hogy jún. 29-én ünneplik Szt. Péter apostolfejedelmet, míg jún. 30-án
Szt. Pált. Ma mindkét fôapostol együttes fôünnepe van
»elôesti misével jún. 29-én. Jún. 30-án pedig a római
egyház elsô szent vértanúi ünnepét tartjuk.
Mindkét
apostolnak még egy-egy ünnepe van az év folyamán: 1. Szt. Péter apostol
székfoglalása febr. 22-én; 2. Szt. Pál apostol megtérése jan. 25-én
(népszerûen Pál fordulása). VI
pileolus (lat. pileus = ‘nemez kalap’)•Nem
liturgikus jellegû fôfedô. Püspökök és valóságos prelátusok viselik
a rangjukat megilletô színben. A korábban jóval nagyobb kalap a barokk korban
lett kis kerek fôfedô. A mise alatt a »Sanctustól az »áldozás
végéig leteszik. Ezért néha a ~t „soli Deo”-nak is nevezik, arra utalva, hogy „egyedül Istennek”
veszik le. AM
plascsenyica(gör. epitáfiosz, epitáfion
= ‘ami a síron fekszik’)•Mûvészettörténetileg
a szakrális textíliákhoz tartozik: liturgikus kendô, Krisztus sírba helyezésének
és siratásának ábrázolásával. Köréje egy rövid himnusznak (»tropár)
a szövege van felírva Nagypéntek zsolozsmájából: „Az istenfélô József levevén
a fáról a te legtisztább testedet, tiszta gyolcsba göngyölé, és új sírba helyezé”.
A ~ sarkain sok esetben az evangélisták szimbólumai találhatók.
A
14. sz. óta tudunk róla, de nem lehetetlen, hogy sokkal elôbbi. Ezt a vászonra
festett nagyméretû képet nagypénteken, a „sírbatételi vecsernye” végén
ünnepélyes menetben hordozzák a templom körül, majd elhelyezik a szentsírban,
ahonnan húsvét éjjel, a feltámadási szertartás elsô mozzanataként az oltárra
helyezik, és ott marad egészen a mennybemenetel ünnepét megelôzô
napig. OM
plébánia, paróchia•A „paroikia” görög szó elsôdleges értelemben
„ideiglenes tartózkodást” jelölt, így pl. Izrael tartózkodását Egyiptomban.
A görög atyák ezt a szót használták a földi élet kifejezésére is. A 3. sz.-tól
így nevezték az egy püspök vezetése alatt álló keresztény közösséget. Ilyen
értelemben beszél paroikiaról a Nikaiai és Khalkedoni
Zsinat is (17. kán.). Euszébiosz egyháztörténete szerint viszont már így nevezték
az egy püspökséghez tartozó kisebb egyházközösségeket is (6,2,2). A késôbbi
szóhasználatban a görög „parókia” elsôsorban az egyházközséget vezetô pap
lakhelyét vagy hivatalát jelentette.
„A
~ a krisztushívôknek a részegyházon belül állandó jelleggel megalapított
közössége, amelynek lelkipásztori gondozását, a megyéspüspök felügyelete alatt,
plébánosra (parochusra) bízzák, aki annak saját pásztora” (ET 515).
„Egyetlen
~án csak egy plébános (parochus) legyen” (ET 526). Indokolt esetben létesíthetô
személyi jellegû ~ valamely terület krisztushívôinek rítusa, nyelve,
nemzetisége vagy más szempont alapján (ET 518. kán.). OL
plébániatemplom•„A plébánia a krisztus-
hívôknek a részegyházon belül állandó jelleggel megalapított közössége, melynek
lelkipásztori gondozását, a megyéspüspök felügyelete alatt, plébánosra bízzák,
aki annak saját pásztora” (ET 515.). E közösség temploma a ~, amely lehetôleg
felszentelt és mindig címmel (»templomcím) ellátott templom
legyen. Állandó jelleggel kell ôrizni benne az Eukarisztiát. Legalább vasárnaponként
és ünnepnapokon végzik benne a közösségi misét. „Minden ~nak legyen keresztkútja”
(ET 858.). „Szabálynak kell tekinteni, hogy a felnôttet saját ~ában kereszteljék,
a gyermeket pedig szüleinek saját ~ában, hacsak megfelelô ok mást nem tesz
indokolttá” (ET 857.).
„Katolikusok
közötti házasságot vagy katolikus és megkeresztelt nem katolikus házasságát a
~ban kell kötni, de a helyi ordinárius vagy a plébános engedélyével más
templomban vagy kápolnában is köthetô” (ET 1118). AM
plébános (lat. plebanus = ‘a nép embere’,
gör. paroikosz, parokhosz = ‘nem városi polgár’)•A ~ az a pap, aki a reábízott (területi
vagy személyi jellegû) közösség saját lelkipásztora, és a megyéspüspök
felügyelete alatt ellátja a tanítói, megszentelôi és kormányzói feladatot,
más papok, vagy diakónusok és világi krisztushívôk segítségével (vö. ET 519.
kán.). Kötelessége az Isten Igéjének hirdetésérôl gondoskodni mind a homíliákban,
mind a katekézisben; a keresztény életre nevelni a gyermekeket és fiatalokat.
Különös gondja legyen az Eukarisztia méltó ünneplésére, hogy ez legyen a plébániai
közösség együttlétének középpontja; biztosítani a szentségek kiszolgáltatását;
törôdni a családokkal, betegekkel és idegenekkel; mozdítsa elô a Krisztus-hívôk
részvételét az Egyház küldetésében; vasárnapokon és az egyházmegyében kötelezô
alkalmakkor ajánlja fel a misét a reábízott népért (missa pro populo). Felelôs a plébánia anyagi ügyeiért,
az »anyakönyvek pontos vezetéséért,
az irattár ôrzéséért. A plébániai életet szervezze meg, és az egyes szakterületekre
tanácsot bízzon meg (pl. gazdasági, liturgikus, pasztorális, karitatív stb.
tanács).
Megbízatása
felmentés által szûnik meg, lemondás által csak akkor, ha azt a
megyéspüspök elfogadta. 75 éves korában mondjon le hivataláról; de ennek
elfogadásáról az összes személyi
és helyi körülmények figyelembevételével az egyházmegye fôpásztora dönt (vö. ET
515–552. kán.). VI
pluviále »palást
polifónia (‘többszólamúság’)•Olyan zenei stílus, melyben a zenei szerkezet
több szólam együtthangzásából alakul ki. A gregorián ének egyszólamú zenéje
mellett az elsô ezredforduló tájékán jelennek meg a kétszólamú (diafonia),
majd többszólamú alkotások. A korai többszólamúság csúcsát a 12. sz. végén
a párizsi Notre-Dame-i iskola két mesterének, Leoninusnak és Perotinusnak
munkái jelentik. A 14. sz. folyamán az Ars Nova (= új mûvészet) korában
a kottaírás újabb reformja lehetôvé tette a szólamok egymáshoz viszonyított
mozgásának még pontosabb és aprólékosabb jelölését. Guillaume Machaut Reimsi
miséjével pedig elkezdôdik a többszólamú »ordináriumok
máig tartó vonulata. A németalföldi mesterek (Ocke-
ghem, Obrecht, Pierre de la Rue és különösen Josquin des Prés) magukba
olvasztják a 15. sz.-i
angol (Dunstable) és francia–flamand (Dufay) mesterek eredményeit (a dallamok
szabadabb, lazább, vonalas formálását, a harmóniák fûzésének, a
disszonanciák oldásának szabályait), és megteremtik azt a többszólamú énekes
zenei nyelvet, melybôl a klasszikus vokál-~ két legnagyobb mesterének,
Palestrinának és Lassusnak mûvészete nôtt ki a 16. sz. második felében. E
stíluson belül megkülönböztetjük a homofón és polifón szerkezetet. A homofón
mûvekben a szólamok együtt mozognak, egyszerre lépnek egyik harmóniáról a
másikra. A polifón szerkezetû darabokban a szólamok önállósága kerül
elôtérbe, amely egymástól különbözô dallamok együttes megszólalását, vagy
hasonló dallamok egymást követô felhangzását és egybefûzését eredményezi.
TL
Pontifex Romanus »pápa
Pontificale (lat. pontifex = ‘fôpap’)•A »római
rítus liturgikus könyve, amely azoknak a szentségeknek, szentelményeknek és
áldásoknak szer-
tartásait tartalmazza, melyeket püspökök végeznek. Az 1596-ban kiadott ~
Romanumot a II. Vat. kívánságára teljesen új átdolgozásban, részletekben adják
ki: 1968. aug. 15-én: A diakónus-, pap- és püspökszentelés; 1970. nov. 9-én:
Apát és apátnô benedikálása; 1970. dec. 3-án: Olaj- és krizmaszentelés; 1971.
aug. 22-én: A bérmálás szertartása; 1972. aug. 15-én: Az akolítus- és lektoravatás;
1977. máj. 29-én: A templom- és oltárszentelés. VI
pontifikál (lat. pontifex = ‘fôpap’)•Ha a pápa vagy egy püspök ünnepélyes módon
misézik, akkor szokás a ~ kifejezést használni. AM
pontifikália »fôpapi
jelvények
Praeorator (lat. – ‘elôimádkozó’ ti. könyv)•
A ~ olyan, az egyes egyházmegyék vagy a püspöki karok által kiadott
imakönyv, mely a »paraliturgikus »áhítatgyakorlatok
rendjét és szövegeit tartalmazza. „Különös megbecsülést érdemelnek az egyes
részegyházak vallási gyakorlatai, ha azokat a püspökök meghagyása alapján,
a szokások és törvényesen jóváhagyott szertartáskönyvek szerint végzik” (LK
13). A II. Vat. azt kívánja, hogy
a meglévô szertartáskönyveket újítsák meg és legyenek összhangban a liturgiával.
Ennek értelmében készül hazánkban az új ~, mely a terv szerint
a következô részeket tartalmazza: 1. Alapimádságok és parancsok. 2. A »szentségimádás
rendje. 3. »Litániák és az idôszaki »antifónák.
4. A liturgikus év folyamán sorra kerülô idôszaki áhítatgyakorlatok, »körmenetek.
5. Alkalmi imádságok az Egyházért, a világért, személyekért és különféle szükségletekben.
6. Fohászok és néppel együtt végzett könyörgések. 7. A legszükségesebb áldások.
A ~ egyaránt használható imakönyv a para-
liturgikus áhítatgyakorlatok vezetésére a pap, a
diakónus, a »lelkipásztori kisegítô és az
»elô-
imádkozó számára. Amíg az új ~t az MKPK életbe nem lépteti, addig a meglévô,
jóváhagyott ~okat lehet használni. AM
prefáció (lat. praefatio = ‘ünnepi beszéd’)•Hármas
válaszosvers után az »Eukarisztikus ima bevezetôje. Az Atyaistent dicsôíti,
és hálát ad az üdvtörténet egész mûvéért. A ~ három részbôl áll: 1.
valóban méltó, hogy hálát adjunk; 2. a hálaadás indoka (idôszakonként és ünnepenként
változik); 3. ebbe a hálaadásba belekapcsolódnak az angyalok, fôangyalok stb.
Erre méltán zeng fel a közösség ajkán a »Sanctus.
VI
prelátus (lat. ‘elöljáró’)•1. Fô ~ok a pápa és a püspöki kollégium
tagjai.
2.A területi prelatura (a CIC-ben nullius prelatura vagy apátság) Isten népének
egy körülhatárolt része, melynek gondozása ~ra van bízva, aki azt megyéspüspök
módjára joghatósággal pásztorként gondozza (ET 370).
3.Az
Apostoli Szentszék sajátos helyzetekben személyi prelaturákat alapíthat, melyek világi papokból és
diakónusokból állnak. Élén mint saját »ordinárius a ~ áll (ET
294–297).
4.~i
rangot viselnek a római kúria magasabb beosztású tisztségviselôi.
5.Címként
adományozott rang joghatóság nélkül.
A
~ok a liturgiában rangjuknak megfelelô »liturgikus ruhát, »reverendát,
azon kívül a püspök és bizonyos ordinárius ~ok »fôpapi
jelvényeket viselnek. AM
preszbitérium (gör.
preszbüterosz ’pap’)•1. Az
RMÁR szerint a templomnak az a része, ahol a papság és a segédkezôk végzik
liturgikus szerepüket hierarchikus rendjük szerint: ki-ki mint elöl-
járó vezeti az imádságot, hirdeti Isten Igéjét vagy szolgál az oltárnál (257).
A ~ot vagy némi kiemeléssel vagy különleges kiképzéssel kell a templom »hajójától
megkülönböztetni. Tágas legyen, hogy a szent szertartásokat akadálytalanul
lehessen végezni. A ~ három fô pontja a körüljárható, a néppel szembenézô
»oltár, az eukarisztikus áldozati cselekmény
helye; az »ambó, az igeliturgia helye és a »papi
szék (sedes),
amely a celebráns elöl-
járói és liturgiát vezetô szerepét jelzi.
2.A
püspököt körülvevô papság.; (23. ábra: Liturgikus térrendezés) AM
Prima (lat. hora prima = ‘elsô imaóra’)•A
nappal elsô imaórája. Szt. Benedek vezette be Regulájában. Az elsô részét
himnusz, zsoltárok és rövid olvasmány alkották. Második része – melyre ál-
talában a káptalanteremben gyûltek össze – a »Martyrologium
felolvasásából és a munkára indulás elôtti áldásból állt. Az LK 89. d pontja
a ~t megszüntette, hogy ne kettôzzék meg a Reggeli dicséret imáját. VI
proprium (lat. ‘valaminek a sajátja’)•A
liturgiában több értelemben használt kifejezés. 1. A misének és a zsolozsmának
napi változó részei;
2. A mise változó énekei; szemben az »ordiná-
riummal (állandó részekkel). Ilyen a »kezdô-
ének, »válaszos zsoltár, »alleluja
és »áldozási ének; 3. A római mise- és zsolozsmáskönyvben
a ~ az egyházi év idôszaki része (~ de tempore), és a szentek saját miséi és zsolozsmái (~ de sanctis); 4. Egyes országok, egyházmegyék
és szerzetesrendek ünnepei, melyeket beillesztenek a mai népnyelvû liturgikus
könyvekben az egyetemes egy-
ház »naptárába. »magyar naptárral bôvített általános
római naptár VI–AM
proszfóra•A keleti egyházak (az örmény
rítusúak kivételével) friss kovászos kenyeret használnak az Eukarisztiához.
Ez a »kenyér a görög „proszpherein” igébôl kapta elnevezését, amely eredetileg háromféle
„felajánlást” is jelentett: 1. Az ókeresztény liturgiában a hívek vitték a
paphoz az áldozatra szánt kenyeret, amit 2. a nagybevonulás »elôtt
a diakónusok adták át a püspöknek, hogy ô azt 3. Istennek ajánlja föl az »anafóra során.
A
görög liturgiában öt ~ból vágja ki az áldozathoz szükséges kenyérdarabkákat (particula) az elôkészületet végzô pap,
aki az öt kenyérrel ötezer embert jóllakató Krisztusra emlékezik. OL
proszkomídia (gör. ‘elôkészület’)•A »bizánci liturgia kezdô áldása
elôtt a pap az áldozati adományokat külön szertartással készíti elô a „protézisz”-nél,
az »elôkészületi oltárnál. A szentély északi falánál Krisztus
születésének ikonja alatt álló kis asztalka azt a gyûjtô (collecta) templomot jelképezi, ahol hajdan
a hívek a felajánlásra hozott kenyérrel és borral gyûltek össze.
Ennek
az asztalkának állandó felszereléséhez tartozik a vizet és a bort tartalmazó
kancsó és a diszkosz
(»paténa),
melyre a fölvágott kenyérdarabokat (»proszfora) kell elhelyezni. A
pap lándzsára emlékeztetô késsel metszi ki a proszforából elôször a „Jézus
Krisztus emlékezetére” kijelölt »Bárányt, akinek „egy a
vitézek közül lándzsával megnyitá oldalát”. Ezután az istenszülô „Mária
tiszteletére és emlékére” háromszögû részt vág ki. Ezt a Bárány jobbjára
teszi, majd pedig a szentek emlékezetére kilenc részecskét (particula) helyez el a diszkosz másik
szélén, a Bárány bal oldalán.
A proszforából kivágott többi részecskét az élôk és holtak emlékezetére lehet
elhelyezni az adományok között. Végül a pap a betlehemi csillag jel-
képével, valamint két kereszt alakban egymásra hajlított fémlemezzel borítja be
a kenyérrel teli diszkoszt: „Eljutván a csillag, megállapodék a hely
fölött, hol a gyermek vala” (Mt 2,9). Így válik teljessé
a karácsony titkának fölelevenítése a bizánci liturgia ~jában.; (33. ábra:
Protészisz, elôkészületi oltár.) OL
prothészisz »elôkészületi
oltár
pszallista (lat. psalmus, psallista =
zsoltárénekes)•A ~nak az a feladata,
hogy elôadja a zsoltárt, vagy más szentírási éneket, amit az olvasmányok közé
iktatnak be. Feladatának jó betöltéséhez szükséges, hogy járatos legyen a
zsoltár-
éneklés mûvészetében, a helyes kiejtés és elôadás mesterségében. A lelki
felkészültséghez szükséges, hogy megfelelô szentírási és liturgikus ismeretekkel
is rendelkezzék (vö. RMÁR 36, 67. OLM2 56). * 5, 21. VI
purifikatórium »kehelykendô
purifikálás (lat. purus = ‘tiszta’)•A ~ a szent edények megtisztítása az áldozás
után. A hívek
áldozása után a pap visszatér az oltárhoz, ott összegyûjti a Szentostya
töredékeit (fragmentum) a »paténáról
vagy az áldoztatótálról és azokat a »kehelybe helyezi. A kehelybe
csak vizet, vagy bort és vizet tölt, s azt a fragmentumokkal együtt magához
veszi. Utána a kelyhet a »kehelykendôvel kitörli. Ha a
~ az oltárnál történt, a szent edényeket a »ministráns az »asztalkára
viszi. Sza-
bad azonban a purifikálandó edényeket megfelelôen letakarva és »korporáléra
téve az oltáron vagy az asztalkán hagyni, és a mise befejeztével, a nép elbocsátása
után végezni el a ~t (RMÁR 120). AM
Pünkösd (gör. pentékoszté = ‘ötven’)
Az ÓSZ-ben a Húsvét, a
peszah után
hét héttel tartották a „hetek ünnepét”, melyet hellenista hatásra görögül
pentékoszténak neveztek. Az eredetileg
aratási hálaadó ünnep késôbb a sínai-hegyi szövetség megünneplésének tartalmával
bôvült. A három nagy zarándokünnep egyike. Az ApCsel 2,1–41 szerint e napon
történt meg a »Szentlélek eljövetele, mint
Krisztus megváltó tettének gyümölcse és beteljesítôje. Ókeresztény szokás
szerint ~ a Húsvét és a húsvéti idô megkoronázása, melyet Keleten és Nyugaton
egyaránt ünnepeltek. Késôbb felmerült a törekvés, hogy a ~öt a Húsvéttól független
ünneppé tegyék. Így került sor arra, hogy másodnapját és »nyolcadát
is megünnepeljék.
A lit. ref. a ~öt újra szorosan a Húsvéttal hozza kapcsolatba és abban annak
beteljesedését látja. Ezért megszüntette nyolcadát és másodnapi ünneplését.
A Húsvéttal való kapcsolatára utalnak az új liturgikus szövegek, pl. a ~i
prefáció is. A ~nek saját »szekvenciája van: Veni Sancte Spiritus…” Liturgikus színe: piros.
AM
A
keleti egyház ~vigília napján megemlékezik az összes elhunytakról. Az ünnep
délutánja Vecsernyéjének jellegzetessége a három nagy, impozáns „térdhajtási
ima”. ~hétfôn a Szentháromság ünnepét tartják. A ~i ünnepkör szombatig tart, s
az azt követô vasárnapon a Szentlélek mûködésének gazdag gyümölcseit
ünneplik Mindenszentek vasárnapján”. OM
püspök (gör. episzkoposz = ‘felügyelô’)
• Az »egyházi rend teljességében (harmadik
fokozatában) részesült személy, aki a helyi egyház (egyházmegye) kormányzója.
A »püspökszentelés folytán a pápával
egységben a püspöki kollégium tagja lesz, és közösségét apostoli teljhatalommal
vezeti. Amíg a »pap szolgálatában teljesen a
~tôl függ, s csak mint a ~ megbízottja ténykedik, addig a ~ közvetlen hordozója
Krisztus papi hivatalának: az Egyházat a Krisztustól kapott felhatalmazás
alapján vezeti. Kézfeltétellel diakónusokat és papokat szentel az egyházi
rendben való szolgálatra. A ~ a részegyház legfôbb tanítója, elöljáró az »Eukarisztia
bemutatásában és a »szentségek kiszolgáltatásában,
valamint a helyi egyház kormányzója (fôpásztora), de mindezt csakis a püs-
pöki testület fejével, a pápával és tagjaival való
hierarchikus közösségben gyakorolja (ET 375.). Megyés~nek azokat a ~öket nevezzük, akikre egy egyházmegye
kormányzása van bízva, a többiek címzetes ~ök. Ezek legtöbbször a megyés~ mellé vannak beosztva,
annak munkája megkönnyítésére, mint segéd~ vagy koadjutor, (utódlási joggal bíró segéd~).
A
~ök jogait és kötelességeit az ET részletesen szabályozza. Liturgikus
tevékenységük a Caeremoniale
Episcoporum
(Róma 1984) szerint történik. Ruházatuk is kifejezi ~i rangjukat (»fôpapi
jelvények, »liturgikus öltözet).
Azt
a ~öt, aki alá egy egyháztartományban több »szuffragáneus (alárendelt) egyházmegye
tartozik, azt a saját egyházmegyéje érsekének, az egyháztartomány »metropolitájának nevezzük (ET 435.). *
18.; (11. ábra: Fôpapi jelvények és ruhák.) AM
püspöki konferencia • A ~ állandó intézmény: valamely ország (vagy egy
bizonyos terület) püs
A ~nak szabályokat kell kiadnia pl. az állandó diakónusok
zsolozsmázásáról, a felnôttek szentségi beavatásának rendjérôl, a klerikus
öltözködésésérôl, a katekumenátusról. Szabályokat adhat ki a világiak »igehirdetésre
való megbízásáról, nem katolikusoknak történô szentségkiszolgáltatásról, a
keresztelés módjáról, a házasságkötés szertartásáról, a szilárd oltár anyagáról,
ünnepek eltörlésérôl vagy vasárnapra helyezésérôl, a böjt és hús-
tilalom szabályairól; feladata a liturgikus könyvek fordítása, a nemzeti kegyhelyek
nevének és szabályzatának jóváhagyása stb.
AM
püspöki trón »katedra
püspöksüveg • Az ÓSZ-i fôpap süvegének
neve után =
mitra, a középkortól
lat. infula
= ‘homlokkötô,
süveg’. Eredetileg díszes száraival hátul lecsüngô homlokpánt volt, amely
fejkendôt szorított le. A középkortól kezdve – az ÓSZ-i hatásra is – kezd
kialakulni a ~ mai alakja. Eleinte egycsúcsú süveg, melyet késôbb középen
betûrtek, de a szalag függô szárai mind a mai napig megmaradtak (lat.
vittae = ‘szalagok’). Anyagát egyre keményítettebb, dúsan díszített szövetbôl
készítették, formája pedig a barokk korban aránytalanul magassá vált. Jelenleg
a püspök és a valóságos apát liturgikus fejdísze. A pápa is, mint Róma püspöke,
~et visel. A keleti püspökök szentképekkel díszített koronát viselnek, fent
középen kereszttel.; (11. ábra: Fôpapi jelvények és ruhák, B. 21. ábra: Liturgikus
öltözet (keleti) C14.) AM
püspökszentelés • A legrégibb ~i szöveg Szt.
Hippolütosz „Apostoli Hagyományában” olvasható (2–4. f.). Miután a jelöltet
a nép megválasztotta s ehhez mindenki beleegyezését adta, a jelen-
lévô püspökök tették fel a kezüket a megválasztottra, s egyikük a kézrátétel
közben elmondta a szentelési imát. A felszentelés után már az új püspök mutatta
be a Szent Liturgiát.
A
késôbbi források szerint a szentelést rendszerint három püspök végzi, illetôleg
a »metropolitának a többi püspök asszisztál. A keleti egyházban a püspöki ruhák és jelvények
átnyújtásakor a szentelô püspökök és a nép tanúskodnak az illetô méltó
voltáról: „Axiosz”
(= ‘méltó’).
A latin egyházban a ~t a szentelô püspök két
társszentelôvel végzi. A kézrátétel után következik a szentelési imádság,
amelyben a lényegi részt valamennyi jelenlévô püspök mondja: Most tehát áraszd e
kiválasztottra azt az erôt, amely tôled származik:
a vezetés Szentlelkét, akit megadtál Jézus Krisztusnak, szeretett
Fiadnak, Ô pedig odaajándékozta szent apostolainak, akik egyházat szerveztek szerte a
világon, hogy az legyen a te szentélyed, és nevedet szüntelenül dicsôítsük és
áldjuk benne. A »fôpapi
jelvények átadása a püspök különféle feladatára utal. »püspök. OL–VI
pyxis »betegáldoztató
pyxis »cibórium