galamb•Már a Szentírásban is jelentõs szimbólum: a vízözön végének meghirdetõje (Ter 8,
8–11), a gyászolók panaszának jelképe (Iz 38,14); szelídsége révén erényhordozó (vö. Ùn 2,14; Mt 10,16), a Szentlélek megjelenési formája Krisztus keresztelkedésekor (Mt 3,16 párh.). A ~ volt az egyedüli olyan madár, melyet föl lehetett áldozni megtisztulásért asszonyoknak és férfiaknak egy-
aránt (Lev 12,5.8; 15,14). Az elsõszülött fiúgyermek bemutatásakor szintén ~ot ajánlottak fel a templomban (Lk 2,24).

Az ókeresztény katakombákban is gyakran szerepel a ~ mint a béke képviselõje, az erény és a lélek jelképe. A Szentlelket jelzi késõbb a bizánci ikonokban és a római rítusú templomok »szószékének hangvetõjén is. A Krisztus-monogramot vagy keresztet körülvevõ 12 ~ a 12 apostol által terjesztett keresztséget jelzi. Az evangélisták és egyes szentek képén is megjelenhet a ~ ábrázolása a Szentlélekre utalva. (39. ábra: szimbólumok, G.)     OL

 

gallikán rítus »nyugati rítusok

 

Gergely-mise (lat. missa gregoriana)•Nagy Szt. Gergely pápa beszél a „Dialógusok” c. mûvében egy elhunyt szerzetesrõl, aki az érte végzett harminc mise után szabadult meg a tisztítóhely kínjaiból. Ezen alapszik az a 8-9. sz.-tól kialakult szokás, hogy harminc egymást követõ napon a megholtért misét mutatnak be.                                                            VI

 

Gergely-naptár•XIII. Gergely pápa a Trid. kívánsága szerint a Julián-naptár késését a csillagászati naptárhoz képest kiigazította. Elrendelte, hogy 1582. okt. 4-e után okt. 15-e következzék. A nyugati egyház ezt a naptárt használja, amely ma már 13 nappal elõbbre van a Julián-naptárnál. A ~t a nem katolikus országok csak vonakodva fogadták el; 1923-ban a Pánortodox Kongresszus Isztambulban a Húsvét idejét kivéve átvette a ~t. »naptár.          BL

 

Gloria (lat. ‘dicsõség’)•õskeresztény »himnusz, melyet eredetileg a hajnali imában mondtak (a keleti egyház ma is a reggeli zsolozsmában imádkozza). Nagy »doxológiának is nevezik. A ~át Rómában átvették a pápai misébe az ünnepi bevonuláshoz vasárnapokon és vértanúünnepeken, papok csak húsvétkor és elsõ miséjükön imádkozhatták. Ez a korlátozás a 12. sz.-ban megszûnt, és a bûnbánati napokat kivéve a mise állandó részévé vált. Ma a fõünnepeken, ünnepeken, ádventet és nagyböjtöt kivéve vasárnapokon imádkozzuk, de mondható egyéb ünnepélyesebb alkalmakkor is. – Hármas tagolású himnusz: a) Angyali ének Lk 2,14 szavai átvételével; b) Isten magasztalása a dicséret, imádás és hálaadás »akklamációival és c) a „Krisztus-litánia”, melyben a Megváltó fölségcímeit elsorolva több könyörgést intézünk hozzá. A ~ szentháromságos befejezéssel ér véget. A pap intonálására a kórus és nép fölváltva, vagy mindnyájan együtt éneklik, illetve recitálva mondhatják.              AM

 

görög katolikus egyház (Magyarországon)•A »bizánci, görög rítust követõ, de hitben és egyházszervezetben a római pápával katolikus egységben élõ egyház (»keleti rítusok). A magyarországi ~ eredete a honfoglaláskori térítésekre vezethetõ vissza. Három fõúr keresztelkedett meg Bizáncban: Bulcsu, Tormás (dunántúliak) és Zombor gyula (egyedül õ volt erdélyi). A gyula hozta magával Hierotheoszt, akit Theophilaktosz pátriárka Magyarország püspökévé szentelt. A püspökkel szerzetesek is érkeztek, akik az ország csaknem egész területén térítettek. – Szt. István az országban csak római katolikus egyházmegyéket szervezett. A gör. kat. magyarok róm. kat. püspökök joghatósága alá kerültek. A 13. sz.-ban (elsõ évtizedtõl) ruszinok, románok, majd rácok érkeztek az országba. A rácok egy kis része a márcsai unióban egyesült Rómával (1611). A ruszinok az ungvári, a románok a gyulafehérvári unióval állították helyre az egységet (1646, ill. 1700). A Szentszék a ruszinok számára felállította a munkácsi, majd az eperjesi egyházmegyéket (1771 és 1818), a románok számára pedig a fogarasi és nagyváradi egyházmegyéket ( 1721 és 1777). Ezekben a püspökségekben élt a görög szertartású magyarság is. A Szentszék a délvidéki rácok számára 1771-ben megszervezte a körösi egyházmegyét. A nyelvében is magyar gör. katolikusok számára Szt. X.
Pius szervezte meg a hajdúdorogi egyházmegyét, melynek székhelye Nyíregyházán van, papnevelõ szemináriummal és hittudományi fõiskolával.
A trianoni békekötéskor húzott határok alaposan megcsonkították a hajdúdorogi egyházmegyét.
A munkácsi és eperjesi egyházmegyék Magyarországon maradt részeibõl a Szentszék megszervezte a miskolci exarchatust (1924), amelynek
ordináriusa 1946 decembere óta a hajdúdorogi megyéspüspök, apostoli kormányzói minõségben. Magyar nyelvû liturgiájukat hivatalosan csak a II. Vat. fogadta el. – Az ET. 111. Kánon szerint a keresztségben görög rítusú lesz a gyermek: 1) ha szülei görög katolikusok; 2) Ha vegyes rítusúak, akkor a gyermek apja rítusát követi, hacsak erre vonatkozó más megegyezés nem történt a szülõk között (görög rítusú apa esetében a gyermekek mindenképpen az apa rítusát követik, a kisebbség védelmének jogcímén). Továbbá „a gyermek rítusát nem az határozza meg, hogy ténylegesen milyen szertartás szerint keresztelték meg, hanem hogy jogilag milyen rítusúnak kell lennie.” (ET. 111. k. jegyzete.) E kánonnak a magyar egyháztartományban való bevezetését az MKPK függõben tartja, és tárgyalások folynak Rómával az eddigi gyakorlat par-
tikuláris jogként való fenntartásáról (ti., hogy a gyermek mindig apja rítusát követi). A keresztség felvétele után rítust változtatni csak az Apostoli Szentszék engedélye alapján lehet; a jegyes a házasságkötéskor, vagy a házastárs a házasság fennállásának idõtartama alatt nyilatkozhat, hogy áttér házastársának jogilag önálló rítus szerinti egyházába. A Kelet Egyházak Kánonjogi Kódexe, amelyet II. János Pál pápa 1990. október 18-án helyezett hatályba, ezt a lépést csak a feleség számára teszi lehetõvé. A szentségek más rítusban való felvétele nem jelent rítusváltoztatást (ET 112). Az áldozópapságra vagy diakonátusra mindenkit saját püspöke szenteljen fel, de latin rítusú püspök keleti rítusú szentelendõt csak az Apostoli Szentszék engedélye alapján szentelhet fel megengedetten. – Házasságkötésnél az MKPK 1974. szept. 12-i körlevele értelmében megengedetten a võlegény rítusa szerinti plébános vagy annak meghatalmazottja illetékes. Két görög rítusú katolikust, vagy gör. kat. és protestáns jegyespárt az illetékes gör. kat. ordinárius engedélye nélkül nem eskethet meg érvényesen latin rítusú plébános.   OM

graduale•1. A mise egyik »proprium tétele. »válaszos zsoltár.

2.Graduale Romanum (1907), teljes címe: Graduale Sacrosanctae Romanae Ecclesiae: a mise változó énekrészeit tartalmazó hivatalos »gregorián énekgyûjtemény. Gyakorlati okok miatt az »ordinarium énekeinek könyvével (Kyriale) egybekötve jelentetik meg. Kiadásai: reimpressio 1968, editio typica altera 1975.

3.Graduale Simplex in Usum Minorum Ecclesiarum: a LK alapján (117) kiadott énekgyûjtemény, célja, hogy kisebb templomok, kevésbé fel-
készült elõadók részére rendelkezésre álljon egyszerûbb dallamokat tartalmazó ~ is.

4.Graduale Triplex: a münsters»arzachi munkaközösség kiadása, amely a Graduale Romanum kottájához mellékeli a szentgalleni és a laoni neumás lejegyzéseket.                                                          BP

 

gregorián ének (lat. cantus gregorianus = ‘gergelyi ének’)•1. Elnevezés, történet. A római liturgia legsajátosabb liturgikus éneke. Egyéb elnevezései: cantus choralis (karbeli ének), cantus planus (egyenletes, sima menetû ének), cantus traditionalis (hagyományos ének), cantus firmus (rögzített ének). A cantus gregorianus a Nagy Szt. Gergely pápának tulajdonított, történetileg mindmáig tisztázatlan liturgikus és zenei rendezõ tevékenységre utal, amelynek irodalmi és ikonográfiai ki-
fejezéseivel a 8-9. sz-tól találkozunk.

A ~ fénykora a 12. sz.-ig tart, ettõl kezdve a zenei érdeklõdés a polifónia, a kötött ritmus, a tonalitás és az új mûfajok felé fordul, s egyre erõseb-
ben jelentkezik a világi zene. A gregorián komponálás háttérbe szorul, a meglevõ anyagot is az új ízléshez alakítják: egyszerûsítik, rövidítik, csonkítják. A tévesen Palestrinának tulajdonított Editio Medicaea (valódi összeállítói Anerio és Soriano) révén e torzult formában maradt az utókor-
ra egészen a Graduale Romanum megjelenéséig. A 19. sz.-ban kezdõdik a ~ reneszánsza a szentgalleni 359. sz. Cantatorium publikálásával (Lambilotte SJ, Brüsszel, 1851), majd fõleg a Guéranger apát által (újra) alapított solesmes-i monostor szerzeteseinek kutató, elemzõ és népszerûsítõ tevékenységével. XIII. Leó, bár még megújította a Pustet cég jogát az Editio Medicaea kiadására, nem tette kötelezõvé a benne szereplõ dallamok szerinti éneklést. A solesmes-i Liber Gradualis (1883), majd az l889-ben elinduló Paléographie Musicale sorozat a késõbbi Szt. X. Pius pápát
is megnyerte az ügynek, aki az 1903. Szt. Cecília napján kiadott „Tra le sollicitudini” motu pro-
prioban a liturgikus zene formái között elsõ helyen sorolja fel a ~et. Rövidesen megjelennek a Kyrialeval (1905) és a Graduale Romanummal (1907) induló reformkiadványok, majd nyomukban az esztétikai és formai elemzõ munkák sora.

      2. Jellemzõi: a ~ a császárkor utáni latin nyelv-
re készült ének, amelyben már megszûnt a szó-
tagok hosszúság szerinti megkülönböztetése, szavai ereszkedõ végûek (baritonálisak), nyomaték hangsúlyuk és dallami csúcspontjuk egyaránt a szóvégi második vagy harmadik szótagon található, s szükség esetén, ha két ilyen szótag túl messze esik egymástól, másodlagos hangsúlyokat alkalmaz. Elõadása nyugodt, ritmikai szélsõségektõl mentes.                   

Stílusa lehet szillabikus (minden hangra külön szótag), neumás (a darab nagy részében az egyes szótagokon nem túl terjedelmes, de több hangból álló dallamok állnak), vagy melizmás (a darab jellemzõje a túldíszítettség: egyes szótagokon ter-
jedelmes dallamok). Ñltalában elmondható, hogy a »zsolozsma énekei egyszerûbbek a »mise énekeinél, a nép és a »celebráns (nagyrészt szillabikus) énekei pedig a »szkóla (leginkább neumás) és a szólista (melizmás) énekeinél. Dallamformálása különösen kedveli az ívelt szerkezetet, de nem idegen tõle egyes hangok körülírása sem. Szöveg és dallam szoros egységben állnak egymással, az aranykor darabjai a szövegbe zárt muzsika különbözõ stílusú kibontakoztatásai.

Az egyszerû eszközöket kedveli: gyakorta recitál, kis hangközökkel építkezik, kvintnél nagyobb ugrás egy dallamrészen belül csak kivételképp fordul elõ.

A komponálási eljárás módja szerint megkülönböztetjük az egyedi darabokat, a típusdallamokat, s a kisebb-nagyobb terjedelmû, elõre kész zenei elemekbõl építkezõ, ún. centonikus énekeket; a mûvek szerkezete szerint a strófikus, a zsoltárszerkezetû és a szabad komponálású alkotásokat; az elõadás módja szerint a monológ és a dialogizáló énekeket.

A ~ egyszólamú, tisztán vokális ének. Többszólamú elõadása a középkor átmeneti jelensége. Szerény orgonakíséretét általában megengedhetõnek tartják. Sajátos kottaírással (»neumák) és »hangnemtannal rendelkezik.

Mûfajai a mise és a zsolozsma különbözõ énekfajtái (pl. graduale, responsorium, antiphona, hymnus, stb). Hivatkozáskor elõször megjelöljük a mûfajt, majd utána írjuk az ének kezdõ szavait, pl. Gr. Ex Sion.

L. még »Antiphonale, »elõénekes, » gra-
duále, »kórus, »szkóla, »Tantum ergo. * 28, 29.

3.„Az Egyház a gregorián korálist tekinti a római liturgia sajátos énekének. Ezért a liturgikus cselekményekben – azonos feltételek mellett – ennek kell elfoglalnia az elsõ helyet. A szent zene és ének többi fajtája, fõleg a polifónia, a legkevésbé sincs kizárva az istentiszteletbõl, csak feleljen meg mindenben a liturgikus cselekmény szellemének.” (LK 116.)     BP

 

gremiale (lat. gremium, ‘valakinek öle’) A püspök ölébe tett vélumszerû takaró a nap liturgikus színében, amelyet akkor helyeztek oda, amikor a fõpapi mise alatt hosszabb ideig ült. Amikor nem használják, a gremialista tartja. Ma egyre inkább veszít jelentõségébõl, és használata csak a valóban szükséges alkalmakra korlátozódik, a miseruha megóvása céljából. Pl. amikor a püspök gyertyát tart vagy oszt ki; hamvazáskor; olajjal való megkenéskor, nagycsütörtöki lábmosásnál stb.                           AM