zarándoklat•Ôsi, általános (a pogányságban is ismert) vallási szokás olyan helyeket felkeresni, ahol a hiedelem szerint az istenség különös módon van jelen. A kereszténységben más szempontokból indult ki a ~. Már az elsô századokból vannak arról emlékek, hogy hívek keresik fel a Szentföldön azokat a helyeket, ahol Jézus született, szenvedett, meghalt és föltámadott. E ~okkal kívánták hitüket megerôsíteni és elmélyíteni. Konstantin császár e helyeken hatalmas zarándokbazilikákat emelt, a fejedelmek, királyok (így Szt. István is) zarándokházakat építtettek, és a zarándokok ellátására alapítványokat tettek. A vértanúk tiszteletével kapcsolatosan alakult ki a szokás, hogy a hívek elzarándokolnak sírjukhoz és közbenjárásukat kérik. Elsôsorban Rómában az apostolfejedelmek sírja, majd a »bazilikák lettek a ~ok célpontjai, ahol a zarándokok bûnbánatot tartottak, misét hallgattak és áldoztak.

Késôbb a középkorban hatalmas ~ útvonalak alakultak ki Rómán kívül Tours-i Szt. Márton templomához és Santiago de Compostellába. A középkorban terjed el a zarándoklás elsôsorban a kegyképet vagy szobrot ôrzô Mária-templomokhoz, ahol a hívek »búcsút nyerhettek. A búcsújárás élénk vallási népmozgalommá vált, különösen olyan helyeken, ahol a természetfölötti világ megnyilatkozását az Egyház által is elismert csodák jelezték. (Lourdes, Fatima stb.). Szerte Magyarországon is állnak olyan kegytemplomok, ahol a közelrôl-távolról ~ra érkezô hívek »búcsút nyerhetnek, ha szentségekhez járulnak, szentbeszédet hallgatnak és egyéb áhítatgyakorlatokat végeznek. Korunkban a nagyobb mozgási lehetôségek újabb tömegeket vonzanak a kegytemplomokhoz, búcsújáróhelyekre.

A tradicionális ~okon kívül ma már hagyománnyá válnak a fiatalok sajátos zarándokútjai,
-menetei is. Mindezek célja a hit elmélyítése, a hívô közösséggel való találkozás, valamint annak átélése, hogy az Egyház az örök haza felé zarándokló közösség. »kegyhely, kegytemplom, kegykép.    AM

zászló•Nyélhez erôsített, különféle szimbolikus ábrázolásokkal díszített szabályos alakú kelmedarab. Az elsô ezredfordulótól kezdve a körmeneti kereszt száraira tett szalagokból alakultak ki a templomi és körmeneti ~k. Ezért nyelük ma is keresztben végzôdik. A barokk korban nagy szerepet kaptak. Az egyre szaporodó vallásos társulatok, testvérületek és céhek a templomokat telezsúfolták ~ikkal. A történelmi, a jelentôsebb vallási hagyományokkal és mûvészi értékekkel rendelkezô ~kat a »kórus alatt vagy a »hajóban hátul tanácsos elhelyezni, hogy a szertartásokra való szabad rálátást ne akadályozzák. »körmenet.                                                            AM

 zene (egyházi) (lat. musica sacra)•A ~ fontos része minden vallás istentiszteletének, így a keresztény istentiszteleti cselekményeknek is. Háromfajta egyházi ~rôl beszélünk: a szorosan vett liturgikus ~, az ún. szent ~ és a tágabb értelemben vett vallásos ~rôl.

1. A liturgikus ~ mindig énekes, a »keleti rítusokban mindig »à capella ének, a nyugati rítusban egyaránt lehet à capella vagy hangszerkíséretes ének. A liturgikus ~ legfontosabb területe az »Ordinárium, vagy a »Proprium tételeinek megzenésítése; utóbbiban néhány tétel megfelelô »népénekkel helyettesíthetô (» népének 3.).

A liturgikus ~ a római rítusban elsôsorban a »gregorián ének (LK 116), de a ~ egyéb fajtái is helyet kapnak benne, ha a liturgia szellemének megfelelnek. Ezek: a »polifónia (LK 116) és a »népének (LK 118), a missziós területeken pedig az egyes népek sajátos kultúrájából fakadó ~ is (LK 119).

2.Szent ~n azokat az elsôsorban vokális mûveket értjük, amelyek nem liturgikus szövegeket zenésítenek meg, hanem egyéb imákat, szentírási szövegeket stb. (pl. Liszt: Via Crucis, Kodály: Adventi ének), továbbá az egykor liturgikusnak tekintett, ma azonban már valamilyen ok miatt nem ilyennek tartott, vokális vagy merôben hangszeres mûveket. E mûvek csak kivételes alkalmakkor szólalhatnak meg liturgikus ~ként. Részleteikben vagy egészükben azonban elhangozhatnak betétként liturgikus cselekmények alatt, ha azok idôtartamát nem nyújtják meg ésszerûtlenül, és nem szorítják ki az elôírt énekeket.

3.Vallásos ~: a keresztény hit és lelkiség szellemében fogant nép- vagy mû~i alkotás. Ilyenek liturgikus ~ként nem alkalmazhatók, de lehetnek ~i áhítatok mûsorszámai (pl. Kodály: Esti dal, Szép könyörgés stb.).

Templomi hangversenynek egy-egy esetre való engedélyezése az illetékes ordináriusra tartozik. Több elôadásra (például fesztiválra vagy egy hangverseny-ciklusra) vonatkozó engedély nem adható. Az ilyen hangversenyek idôtartamára gondoskodni kell az Oltáriszentség megfelelô helyre történô átvitelérôl. »liturgikus ének. (Istentiszteleti Kongregáció: Útmutatás a templomi hangversenyekrôl, 1987. nov. 5.)          BP