hajnali mise•Hagyományos néven „roráte”. Votívmise Szûz Mária tiszteletére. Neve a mise kezdõénekétõl ered: Rorate coeli desuper = harmatozzatok egek felülrõl. A hajnali kifejezés pedig onnan származik, hogy korán reggel szokás bemutatni. December 17-tõl kezdve azonban az ádventi köznapi misét kell mondani hajnalban is.

A roráte misék emlékére elfogadható megoldás, ha napi mise elõtt eléneklik a „Rorate coeli” antifónás éneket az ádventi koszorú gyertyája meggyújtásával (ÙE 14). »ádvent. * 1.                                  BL – AM

 

hajó•A templomnak az a része, amelyben a hívek foglalnak helyet. A ~ a magasabb szintû »szentélyhez vagy a »preszbitériumhoz csatlakozó hosszanti vagy centrális építészeti tér. Vagy osztatlan, vagy fõhajóra és oszlopsorokkal el-
választott mellékhajókra oszlik. A »szentély elõtt a fõhajóra merõlegesen esetleg kereszthajót találunk. Ma a »preszbitérium és a hívek helye nem különül el »szentélyráccsal vagy »áldoztató ráccsal oly mereven, mint korábban. „êgy kell a hívek elhelyezkedésérõl gondoskodni, hogy a szent szertartásokat láthassák, és figyelemmel kísérhessék. Helyes, ha székek vagy padok állnak rendelkezésükre.

Azt a szokást azonban, hogy egyes kiváltságos személyeknek ülõhelyeket tartanak fenn, meg kell szüntetni. A székeket és padokat úgy kell elhelyezni, hogy a hívek könnyen megtarthassák a szertartás egyes részeinél megkívánt testtartásra vonatkozó elõírásokat, és akadálytalanul járulhassanak a szentáldozáshoz. Gondoskodni kell arról is, hogy a hívek a papot, illetve a segédkezõket ne csak láthassák, hanem a mai technikai eszközök segítségével könnyen hallhassák is” (RMAR 273). A ~ az Egyház szimbóluma, amelyet a kor viharai közepette Péter és utódai kormányoznak, az üdvösségre rendeltek „Noé bárkája”. * 5, 17. (3. ábra: ãkeresztény bazilika, 6, 7. 41. ábra: Templombelsõ, B.)   AM

 

haldoklók ellátása »betegek kenete

 

Halottak napja•A cluny-i bencések kezdték a 10. sz.-ban nov. 2-án a ~t megtartani. êjabb kori egyházi elõírás (1915-tõl), hogy ~n minden pap három misét mutathat be az elhunytakért. ~ eszméjét megismerjük az egyik aznapi mise könyörgésébõl: Hallgasd meg esedezésünket jóságos
Istenünk, hogy amint erõs hittel valljuk Fiad fel-
támadását a halálból, ugyanúgy erõs reménnyel várjuk elhunyt gyermekeid föltámadását is. Elõestéjén, »Mindenszentek ünnepének második Vecsernyéje után, a temetõben vagy a templomban szokás áhítatot tartani a halottakért.

Aki a temetõt áhítatos lélekkel látogatja és legalább lélekben imádkozik a megholtakért, november 1–8-ig mindennap (a szokott feltételek mellett: gyónás, áldozás és imádság a pápa szándékára) teljes, az év többi napjain részleges »búcsút nyerhet a szenvedõ lelkekért.

Azok a keresztény hívek, akik ~n (vagyis az azt megelõzõ nap delétõl a ~t záró éjfélig) meglátogatnak egy templomot, vagy nyilvános kápolnát, teljes búcsút nyerhetnek a tisztítóhelyen szenvedõ lelkek javára a fent elsorolt feltételek mellett.
A templomlátogatás alkalmával egy Miatyánkot és egy Hiszekegyet kell elimádkozni. * 1.                BL

 

halotthamvasztás•A ~ nincs ellentétben a feltámadás hitével vagy más dogmatikai tanítással. A keresztényeknél mégis a földbe való temetés gyakorlata élt Krisztus példája nyomán. A múlt sz.-tól fokozatosan erõsödõ egyházellenes áramlatok hatására az egyházjog tiltotta (CIC 1203 kán.). Az Egyház ma is ajánlja a test eltemetésének szokását (ET 1176. kán. 3. ¯.). Akik mégis testük elhamvasztását választották, részesíthetõk a keresztény temetési szertartásban, hacsak nem vezette õket a keresztény hittel ellentétes megfontolás. »temetés.            VI

 

Hamvazószerda•A »nagyböjt elsõ napja.
A hamu az elmúlásnak természetes jelképe. Ezen a napon a misén a pap hamut áld meg, amivel minden eléje járuló hívõnek homlokát megjelöli e szavakkal: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!” (Ter 3,19), vagy „Tartsatok bûn-
bánatot, és higgyetek az Evangéliumban!” (Mk 1,15). E napon szigorú böjt van, éppen úgy, mint Nagypénteken. »böjt, »nagyböjt, »liturgikus év. * 1.                                                                                 BL

 

hangjegyek (gregorián) »neumák

 

hangnemek (gregorián)•A kiadványok az egyes darabok hangnemét, az egészen kis hangkészletû énekek kivételével, az ún. „nyolc modus” elmélet szerinti osztályozással a darab elején 1-tõl 8-ig terjedõ római, vagy arab számokkal jelölik. Kis hangkészletû énekek esetében tartózkodnak a hangnemi besorolástól.

A nyolc modus elmélet, melynek kidolgozását
a hagyomány Alcuinnak tulajdonítja, a d, e, f és g hangokra épített hangnemeknek (dór, fríg, líd, mixolíd, ill. protus, deuterus, tritus, tetrardus) két formáját különbözteti meg: a magasabb dominánsú, fölfelé építkezõ autentikus és a mélyebb dominánsú, elõszeretettel akár kvarttal is az alaphang (tonika) alá szálló plagális változatot. Az autentikus hangnemek a páratlan, a plagálisok a páros számúak. Ezek a modusok valódi értelemben vett ~: az egyes hangcsoportokban szigorú, a domináns-tonika viszony megszabta belsõ vonzás érvényesül. Mivel azonban sok darab még a nyolc modus elmélet megalkotása elõtt keletkezett, érthetõ, hogy az énekek egy részénél ez az osztályozás erõszakolt.

A hexachord elmélet abból a megfigyelésbõl indul ki, hogy a gregorián darabok kisebb-nagyobb egységei ritkán lépik túl a guidói típusú (c-tõl a-ig terjedõ) hexachord hangkészletét. Ilyen hexachord felépíthetõ a c (alsó hexachord), az f (b hang beiktatásával, középsõ hexachord) és a g (felsõ hexachord) hangra. Ha az elsõ hexachordot egy oktávval magasabbra (felsõ kiegészítõ hexachord),
a harmadikat pedig egy oktávval mélyebbre (alsó kiegészítõ hexachord) transzponáljuk, megkapjuk a teljes emberi hangkészletet.

A gregorián dallamkincs szép számmal ismer olyan énekeket is, melyek lényegében egy gerinchang körülírásai, mégpedig olyan módon, hogy a darab folyamán ez a gerinchang hol tonikai, hol domináns szerepet tölt be. A többi hang ettõl fölfelé és lefelé is csak terc, hosszabb darabok esetén esetleg kvart távolságra távolodik el. Az ilyen darabok az ún. õsi modusok példái. Három ilyen õsi hangnemet tartunk számon: a C, a D és az E modust.   BP

hangszer•A pogány vallások szertartásai mellett a zsidó templomi kultuszban fontos szerepet betöltõ ~ekkel szemben a kereszténység kezdetben általában tartózkodó álláspontra helyezkedett, bár vidékenként eltérõ, s az idõ haladtával egyre enyhülõ mértékben. Afrikában pl. Szt. Ñgoston
(†430) idejében, legalábbis a magánéletben, használták a psalterium nevû pengetõs hangszert, a ki-
tharát, a lyrát és a lantot, Venantius Fortunatus
(† 600 k.) pedig költeményben csodálta meg a párizsi ~es miséket.

A tartózkodás talán Rómában volt a legerõsebb, valószínûleg azért, mert ~ek játéka fokozta a tömeg õrjöngését a cirkuszukban a vértanúk szenvedésekor, s esetleg erkölcsi megfontolások miatt is, elítélve a színházi fuvoláslányok sikamlós énekszámait. Az 1600-as években azonban már Rómában is »orgonával kísérték az olvasott miséket, XIV. Benedek pedig 1749-ben megengedte a liturgikus ének zenekari kíséretét is. Azóta általában minden ~ megszólalhat, amely a templomban elõadható mûvekhez szükséges zenekar részét képezi. A ~ek használatát a LK is engedélyezi (120).

Misén zenekar csak akkor szerepelhet, ha az »Ordinarium, vagy a »Proprium tételeit adja elõ. Megtûrt gyakorlat misén, vagy egyéb liturgikus cselekményen odaillõ szólószám, vagy kamarazenekari betét. Zenei áhítaton szerepelhet ze-
nekar, vagy olyan ~, amelyet a helyi megítélés templomhoz illõnek tekint.          BP                                          

harang (lat. campana)•A közös szerzetesélet megkívánta, hogy hangjelzésekkel figyelmeztessék a kolostor lakóit az elkövetkezendõ imaórára, misére. Ez eleinte fadarabbal történt, de hamar áttértek a kisebb-nagyobb bronz ~ok használatára. Az ezredfordulótól egyre általánosabb lesz, hogy a templomok a hívek számára harangozással jelezzék az istentisztelet kezdetét, a távollévõk számára pedig a mise egyes részeit, fõképpen az úrfelmutatást. A középkorban fejlett iparrá vált a harangöntés, mely 78% vörösréz és 22% ón felhasználásával dombormûvekkel és feliratokkal is díszített bronzharangokat készített. A templomok egyre több és nagyobb ~ok felállításáért versengtek. Néhol külön tornyot építettek a ~ok számára, a campanilét. A ~ot a püspök vagy megbízottja szenteli fel az »Ñldások könyvében található szertartással. A ~ rendszerint egy szent nevét kapja, akinek képét dombormûvel szokták rajta ábrázolni.

Harangozni szokás reggel, délben és este
»êrangyala imára, misék és más istentiszteletek elõtt egyszer vagy kétszer; a beharangozásra több ~gal egyszerre. Az úrfelmutatásra való ~ozás néhol még szokásban van, de egyre inkább átvette szerepét az oltárcsengõ. A legkisebb ~ neve lélek~, mellyel csendítenek, ha az egyházközségben valaki meghal. Veszedelmek idején (tûz, árvíz stb.) félreverik a ~okat. * 11.                AM

harangozás »harang

 

házasság szentsége•A házassági szövetséget, amely egy férfi és egy nõ között jön létre felbont-
hatatlan hûség- és szeretetkapcsolatként, Krisztus Urunk a megkereszteltek között szentség rangjára emelte. A házasság természeténél fogva a házas-
felek javára, a gyermekek nemzésére és nevelésére irányul. Ezért a megkereszteltek között nem állhat fenn érvényes házassági szerzõdés anélkül, hogy ugyanakkor szentség ne lenne. A házasságot a jogképes feleknek törvényes beleegyezése hozza létre, melyben a férfi és nõ visszavonhatatlan szövetségben átadják és elfogadják egymást házasság létesítése céljából. A ~t a jegyesek szolgáltatják ki egymásnak az illetékes püspök, pap vagy diakónus (ET 1055–1061; 1108) és két tanú elõtt. Ez a házasság „formája”, melytõl két katolikus keresztény között a ~nek érvényessége függ. (Világi hívõt is megbízhat a helyi ordinárius a házasságkötésnél való közremûködésre, ha nincs sem pap, sem diakónus.) Krisztus Urunk bõségesen megáldja a házastársak sokoldalú szeretetét, amely Krisztus és Egyháza egyesülésének mintájára jött létre (Ef 5,22–33).

A házasságkötés szertartása rendes körülmények közt nászmisében történik. Fontosabb mozzanatai:

a)Igeliturgia. A választható szentírási olvasmányok és homília rámutat a keresztény házasság »misztériumára az üdvösségtörténetben, valamint a házastársak és gyermekeik megszentelõdésére a ~ében.

b)A házasságkötési szándék kinyilvánítása az esketõ pap kérdéseire.

c)Magyarországon õsi szokás szerint a házasságkötési szándékot a feszületre tett »eskü erõsíti meg.

d)A »gyûrûket, megáldásuk után, a jegyesek egymás ujjára húzzák.

e)Az »egyetemes könyörgések az alkalomhoz igazodnak.

f)A Miatyánk után az »embolizmus elhagyásával ünnepélyes nászáldás következik.

g)Az új házastársak »két szín alatt áldozhatnak.

h)A mise végén – a hívek megáldása elõtt –
a pap külön ünnepélyes áldást adhat az új háza-
sokra.

A házasságkötés történhet nászmise nélkül is, ez esetben is a fenti elemeket tartalmazza. A jegyesek áldozhatnak egy korábbi misén vagy az
esküvõ keretében a Miatyánk után. Hazánkban a házassági eskü miatt a szertartást „esküvõ”-nek nevezik. Ha a házasságkötés katolikus és meg-
keresztelt nem katolikus fél közt történik, a mise nélküli szertartást kell választani. Egyes esetekben, a helyi ordinárius beleegyezésével, misével kapcsolatosan is lehet végezni a szertartást (HSZ 8). Külön szertartás van a katolikus és meg nem keresztelt fél házasságkötésére. (HSZ III.)

Valahányszor misével kapcsolatosan történik a házasságkötés, a nászmise mondható fehér színben. Vasárnapokon és fõünnepeken a misét a napról kell mondani, de megmaradhat benne a Mi-
atyánk utáni nászáldás és az ünnepélyes befejezõ áldás. A karácsonyi idõ és az »évközi idõ vasárnapjain mondható nászmise, ha az nem a plébániai közösség miséje. »Ñdventben és »nagyböjtben a plébános figyelmeztesse a jegyeseket, hogy legyenek tekintettel e napok bûnbánati jellegére (HSZ 6–11).

A keleti egyház sohasem dolgozott ki olyan házasságjogot, mint a nyugati. Az egyesült egyházakon kívül csak a kopt és etiópiai rítusban történik határozott akaratnyilvánítás a házasságra, ezt magában a liturgiában bennfoglaltnak tartják. Fontos eleme a házasságkötésnek, hogy a jegyeseket a pap megkoronázza (sztefanizmosz), mely a 4. sz.-ig a családfõ joga volt, attól kezdve a keleti jog szerint a ~t kiszolgáltató pap vagy püspök teszi. Az egész istentisztelet két részbõl áll:

a)az eljegyzés, amely a keletieknél felbonthatatlannak számít, és ezért korán összevonták a házasságkötéssel; és a

b) koronázás.

Végül nem konszekrált bort nyújtanak az új házasoknak (tulajdonképpen az „elõre megszentelt adományok” csökevényes formájaként).

Vegyes rítusú (római és görög) katolikusok közt hazánkban a võlegény rítusa szerint kötik meg a házasságot (és keresztelik meg a gyermekeket).

A vegyes rítusú és vallású házasságkötéssel
az ET 1124–1129. kán., valamint az MKPK 1971. VI. 16-án kiadott körlevele foglalkozik. *15. »ökumenizmus liturgikus vonatkozásai.      VI–OL

 

helyi ordinárius »ordinárius

 

himnusz (gör. hümnosz = ‘istenekhez intézett óda’, ‘dicsõítõ ének’)•A korai ~irodalom virágzását az êSZ ~töredékei tanúsítják. Keresztségi ~ pl. az Ef 5,14; hitvallás típusú az 1Tim 3,16; doxológikus az 1Tim 6,15–16; Jel 4,8.11; 5,9.12–13; 7,10–12; 11,15; 19,1–2. 6–8; de himnikus eredetûnek tekinthetõk a János-prológus és Szt. Pál krisztológiai formulái is (Fil 2,6–11; Kol 1,15–20; Róm 9,33). E (régi típusú) ~ok versformája a zsoltárokéhoz hasonló. Ma is használatos példáik a Gloria in excelsis és a Te Deum.

A keresztény költészet hamarosan elkezdte énekbe foglalni a hitigazságokat, az Egyházban végbement eseményeket (historiae rythmicae) és
a vértanúk dicsõítését. Ezek az énekek egyaránt szolgálhatták az igaz hit védelmét, de tévtanok terjesztését is, ezért hol pártolták, hol egyes helyeken esetleg tiltották is õket (pl. a 360–81-es laodiceai zsinat). A római liturgiában, bár a monasztikusoknak már Szt. Benedek elõírta használatukat, csak
a 12. sz.-ban nyertek polgárjogot. Az igaz hit védelmét szolgálja a niceai zsinat (325) máig érvényes rendelkezése, melynek értelmében a himnuszok utolsó versszaka (költõileg megfogalmazott) »doxológia.

A mai értelemben vett, új típusú, szabályos versmértékben írt ~ megteremtõje Szír Szt. Efrém (306–73). Kezdeményezése talán a keleti szám-
ûzetésébõl hazatért Poitiers-i Szt. Hilarius (†367) révén jutott el Nyugatra. A keleti ~irodalom leg-
ismertebb mûvelõi: Damaszkuszi Szt. János, Romanosz Melodosz, Anatoliosz pátriárka, Krétai Szt. András, Kasszia anya, Himnuszköltõ József.

A nyugati ~költészet atyja Szt. Ambrus (†397). Kedvelt költõi eszköze a 8 versszakos, versszakonként 4 (4 jambusból álló) sor képezte versforma. Az e sémára készült mûveket nevezzük ambrózián ~oknak. Ma négy himnuszról állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy Szt. Ambrus szerzeménye (Aeterne rerum Conditor, Deus creator omnium, Jam surgit hora tertia, Veni Redemptor gentium). A versforma további ismert mûvelõi: Prudentius (†405, Ales diei nuntius, Salvete flores martyrum), Sedulius (†450 k., A solis ortus car-
dine, Crudelis Herodes), Venantius Fortunatus (†600 k., Vexilla regis), Nagy Szt. Gergely (590–
604, Creator alme siderum). Az ambrózián mellett egyéb versformák is megjelennek: másfajta jambikus himnusz pl. a Quodcumque in orbe, trocheusos ~ból három fajtát is ismerünk: Pange lingua (Aquinoi Szt. Tamás, †1274), Stabat Mater (Jacopo da Todi †1306), Ave maris stella, de nem hiányzik a sorból pl. a szaffói (Ut queant, Paulus »arnefridus †797), vagy az aszklepiádeszi versszak sem (Te Joseph celebrent).

A középkori ~ok nyelve a császárkor utáni latin nyelv, amely verslábakon nem a hosszú és rövid szótagok, hanem a magas és mély kiejtésû szótagok egymásra következését értette. A humanista ízlést késõbb bántották az ebbõl adódó „szabálytalanságok”, ezért VIII. Orbán 1631-ben elrendelte a himnuszok klasszikus felfogás szerinti kiigazítását. A bencések azonban ezután is ragaszkodtak a régi változathoz, amit végül a II. Vatikáni Zsinat is visszaállított.

A középkorból ránk maradt mintegy harminc-
ezer ~ között megtaláljuk koruk szellemi vezéralakjainak (a már említetteken kívül Beda Venerabilis †735, Alcuin †804, Hrabanus Maurus †856, Adamus de Sancto Victore †1192, Petrus Abelardus †1142), de sok kevésbé tehetséges költõnek a verseit is. A mûvészileg vegyes színvonalú anyagból ma kb. 100 ~ van liturgikus használatban.

Az általunk ismert legrégibb latin hymnarium
a 8. sz.-ból való. A 17. sz.-ban jelent meg Tommasi gyûjteménye. A latin egyházban ismert összes ~t kezdõszavaik betûrendjében Chevalier adta ki 1892-ben. 1890 és 1921 között Dreves és Blume 58 kötetben jelentetett meg ~okat (csak szöveget), s külön 2 kötetes antológiát is. A ma liturgikus használatban levõ ~ok énekes gyûjteménye a solesmesiek Liber Hymnariusa (1983).                BP

 

hitvallás (gör. szümbolon, lat. professio fidei, Credo)•Vallási tanítást rögzítõ megfogalmazás, amellyel a hívõ közösség azonosítja magát. Más megfontolásban: a keresztény hitigazságok rövid formákban való összefoglalása.

Az ókeresztény egyház keresztségi ~ának szövegéért a püspök felelt. Ilyen ~ok olvashatók már Szt. Jusztinosz, Szt. Ireneusz, Tertullianus és Szt. Cypriánus mûveiben is. A keresztényüldözések idejébõl fennmaradt vértanúakták szintén tartalmaznak ~okat. Az I. Nikaiai Zsinatnak (325) tulajdonított ~t a keleti liturgiába Konstantinápolyban Timotheosz pátriárka 500 körül vezette be. Az ún. „nikai-konstantinápolyi” csak a 451. évi Khalkedoni Zsinat aktáiban szerepel. Elsõsorban a Szentlélekrõl szóló kijelentések tükrözik benne a 4. sz.-i dogmafejlõdést: a Lélek „éltetõ êr”, „aki az Atyától származik”. Ezt a tételt a következõ sz.-ban egészítették ki Hispániában antiariánus kezdeményezésre a „filioque” betoldással, „aki az Atyától és Fiútól származik”.

A nikaia-konstantinápolyi ~t hivatalosan II. Justinus császár vezette be a 6. sz. második felében a bizánci liturgiába. Eleinte a hívõk liturgiájának kezdetén mondták, és szigorú titoktartási fegyelemmel õrizték (ennek a nyoma mindmáig a bi-
zánci rítusban a ~ elõtti „Az ajtókat, az ajtókat!” felkiáltás). Késõbb került a bizánci liturgiában a békecsók utáni helyre. Kétféle hitvallás van használatban: az apostoli ~ és a nikaia-konstantinápolyi ~. A ~ szerepe a misében az, hogy a hívek az olvasmányokban és homíliában (szentbeszédben) hallott isteni igére azzal is válaszolnak, hogy felidézik lelkükben a hit igazságait, mielõtt az »Eukarisztia liturgiája elkezdõdnék. A római misébe 1014-ben került be a nikaia-konstantinápolyi ~, de csak vasárnapokon és fõünnepeken.

A lit. ref. során lehet helyette az apostoli ~t
is imádkozni ökumenikus magyar szöveggel (de nem szabad azt népénekkel helyettesíteni). A ~t
a pap együtt énekli vagy mondja állva a hívekkel. * 5.           BL–OL

 

hitvalló (lat. confessor)•Az új »naptár az elõzõleg használatos ~ címet elhagyja. »szentek tisztelete.           VI

hivatalos kiadás (lat. editio typica)•Ýgy ne-
vezik azokat a vatikáni kiadású latin nyelvû liturgikus könyveket, amelyeket az Istentiszteleti Kongregáció dekrétuma annak nyilvánít. Azok a kétnyelvû (latin és nemzeti), vagy nemzeti nyelvû liturgikus könyvek szintén ~ok, amelyeknek használatát a püspöki konferencia az Istentiszteleti Kongregáció engedélyével elrendelte.                                           VI

 

homília (gör. homília = ‘beszéd’)•A ~ (szentbeszéd) a liturgia szerves része. Mondása igen ajánlatos, hiszen a keresztény élet szükséges tápláléka. A homília fejtse ki vagy a szentírási olvasmányok egy-egy szempontját, vagy az »ordiná-
riumnak, illetve a napi mise »propriumának
valamelyik szövegét – szem elõtt tartva az éppen ünnepelt misztériumot, illetve a hallgatók sajátos szükségleteit.

Vasárnapokon és kötelezõ ünnepeken ~t kell mondani minden olyan misében, amelyet a hívek részvételével mutatnak be. A többi napokon is ajánlatos, különösen ádvent, nagyböjt és a húsvéti idõ köznapjain, valamint olyan ünnepeken és alkalmakkor, amikor a hívek nagyobb számban jönnek össze a templomba.

A homíliát általában maga a celebráns mondja (RMÑR 41–42). »igehirdetés. * 5, 21.     AM

 

hónapokhoz kötõdõ áhítatgyakorlatok•Az LK 13 továbbra is szorgalmazza a keresztény nép »áhítatgyakorlatait, amennyiben azokat a püspökök meghagyása alapján, a szokások és a törvényesen jóváhagyott szertartáskönyvek (»Praeorator) szerint végzik. Fontos, hogy ezek alkalmazkodjanak a liturgikus idõkhöz. A ~ a következõk: márciusban Szt. József litániája és tisztelete, amely azonban nem szoríthatja háttérbe a »nagyböjt lelkületét; májusban a Boldogságos Szûz Mária tisztelete a lorétói litániával; júniusban Jézus Szíve litániája és engesztelõ imája; júliusban Krisztus Szt. Vérének litániája; októberben a Boldogságos Szûz Mária tisztelete a »szentolvasó imádkozásával; novemberben az elhunytakért végzett áhítatgyakorlatok. »áhítatgyakorlat, »litánia, »Praeorator.                 VI

 

hozsanna (héb. hosijah-na ‘légy segítségünk, légy üdvösségünk’)•Elsõsorban segítségkérés, amely dicsõítõ felkiáltássá fejlõdött. A Jeruzsálembe való bevonulásban ~val köszönti a nép Jézust, ezért a »virágvasárnapi liturgiában többször is szerepel. Mind a keleti, mind a római liturgiában része a »Sanctusnak. * 28, 29, 31.                                    AM

hramota (szláv, ‘az elhunytakért végzett ima’)
•Az összes elhunytakról a keleti egyház évente ötször emlékezik meg: húshagyó szombaton, a nagyböjt II., III. és IV. szombatján és Pünkösd elõtti szombaton. E napokon az összes napi istentiszteletet és a Szent Liturgiát is a „világ kezdete óta az igaz hitben és az örök életre való feltámadás reményében elhunytakért” ajánlja föl az Egyház.                      OM

 

húshagyókedd•A »Hamvazószerda elõtti nap népies elnevezése.    AM

 

hústilalom•A »bûnbánati napokon és idõkben a bûnbánattartás egyik formája, amelynek szabályait a püspöki konferencia határozza meg. Magyarországon ~ van »böjttel egybekötve, azaz szigorú böjt, Hamvazószerdán és Nagypénteken. Csak ~ van a nagyböjt péntekjein. Az év többi péntekjein szabadon lehet választani a hústól való megtartóztatás, irgalmas szeretetgyakorlat vagy valamilyen áhítatgyakorlat között. Ñltalános felmentés van a bûnbánati napok megtartása alól egyházi és világi ünnepeken. A ~ parancsa 14. életévtõl kötelezõ. »böjt, »nagyböjt.            VI

 

Húsvét (ar. pascha; héb. pesach; gör. paszkha; lat. pascha = ‘átmenet’, ‘áthaladás’; magy. nagyböjt után ekkor ‘vettek elõször magukhoz húst’)

1. Története

Az ãSZ-ben a ~ családi ünnep, melyet Niszán hónap 14-én éjszaka (az elsõ tavaszi holdtöltekor) ünnepeltek. Fiatal bárányt áldoztak fel, vérét az
ajtófélfára kenték, útrakészen fogyasztották. Ez az ünnep nomád eredetére mutat. A választott nép életében ez az ünneplés egybefonódott az Egyiptomból való szabadulással (Kiv 12,21–23) és az arra való emlékezéssel (Kiv 12,11–14; MTörv 16,1). Késõbb még beleszövõdött a kovásztalan kenyerek tavaszi ünnepe is. Ýgy ~kor a szolgaságból való szabadulást a húsvéti bárány áldozatával és a kovásztalan kenyérrel ünnepelték. Ennek szertartása is módosult az idõk folyamán. Jozija király idejében (Kr. e. 622 körül, 2Kir 23,21–23) templomi ünneppé lett, majd a késõbbiekben jeruzsálemi zarándokünneppé változott. Szertartása pontos rend szerint történt. Jézus ezt a pászka-
vacsorát használta fel arra, hogy az êSZ új és örök áldozatát megalapítsa, melyet apostolai az õ emlékezetére végeznek.

Itt õ az igazi húsvéti Bárány. Az elõkép teljes
értelmét elnyeri a keresztáldozatban (»utolsó
vacsora).

Az êSZ-ben a ~ Krisztus kereszthalálával és feltámadásával egészen új értelmet kapott. Krisztus a bûntõl, a haláltól szabadította meg népét, és új életre támadt. Ezért Krisztus feltámadásának ünnepe rövidesen a keresztség kiszolgáltatásának kiváltságos ideje lett.

Az egyházatyák tanítását Szt. Ñgoston foglalta össze: Szenvedésével az êr átment a halálból az életbe és nekünk, hívõknek megnyitotta az utat feltámadásával, hogy mi is átléphessünk a halálból az életbe.

2. Liturgikus ünneplés

Az elsõ sz.-okban az ünneplés különbözõ formákban történt, a 4. sz.-ban kezdték egységesíteni a különbözõ egyházak gyakorlatát.

a) Idõpontja: a nikaiai zsinat (325) rendelte el, hogy a ~ot az egész Egyházban a tavaszi napéjegyenlõséget követõ holdtölte utáni vasárnap ünnepeljék. A ~ ünnepe március 22. és április 25-e közé eshet, a változó ünnepek ~hoz igazodnak (pl. Pünkösd).

b) Liturgiája: a »nagyhét kialakulásában jelentõs szerepet játszottak a Szentföldre zarándokló keresztények, akik Jézus szenvedésének különbözõ eseményeirõl emlékeztek meg. Legkiemelkedõbb emléke ennek a 4. sz. végérõl Aeteria zarándoknõ útinaplója, amely a jeruzsálemi liturgiáról részletesen beszámol. »Virágvasárnap az Olajfák hegyérõl körmenetben vonultak be a városba és ünnepelték Krisztus messiási bevonulását. Nagykedden Jézus világvégi eseményekrõl szóló tanítását, nagyszerdán Júdás árulását állították a hívek elé. A »Húsvéti Szent Háromnap Nagycsütörtök estéjével az Olajfák hegyén és a Getszemáni kertben tartott éjszakai virrasztással kezdõdött. Nagypénteken reggel a Pilátus elõtti eseményekre és a megostorozásra emlékeztek, délben a keresztereklyét mutatták fel a népnek, majd a szenvedéstörté-
netet hallgatták meg délután 3 óráig. Nagyszombat a várakozás napja, amikor az egész Egyház böjtöl, hiszen távol a võlegény (vö. Mk 2,20), aki most pihen és alászáll a holtak országába, ahol az elsõ gyõzelmét aratja a halál felett (bizánci hagyomány). A húsvéti vigília „az összes vigíliák anyja, amikor az egész világ virraszt” (Szt. Ñgoston); „…szombaton virrasszatok, olvassátok az írásokat és a zsoltárokat, imádkozzatok és könyörögjetek a bûnösökért, várjátok és reméljétek Urunk Jézus feltámadását a szombatot követõ éjszaka három órájáig. Akkor ajánljátok fel adományai-
tokat: egyetek, vigadjatok, örüljetek és legyetek
vidámak, mert feltámadásunk záloga, Krisztus feltámadott” (Didaszkália, 3. sz.) Tertullianus és Hippolütosz (3. sz. elsõ fele) a húsvéti vigília legfontosabb eseményének a keresztség ünnepélyes kiszolgáltatását tartotta, közölve annak szertartását és magyarázatát a »katekumenek számára. Mivel a húsvéti vigília hajnalban fejezõdött be az Eukarisztia ünneplésével, ezért korábban Húsvétvasárnapra nem volt külön miseszöveg. Ma ünnepi miseszövege is van. ~ »nyolcadában az újonnan megkereszteltek számára az ún. misztagogikus (»misztériumokba bevezetõ) hitoktatást tartották, amelyben a felvett szentségekrõl (keresztség, bérmálás és Eukarisztia) és a Miatyánkról szóló tanítást hallgatták meg. »Fehérvasárnap volt utolsó alkalommal rajtuk a fehér ruha, amelyet a kereszteléskor kaptak. A húsvéti idõ (melynek elsõ hete ~ nyolcada) ötven napig tart és »Pünkösd második Vecsernyéjével fejezõdik be. A 4. sz.-tól kezdõdött Urunk mennybemenetelének ünneplése a ~ utáni 40. napon.

3. A keleti egyházban a Nagyszombatot az elsõ keresztények „a törvény szerint nyugalomban töltötték” (Lk 23,56), hogy fölkészülhessenek az éjszakai ünneplésre. A szentsírnál elvégzik az ünnepélyes reggeli zsolozsmát, melyben a három stáció már a halál fölötti diadalra utal (»utrenye). Ebben elhangzik a föltámadási magasztaló ének és az eltemetett Krisztus gyõzelmét ünneplõ „Nagy dicsõítés” (»doxológia). Az õsi hagyomány szerint Nagyszombat már a sírban nyugvó Király diadalának elõünnepe: „alszik az élet és reszket a pokol”. Erre utalnak az alvilág siralmait fölelevenítõ délutáni énekek is, melyek a „pászka” ókeresztény liturgiáját vezetik be. A 4. sz. óta a ~i feltámadás szertartása a 12 ãSZ-i olvasmányra épült, melyek a Ter 1–3-tól az õsi zsidó „pászka” (kivonulás, „átmenet”) jelképein át egészen a prófétai könyvekig terjednek. Ezt az idõközben 15-re gyarapodott olvasmányfüzért eredetileg éjfélkor váltották föl az êSZ-i szövegek. Késõbb az éjféli szertartás középpontjába a szentsírnál meggyújtott gyertya került, melynek továbbadott fénye a körmeneten már a föltámadás világosságát jelentette. A 10. sz.-tól egyre fényesebb lett a föltámadás éjszakai megünneplése. A templom körüli háromszoros körmenet a halott Krisztust ábrázoló síri lepellel (»plascsenyica), a háromnapos síri nyugalmat jelképezi. A bizánci rítusban a »feltámadás evangéliumát (Mk 16,1–8) a pap a zárt templomajtók elõtt énekli el, majd a kezében lévõ kereszttel megnyitja
a templomajtót, amint Krisztus kereszthalála is megnyitotta az üdvösség ajtaját: „mert a halálból az életre, és a földrõl az égbe átvitt minket Krisztus Istenünk”. Ez után kezdõdik a hajnali istentisztelet (»utrenye), amelynek gerincét Damaszkuszi Szt. Joannész (János) diadalmasan szárnyaló himnuszfüzére (»kánon), majd az örvendezõ hangulatú »sztihirák alkotják.       OL–OM

A római egyházban a II. Vat. után a lit. ref. fel-
újította az õsi ~ ünneplés szemléletét és gyakorlatát. A »Húsvéti Szent Háromnap csúcsa a ~ éjszakai vigília. Ez az az éjszaka, amelyen feltámadt az êr, s ezért azt valamennyi vigília szülõanyjának tekintjük. Ezen az éjszakán az Egyház virrasztva várja Krisztus »feltámadását, a keresztény életbe való beavató és szentségek kiszolgáltatásával ünnepli. Ezt a szent virrasztást tehát teljes egészében éjszaka kell megünnepelnünk (CR 21). „A keresztények sok helyen, lelkipásztoraikkal együtt, a legnagyobb jelentõséget tulajdonítják ez ünnepnek, szép számmal és nagy lelki haszonnal vesznek rajtuk részt. Egyes vidékeken azonban kezd kihûlni az a buzgóság és lelkesedés, amellyel a ~i vigília reformját kezdetben fogadták. Néhol már a ~i vigília ünnepe is oly kevéssé ismert, hogy egyszerûen ünnepi elõesti misének tekintik…” „Másutt az ünnep idõpontjára vonatkozó rendelkezéseket nem tartják meg, a híveknek alkalmasabb idõkben népi ájtatosságokat tartanak, s így ezeket jobban látogatják, mint a tulajdonképpeni liturgikus cselekményeket. Kétségtelen, hogy ezeknek a nehézségeknek az egyik okát az magyarázza, hogy mind a papság, mind a hívek képzése hiányos arra vonatkozólag, milyen központi szerepet tölt be a húsvéti misztérium az egyházi évben és a keresztény életben” (Paschalis sollemnitatis, az Istentiszteleti Kongregáció 1988. jan. 16-án kelt körlevele). »Húsvéti Szent Háromnap, »húsvéti idõ.      VI–AM

 

húsvéti áldozás•Az Eukarisztia méltó ünnepléséhez hozzátartozik az êr asztalához való járulás is. Mivel a középkori keresztények egyre ritkábban vették magukhoz az êr testét, ezért a IV. Lateráni zsinat (1215) elõírta a kötelezõ ~t. Ezt
késõbb kiterjesztették a »húsvéti idõre, hacsak megfelelõ okból egy éven belül más idõpontban nem tesznek neki eleget (ET 920. kán. 2. ¯.).                 VI

 

húsvéti gyertya•Külön állványon álló, nagyméretû és díszes gyertya. A »Húsvéti Szent
Háromnap vigíliaszertartása kezdetén a tûz megáldása után a templom bejáratánál a »celebráns keresztet, majd »alfát és ómegát, valamint az évszámot rajzolja a gyertyára. A gyertyát e szavakkal gyújtja meg a megszentelt tûzrõl: „A dicsõségesen feltámadott Krisztus világossága oszlassa szét szívünk és elménk homályát.” A sötét templomba körmenetben hozza a »diakónus (hiányában maga a celebráns), aki három alkalommal megállva énekli: Krisztus világossága! A gyertyát állványra helyezve énekli (a diakónus) a »Húsvéti öröméneket. A ~ a »húsvéti idõ végéig (Pünkösdig bezárólag) az oltár közelében áll, majd a »keresztkútnál helyezik el. A ~t a húsvéti idõben minden misén, egész évben pedig minden kereszteléskor és temetési misén meggyújtják. * 8.; (1. ábra: Baptisztérium, 3.)                                      VI

 

húsvéti gyertyatartó•A »húsvéti gyertyához, a feltámadt Krisztus szimbólumához illõ, a többinél nagyobb méretû, álló gyertyatartó, melyet a húsvéti idõben a fõoltár mellé kell állítani, az év többi szakaszában a »keresztkút mellett áll. Ugyancsak az oltár mellé állítják a »Lucernárium szertartásakor. (1. ábra : Baptisztérium, 2.)                                        AM

 

húsvéti idõ•A Húsvét vasárnapjától Pünkösdvasárnapig tartó ötven napot ujjongó örömben üljük meg: egyetlen ünnepnapként, sõt „nagy vasárnapként”. Ezeket a napokat az »Alleluja gyakoribb éneklése jellemzi. A ~ vasárnapjai Húsvét vasárnapjainak számítanak, és Húsvétvasárnap után Húsvét második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik vasárnapjának hívjuk õket. A ~ Pünkösd második Vecsernyéjével zárul. A ~ elsõ nyolc napja: Húsvét nyolcada. Minden egyes napja az êr fõünnepe. Húsvét után a 40. napon ünnepeljük Urunk mennybemenetelét. Ahol ez – mint hazánkban is
– nem kötelezõ ünnep, ott át kell tenni Húsvét VII. vasárnapjára. Urunk mennybemenetele utáni hétköznapok – Pünkösd szombatjáig bezárólag – a Vigasztaló Szentlélek eljövetelét készítik elõ. (Vö. EÙSZ 22–26.) * 1. »liturgikus év.         AM

 

húsvéti misztérium (lat. mysterium paschale)
•Az emberek megváltásának és Isten tökéletes dicsõítésének mûvét, amelyet az ãSZ népénél az Isten hatalmának nagy csodajelei elõztek meg, az êr Krisztus teljesítette be elsõsorban áldott szenvedésének, a halálból való feltámadásának és dicsõséges mennybemenetelének ~a által. Ýgy „a mi halá-
lunkat halálával megtörte és az életet feltámadásával újjászerzette” (LK 5).         VI

 

húsvéti örömének (lat. praeconium paschale)
•Eléggé ismert kezdõszavából eredõ neve: „Exsultet” – lat. exsaltare = ‘ujjongani’. A húsvéti vigília szertartáson a tûzszentelés és a húsvéti gyertya megáldása és a templomba való körmenet után a diakónus (pap vagy elõénekes) Húsvétot meghirdetõ ünnepi éneke. A 4. sz.-ból származó éneknek több szövegváltozata ismert. Bár szerzõje bizonytalan, de Szt. Ambrus szellemi hatása felismerhetõ rajta.

Három részbõl áll : Krisztus feltámadása miatt az égben már ujjongva zengjen az angyalok kórusa, a föld is örvendjen, és vígság töltse el szent anyánkat, az Egyházat – énekli a diakónus (vagy maga a celebráns) a bevezetõben. A fõrész elmondja, hogy abban áll a Húsvét ünnepe, hogy igaz húsvéti Bárányunkat megölték értünk, s õ vére árán megmenti hívõ népe életét. Az üdvtörténet jelentõs eseményeinek elbeszélése után a befejezõ részben kéri, hogy ne aludjék ki ez a gyertyaláng és ûzze távol tõlünk az éj minden árnyát.

A hívõ közösség állva, kezében égõ gyertyával hallgatja, és a végén az Ñmen éneklésével fejezi ki örömét. * 8. »Húsvéti Szent Háromnap, D. 1.      VI

 

Húsvéti Szent Háromnap (lat. Sacrum Triduum Paschale)•Az emberek megváltásának és Isten tökéletes megdicsõítésének mûvét Krisztus fõképp az õ húsvéti titka által vitte végbe, amikor halálunkat halálával megtörte, és az életet föltámadásával újjászerzette. Ezért az êr szenvedésének és föltámadásának ~ja az egész »liturgikus év tetõpontjaként tündöklik. Ahogy a »vasárnap csúcspont a köznapok fölött, úgy csúcspont a »Húsvét ünnepe is a liturgikus évben. (EÙSZ 18.) 1955 elõtt a Nagycsütörtök, Nagypéntek és Nagyszombat liturgiáját a reggeli vagy délelõtti órákban végezték el. A lit. mozg. nagy sikere volt, hogy XII. Pius pápa 1951. febr. 9-én a Rítus Kongregáció dekrétumával megújította a húsvéti vigí-
liát, majd az 1955. nov. 11-én kelt dekrétuma a nagyhét liturgiáját visszaállította, és a szertartásokat a délutáni, esti vagy az éjszakai idõre tette, jellegüknek megfelelõen. A jelenlegi rendelkezéseket és szertartásokat az új Római Misekönyv (1969. ápr. 3.) tartalmazza. Ez teljes szemléletváltozást kíván a papságtól és a hívektõl, hogy az eredeti jellegét kifejezõ liturgiát a ~on méltóképpen ünnepeljék. Ezt sürgeti az Istentiszteleti Kongregáció 1988. jan. 16-án kiadott „Paschalis sollemnitatis” c. körlevele (PS).

Az êr szenvedésének és föltámadásának ~ja a Nagycsütörtök esti misével kezdõdik, középpontja a húsvéti virrasztás, befejezõje pedig Húsvétvasárnap Vecsernyéje (EÙSZ 19).

A)Nagycsütörtökön a Vecsernye elmarad. E napon az Egyház hagyománya szerint tilos minden magánmise. Az esti órákban kezdõdik az „utolsó vacsora miséje” (missa vespertina in Cena Domini). Ezen lehetõleg vegyen részt az egész közösség, a papság és a hívek, ki-ki a maga szolgálatát végezve. Azok a papok, akik a krizmaszentelési misében (»Nagycsütörtök) koncelebráltak, az esti misében újra koncelebrálhatnak. (Lelkipásztori érdekbõl az illetékes ordinárius másik esti misét engedélyezhet más templomokban, kápolnákban. Vigyázni kell azonban, hogy ezeket a miséket ne magáncélból végezzék, és az utolsó vacsora miséje emiatt kárt ne szenvedjen.) A hívek csak mise közben áldozhatnak, a betegek azonban a nap bármely órájában részesíthetõk a szentáldozásban. Az esti mise térnája: Krisztus Urunk papi tevékenysége az utolsó vacsorán. A szentleckében:
(1Kor 11,23–26) elsõsorban az Eukarisztia alapításáról emlékezünk meg. Az evangéliumban Jézus csodálatra méltó szeretetét idézzük fel (Jn 13,1–15), mellyel megmosta tanítványai lábát. E mise sajátosságai: 1. Amikor a pap énekelni kezdi a Gloriát (Dicsõséget), megszólalnak a harangok és az oltárcsengõk, és a hívek harangzúgás közben éneklik végig azt. Ettõl kezdve a húsvéti vigília Gloriájáig nem szól harang, és az oltárcsengõ helyett kereplõt, fakalapácsot használnak a szomorúság jeleként.

2.A homília az utolsó vacsora legfontosabb misztériumairól szól: az »Eukarisztia és a papi rend szentségének alapításáról, valamint a fele-
baráti szeretet parancsáról. Utána ott, ahol a lelkipásztori megfontolások ajánlják, elvégzik a lábmosás szertartását. A segédkezõk az erre alkalmas helyen elõkészített ülõhelyhez vezetik az e célból kiválasztott férfiakat. A pap (ha szükséges, a miseruhát levéve) odajárul, és egyenként vizet önt a lábukra, majd a segédkezõk közremûködésével megtörli azt. Közben »antifónákat vagy más alkalmas énekeket énekelnek. Mindjárt a lábmosás után következnek az egyetemes könyörgések; hitvallást ebben a misében nem mondunk.

3.Az áldoztatás az e misében átváltoztatott
Eukarisztiával történik, és annyi ostyát kell konszekrálni, hogy Nagypénteken is lehessen áldoztatni. A hívek ekkor végezhetik a »húsvéti szent-
áldozásukat (lehetõleg »két szín alatt), csatlakozva az utolsó vacsora lelkületéhez.

4.A mise az áldozás utáni könyörgéssel ér véget, tehát nincs áldás és elbocsátás.

5.A mise végeztével az Oltáriszentséget ünnepélyesen az e napokra külön fenntartott õrzési helyére viszik, és a húsvéti vigíliamise áldoztatásáig ott õrzik.

6.Ezután következik az oltárfosztás. Ha lehet, a kereszteket kiviszik a templomból; az esetlegesen ott maradó kereszteket ajánlatos lepellel elfödni.

7.Buzdítsuk a híveket, hogy a helyi körülményeknek megfelelõen a külön õrzõhelyre vitt Ol-
táriszentség elõtt, bizonyos ideig végezzenek éjszakai szentségimádást. „Az õrzési helynek ne legyen ËszentsírŽ formája. Kerüljük is a ËszentsírŽ kifejezést. Az õrzési hely nem arra való, hogy az êr temetését ábrázolja, hanem hogy az Eukarisztia kenyerét a nagypénteki áldozás céljából õrizze” (PS 55).

B)Nagypéntek (lat. celebratio passionis Domini ‘Urunk szenvedésének’ ünneplése, gör. paraszkeve ‘elõkészület’). Az Egyház õsrégi hagyomány alapján ezen és a következõ napon egyáltalán nem mutat be miseáldozatot, nem szolgáltat ki ünnepélyesen szentségeket. A nagypénteki szertartás részei:

1.Az oltár legyen teljesen puszta: kereszt, terítõk és gyertyatartók nélkül. A délutáni órákban
– hacsak lelkipásztori megfontolások késõbbi idõpontot nem kívánnak –, mégpedig három órakor ünnepeljük meg Urunk szenvedésének emlékezetét. A pap és a segédkezõk úgy öltözzenek, mint ahogy a miséhez szokás, piros színû ruhába. Az oltárhoz vonulnak, ott meghajolnak, majd vagy arcra borulnak, vagy csak letérdelnek (a körülmények szerint), és egy ideig mindnyájan csendben imádkoznak. Ezután a pap a segédkezõkkel a papi székhez vonul, és „Könyörögjünk” felszólítás nélkül, a nép felé fordulva könyörgést mond. Ezzel kezdetét veszi az »igeliturgia. Teljes egészében olvassák fel az elõírt olvasmányokat: a) az elsõ olvasmány Izaiás próféta könyvébõl (52,13– 53,12) a „fájdalmak férfiáról” szól. Az olvasmányt zsoltár követi; b) a második olvasmány a Zsidókhoz írt levélbõl (4,14–16; 5,7–7), Jézusra, mint fõpapra és áldozatra utal. Az »evangélium elõtti vers után olvassák vagy éneklik c) Urunk szenvedésének történetét (»passió) Szt. János evangéliumából.

Ezután legyen homília, ha alkalmasnak látszik. Az igeliturgiát az egyetemes könyörgések fejezik be. A pap a papi szék elõtt vagy az ambón, vagy az oltár elõtt állva, összetett kézzel mondja a könyörgés felhívó részét, amely kifejezi a könyörgés szándékát. Ezt követõen mindenki kis ideig csendben imádkozik, majd a pap kitárt karral elmondja magát a könyörgést. A hívek a könyörgés egész ideje alatt térdelhetnek vagy állhatnak. A »misekönyvben található könyörgések közül a pap kiválasztja azokat, amelyek a helyi körülményeknek leginkább megfelelnek, de meg kell tartani az egyetemes könyörgésekre megállapított sorrendet.

2.Hódolat a Szent Kereszt elõtt. E szertartás igen régi. Jeruzsálemben kezdték, ahol a Szent Kereszt ereklyéjét mutatták fel. A szertartás két részre tagolódik: a) a Szent Kereszt felmutatása; b) hódolat a Szent Kereszt elõtt. A felmutatás két módon lehetséges: 1. A Szent Keresztrõl a pap három részletben veszi le a leplet és háromszor énekli: „Ýme a Szent Keresztfa” kezdetû felszólítást, mire a hívek válasza: „Jöjjetek hát keresztények…”, és a válasz befejezésekor minden alkalommal letérdelnek. A kereszt mellett égõ gyertyával két
ministráns áll, akik a válaszok elhangzása után
a keresztet az egyéni hódolatra alkalmas helyre
(a preszbitérium elejére) viszik; 2. A másik mód:
a pap a bejárattól indulva a lepel nélküli keresztet hozza be a templomba, közben háromszor meg-
állva énekli ugyanazt a felszólítást, mint az elõzõ változatban. Közben felemeli a keresztet. A ministránsok égõ gyertyával kísérik, majd ugyanúgy hódolatra helyezik el a keresztet. A felhívás a kereszt felmutatásánál más ének is lehet (Ýme, Jézus keresztjének drága áldott fája, vagy ÙE 820–823). Az elhelyezett Szent Kereszt elõtti hódolatra elsõként a pap indul, majd a papság és utána a hívek. Körmenetszerûen vonulnak sorban a kereszthez, amely elõtt egyszerû térdhajtással (vagy megcsókolva azt) fejezik ki hódolatukat. Ha igen nagy közösség gyûlt össze, alkalmazható az együttes kereszthódolat szertartása (PS 69). Közben antifónát, valamint Panaszéneket (improperia), vagy ezek helyett egyéb ideillõ éneket énekelnek, majd a helyükre vonulnak. A jel valódisága azt kívánja, hogy csak egy kereszt elõtt történjék a hódolat, melynek végeztével a keresztet az oltár mellé teszik, és a gyertyatartókat az égõ gyertyákkal az oltár körül, illetve a kereszt közelében helyezik el.

3.Szentáldozás. Az oltárra ráteszik a terítõt, a korporálét és a misekönyvet. Az Oltáriszentséget a diakónus, vagy ennek hiányában maga a pap, két égõ gyertyát vivõ ministráns kíséretében hozza
el az õrzési helyérõl. Ezután a pap szokásos módon mondja az êr imádságának bevezetését, majd együtt folytatja mindenki. A pap az »embolizmus és a békerítus elhagyásával azonnal az áldozás elõtti imákat mondja: „Ýme, az Isten Báránya…” Megáldozik, majd a híveket áldoztatja meg. Ñldoztatás után az Oltáriszentséget ismét a külön õrzési helyre viszi. Elmondja az áldozás utáni
könyörgést, majd zárókönyörgéssel bocsátja el a népet. Akik ezen a napon a délutáni ünnepélyes istentiszteleten részt vettek, és zsolozsmára kötelezettek, nem kell elmondaniok a »Vecsernyét. Nagypénteken szokásos »paraliturgikus áhítat a »keresztútjárás és a »szentsír elõtti ima. Nagypéntek szigorú »böjti nap, »hústól való megtartóztatással.

C)Nagyszombaton az Egyház Urunk sírjánál idõzik, szenvedésérõl és haláláról elmélkedik.
Az oltár pusztán áll. Az Egyház e napon szigorúan tartózkodik a mise bemutatásától. A szentáldo-
zást is csak haldoklónak nyújtja »êtravalóként. A szentgyónást és a betegek kenetét kivéve a többi szentséget sem szolgáltatják ki (RMÑR). A lelkipásztorok tanítsák meg a híveknek a Nagyszombat sajátságos jellegét. E nappal egybekötött egyéb szokásokat – mivel régebben Nagyszombatra elõvételeztük a húsvéti ünnepet – helyezzék át az éjszakára vagy Húsvét napjára.

Hazánkban komoly lelkipásztori feladat a ~pal kapcsolatos hagyományoknak a liturgia igazi szelleméhez és elõírásaihoz való alkalmazása. P1. nem szabad »szentségmutatóban a szent sírra ünnepélyes »szentségimádásra kitenni az Oltáriszentséget.

D)Húsvéti vigilia. A legrégebbi hagyományok szerint a húsvéti vigília „az êrért átvirrasztott
éjszaka” (Kiv 12,42). Az éjszakai virrasztás megemlékezik arról a szent éjrõl, amelyiken az êr föltámadt és megünnepli azt a »keresztség, a »bérmálás és az »Eukarisztia szentségeiben. „A húsvéti vigília egész ünneplése éjjel történjék, ne kezdõdjék a sötétség beállta elõtt, és ne végzõdjék a vasárnapi pirkadat után” (CE 332).

„Ezt az elõírást szigorúan meg kell tartani. Az ellenkezõ és itt-ott meghonosodott visszaéléseket és szokásokat, amelyek szerint a húsvéti vigíliát a vasárnapi elõmise idejében ünneplik, el kell vetni” (PS 78). „A húsvéti vigília az êr második eljövetele várásának is ünneplése” (PS 80).

A szertartásnak négy része van:

1. A vigília ünnepélyes megkezdése. „Ez a rész jelképes cselekményekbõl áll, amelyeket egész terjedelmükben oly szépen kell végrehajtani, hogy jelentõségük, amint az a bevezetésben és az imádságokban kifejezésre jut, a hívek elõtt feltáruljon. Ha lehetséges, a templomon kívül, egy erre alkalmas helyen faágakból tüzet rakunk, amely legyen olyan nagy, hogy lángja csakugyan áttörje a sötétséget. Ezt a tüzet kell megáldani, és errõl gyújtják meg a »húsvéti gyertyát. A húsvéti gyertya viaszból való igazi gyertya legyen, és minden évben újonnan kell beszerezni. Tekintélyes nagyságúnak kell lennie és sohasem lehet gyertyautánzat (gáz vagy egyéb betét stb.), hogy valóban Krisztus jelképe legyen, aki a világ világossága. Jelképi ér-
tékét részletesebben a »húsvéti örömének tárja elénk. A körmenetet, melyben a nép bevonul a templomba, csupán a húsvéti gyertya fénye világítsa meg és az vezesse. Mint ahogy Izrael fiait a tûzoszlop vezette az éjszakában, úgy követik a keresztények Krisztust az õ föltámadásában. Errõl
a húsvéti gyertyáról kell meggyújtani a segédkezõk és a nép gyertyáit. Eközben még más világítás nincs. A pap elénekli (rábízható egy énekesre is)
a »húsvéti öröméneket, amely költõi szavakkal magasztalja a Húsvét titkát, beleágyazva azt az egész üdvtörténetbe” (PS 82–84).

2.Igeliturgia. E virrasztáson kilenc olvasmány szerepel, hét az ãSZ-bõl, melyek a Húsvét elõ-
képeit tárják fel, és kettõ az êSZ-bõl (a szentlecke és az evangélium). Az ãSZ-i olvasmányok a világ és az ember teremtésérõl, Ñbrahám áldozatáról, a Vörös-tengeren való átkelésrõl, az új Jeruzsálemrõl, a minden embernek felkínált üdvösségrõl, a bölcsesség forrásáról, az új szívrõl és lélekrõl szólnak. Minden olvasmányt válaszos zsoltár és könyörgés követ. A hívek a válasz éneklésével kapcsolódnak be az igeliturgiába. Ha lelkipásztori szempontok azt kívánják, szabad csökkenteni az olvasmányok számát, de mindenképpen meg kell õrizni az igeliturgia lényegét a húsvéti virrasztáson. Kettõnél kevesebb ãSZ-i olvasmányt sohasem szabad venni, és mindig fel kell olvasni a
Vörös-tengeren való átkelés olvasmányát (Kiv 14,1–15,1). Az utolsó ãSZ-i olvasmány, válaszos zsoltár és könyörgés után a celebráns énekelve kezdi: Dicsõség a magasságban Istennek. Ekkor felzúg az orgona, megszólalnak a harangok és csengõk, és a nép folytatva énekli a Dicsõséget.
A mise könyörgése után felolvassák a szentleckét. Ennek befejeztével a nép feláll, és a celebráns (vagy elõénekes) ünnepélyesen énekli az »Alleluját, melyet a nép megismétel. Az evangélium elõtti zsoltárvers eléneklése után ismét mindnyájan éneklik az Alleluját. Ezt követi az êr föltámadásának hirdetése az evangélium szavaival, melyet homília követ.

3.Keresztségi liturgia. E szertartás különösen akkor kifejezõ, amikor felnõttek részesülnek a »keresztség szentségében, vagy legalább gyermeket keresztelnek. A szertartás sorrendje: »litánia, »keresztvízszentelés, keresztelés és a keresztségi ígéretek megújítása. Ez utóbbi akkor is el-
végzendõ, ha vízszentelés vagy keresztelés nincs. A hívek állva, esetleg kezükben égõ gyertyát tartva, felelnek a kérdésekre. Ily módon jelek és szavak útján emlékeznek a keresztségre, melyben részesültek.

4.Az Eukarisztia liturgiája, a húsvéti vigília csúcspontja, mert ez alkotja a húsvéti titkot: Krisztus kereszthalálának megemlékezését, a Feltámadott jelenlétét, az Egyházba való beépülés teljességét, az örök Húsvét elõvételezését. „ìgyelni kell, hogy ezt az eukarisztikus ünnepet ne siessék el. Az egész szertartás és annak minden szava nyerjen a lehetõ legnagyobb kifejezõ erõt: a hívek könyörgése, amellyel az újonnan megkereszteltek elõször gyakorolják mint hívõk a királyi papságot; a fölajánlási körmenet, amelyben már együttmûködnek az újonnan megkereszteltek; az eukarisztikus ima (a betoldással), amelyet lehetõség sze-
rint énekeljenek; s végül az áldozás, mint a Titokban való részvétel legmélyebb pillanata.

ìdvös, ha a húsvéti vigília éjszakáján a szent-
áldozást az eukarisztikus jelek teljességében, a kenyér és bor színében szolgáltatják ki. A helyi ordináriusok dönthetik el, vajon megfelelõ-e ez. Amikor kihirdetik a húsvéti vigíliát, óvakodjanak attól, hogy mint a „Nagyszombat estéjérõl” beszéljenek róla. Inkább azt mondják, hogy a Húsvét vigíliája (éjjeli virrasztása) „Húsvét éjszakáján” megy végbe, mégpedig mint egyetlenegy istentisztelet.
A lelkipásztorok buzdítsák a híveket, hogy Húsvét éjszakájának egész ünnepségén részt vegyenek” (vö. PS. 90–95).

E)Húsvét napja. A húsvéti vigília után napközben a Húsvétvasárnap ünnepi miséje következik, amelyet bemutathat, ill. koncelebrálhat az is, aki már az éjszakai vigílián is misét mutatott be. (»Húsvét)

Megjegyzés:

A föltámadási körmenetet »Nagyszombaton a délutáni vagy koraesti órákban szokás tartani, mint elsõsorban Közép-Európában kialakult »paraliturgikus szertartást. Ennek összeegyeztetése a húsvéti vigíliával helyi lehetõségek szerinti megoldásra váró lelkipásztori feladat. A megújult liturgikus szemlélet szerint elvileg a legalkalmasabb lenne a húsvéti vigíliát a misétõl elkülönítve megtartani a templom körül, valamelyik húsvétvasárnapi mise után. * 5, 8, 26.                          OL–BL–VI–AM

 

húsvéti ünnepkör »liturgikus év