csend (szent) (lat. silentium sacrum)•A
~et is, mint a mise szertartásának részét, a maga idejében meg kell tartani.
Ennek belsõ tartalma a mise egyes részeihez igazodik: a bûnbánatnál
és a könyörgésre való felhívásnál a csendben ki-ki szálljon magába; az olvasmány
vagy a homília végén röviden elmélkedjék az elõbb hallottakról; áldozás után
pedig szíve mélyén dicsérje és imádja az Istent. A »homília
és az »áldozás után a celebráns a papi székre ül, és a hívek
is ülve tartják a ~et (RMÑR 23). »zsolozsma, »liturgikus
nevelés, »liturgikus lelkiélet. BL
csók, liturgikus
(lat. osculum)•A szertartásokban
többször elõforduló liturgikus csók a természetfeletti
szeretetet, továbbá a tiszteletadást fejezi ki. A kiengesztelõdés
jele a »békecsók.
Felszentelt és szentként tisztelt tárgyakat ~ illeti.
A celebráns és a diakónus valamint a koncelebrálók
megcsókolják az oltárt, a mise végén azonban
csak a fõcelebráns és diakónus köszönti
~kal az oltárt,
a koncelebránsok nem. A celebráns vagy diakónus megcsókolja
az »Evangéliumos
könyv »peri-
kópájának kezdetét. Amikor a templomban ünnepélyesen
fogadják a püspököt, az megcsókolja a neki nyœjtott
»pacifikálét. Korábban
a papság és hívek megcsókolták a püspök
gyûrûjét, de a papnak adott kézcsókkal együtt
ez ma már nem szokás. A »nagycsütörtöki
lábmosás szertartásában a celebráns megcsókolhatja
a megmosott lábat. Ez a legnagyobb, jézusi alázat jele.
A »nagypénteki kereszthódolat
alkalmával a papság és segédkezõk (esetleg
a hívek is) megcsókolhatják a »feszület
lábát. A lit. ref. lecsökkentette a kéz és
tárgyak ~ját, és csak az oltár és az Evangéliumos
könyv ~ja maradt elõírás. * 5, 8.
AM