kalendárium »naptár

 kálvária »keresztút

 
kancsó
•1. Mise~k a bor és víz elôkészítésére szolgáló kis edénykék. Ha fémbôl készülnek, csak rozsdamentes anyagból lehetnek. „V” jelzés kerül a bor (vinum) és „A” a víz (aqua) számára való ~ra.
2.A pap a mise~ban lévô vízzel mos kezet a felajánlás után, a püspök a mise eleién, a felajánlás és áldoztatás után külön kézmosó~t és tálat használ.
3.A keresztelési ~t a szentség kiszolgáltatásánál használják a keresztelendô leöntésére. Az az edény, amellyel a keresztséget kiszolgáltatják, „ragyogó tiszta és díszes legyen” (GyKSz 19). * 12.

 kánon (gör. kanón = ‘zsinórmérték’, ‘szabály’, ‘törvény’)•Több értelemben használt kifejezés: 1. A II. Vat. elôtt: canon actionis = az áldozat-
bemutatás szabálya.

A »Sanctustól a »Miatyánkig terjedô rész. Ma »eukarisztikus ima.

2.Bibliai értelemben: a szentírási könyvek jegyzéke.

3.Egyházjogi értelemben: egyházi joggyûjtemény vagy az egyházi törvénykönyv valamelyik cikke: ET 255. kánon.

4.Egyházzenében: egy vagy több ütemkülönbséggel belépô (azonos) szöveges dallamok.

5.A szentek jegyzéke. (Kanonizálás = szentté avatás, felvétel a szentek jegyzékébe.) »szentté avatás.

6. A keleti »kép, ikonfestés szabályai.

7.Az »utrenye lényeges részét alkotó, kilenc órából álló himnuszfüzér.          AM

 kánoni birtokbavétel »beiktatás

 kánontábla•A II. Vat. elôtt az oltárra helyezett 3 tábla: 1. Középen a felajánlás és átváltoztatás szavai, 2. jobboldalt a bor és víz vegyítésének és a kézmosásnak, 3. baloldalt az utolsó evangéliumnak (Jn 1,1–14) szövege. Ma már nem használják a ~ákat, de a régi mûvészi értékûeket meg kell ôrizni.                                                                                AM

 kantikum (lat. canticum, ‘ének’, ‘dal’)•Szerkezetileg a »zsoltárokhoz hasonló, de a Szentírás egyéb könyveiben található verses ima (pl. Kiv 15,1–18; Dán 3,52–90). A liturgia elsôsorban a »zsolozsmában alkalmazza ôket: a különbözô ÓSZ-i ~okat a »Reggeli dicséretben (Laudes), az ÚSZ-i ~okat a Vecsernyében (Vesperae). A »zsolozsmában naponta énekeljük az evangéliumi ~okat: Zakariás énekét »(Benedictus, Lk 1,68– 79) a »Reggeli dicséretben, a Boldogságos Szûzanya énekét »(Magnificat, Lk 1,46–55) a »Vecsernyében, Simeon énekét »(Nunc dimittis, Lk 2,29–32) a »Befejezô imaórában.

Az evangéliumi ~ok minden versében van ini-
tium
(a recitáló hang elôtti kezdet). »zsoltáréneklés, »tónus 2.            BP

 kántor (lat. cantor = ‘énekes’)•A liturgikus közösség elôénekese és énekének vezetôje, aki igen fontos ténykedést végez, ugyanis a helyesen végzett liturgiához hozzátartozik az ének. Ô a vezetôje a »kórusnak vagy a »szkólának, de azok hiányában ô helyettesíti éneküket. A misében váltakozva a néppel vagy szkólával énekli a »kezdôéneket, a »válaszos zsoltárt, az »alleluját, a fel-
ajánlási és az
»áldozási éneket. Ezeket adott esetben »népénekkel helyettesíti. Feladata nem a szólóének, hanem a közösségi ének vezetése. Az éneket kísérheti orgonával (»hangszer), de nem feladata a liturgiától független orgonajáték. Az MKPK 1985 Húsvétvasárnapján adta ki a „Magyarországi Katolikus Kántorok és Karnagyok Mûködési Szabályzatát” az LK 112-re hivatkozva, amely jelenleg átdolgozás alatt van.             AM

 kántorböjt »évnegyedes idôk

 kápolna (lat: capella, ‘kis palást’)•Szt. Márton püspöknek a koldussal megosztott palástját (kappáját) ôrizték kisebb épületben, innen ered a capella, ~ neve. A ~ rendszerint oltárral is ellátott
kisebb helyiség, ahol az illetékes elöljáró enge-
délyével istentiszteletet lehet tartani. A ~ legtöbbször különálló kis épület, de ~nak nevezzük nagyobb templomok többé-kevésbé elkülönített részét is (pl. szentségi vagy keresztelô~ ).
Magán-, házi~: egy vagy több személy javára istentiszteletre rendelt hely. Misének vagy más szent szertartásnak magán-, házi~ban való végzéséhez a helyi ordinárius engedélye szükséges. Illô, hogy a ~kat, a magán- és házi~kat megáldják; kötelezô azonban, hogy csakis istentiszteleti célra tartsák fenn ôket, és minden más házi használattól mentesek legyenek. A püspökök létesíthetnek a maguk számára magán~t; ez ugyanolyan jogokkal rendelkezik, mint a ~. (Vö. ET 1223–1229. kán.) * 17.; (41. ábra : »Templombelsô C)     AM

 kappa (lat. cappa = ‘csuklyás köpeny’)•A középkorban a lovagok, ma egyes szerzetesrendek öltözetének tartozéka (zsolozsma alkalmával). Zsolozsmához a világi klérus is használta. Ma a pápa visel piros ~t liturgián kívül. A cappa magna püspökök és bíborosok díszruhája, rangjuknak megfelelô színû selyembôl készül, (hermelin) prémmel díszített nagy gallérral, a karok számára nyílással és hosszú uszállyal. A templomba való ünnepélyes bevonuláskor használták, egy segédkezô vitte az uszályt. A liturgia megkezdése elôtt letették. Ma a (minden prém nélküli) ~t csak egyházmegyéje területén használhatja a püspök a leg-
ünnepélyesebb alkalmakkor liturgikus cselekményeken kívül (CE 126, 192, 2000). (11. ábra:
Fôpapi jelvények és ruhák, K,)                            
AM

 Karácsony (lat. nativitas Domini)•Aurelianus római császár a 3. sz.-ban tisztelôje volt a Napistennek, és ezért bevezette a „Legyôzhetetlen nap” (Sol invictus) ünnepét december 25-re, az antik számítás szerinti napéjegyenlôség napjára. Ez a 4. sz.-ban már oly népszerû pogány ünnep felkínálta a lehetôséget a keresztények számára, hogy Jézus Krisztusnak „az igazság Napjának” (Mal 3,20) és „a világ Világosságának” (Jn 8,12) születési ünnepét megüljék. A legrégibb utalás a 354-ben lezárt „Depositio martyrum”-ban (Vértanúk jegyzéke) található a nap pontos megjelölésével együtt. A 4. sz. végén Keleten is ismert ünnep, noha ott ekkor már elterjedt a »Vízkereszt (Teofánia), melyen Krisztus isteni megnyilvánulását ünnepelték a napkeleti bölcsek elôtt, megkeresztelésekor és a kánai menyegzô csodájában.

Liturgikus ünneplése: »fôünnep »vigíliával és »nyolcaddal, valamint az ünnep három miséjével, melyet minden püspök és pap elmondhat. A három mise eredete a jeruzsálemi gyakorlathoz nyúlik visz-
sza. Jeruzsálembôl Betlehembe mentek éjszaka, és ott ünnepelték Jézus születését, majd Jeruzsálembe visszatérve az Anasztaszisz templomban volt a második mise, a harmadik pedig a Kálvária-hegyen épült fôtemplomban. Ennek mintájára az elsô misét Róma Mária-templomában, a S. Maria Maggiore-bazilikában, a másodikat a Palatinus-hegy lábánál fekvô Anastasia templomban, a harmadikat pedig a Szt. Péter-bazilikában mutatta be a pápa. Az egyes miséknek saját elnevezésük van:
éjféli mise, Jézus születésének hírül adása éjfélkor; a hajnali, kora reggeli idôben végzik a pásztorok miséjét, mert az evangéliumban a pásztorok látogatásának leírását halljuk. Az ünnepi misében Szt. János evangéliumának kezdetét olvassák az Ige megtestesülésérôl. Ehhez az ünnephez számos népszokás is tartozik: betlehemes játékok, »betlehem készítése nemcsak a templomokban, hanem a családi otthonokban is, karácsonyfa, ajándékozás. * 1.                                VI

 karácsonyi idô »liturgikus év

karing (lat. rochettum, superpelliceum)•Öv nélküli térdig érô fehér vászoning, melyet a klérus és a segédkezôk egyaránt viselnek. A püspök és pap »reverenda fölé veszi fel, amikor istentiszteleten nem tevékeny módon vesz részt. Misén kívül más alkalmakkor is viselik: pl. szentbeszéd, gyóntatás, palásttal végzett szertartásokon, közösen végzett »zsolozsmán. A »segédkezôk liturgikus ruhája az alba, a ~, vagy egyes vidékek jóváhagyott öltözéke (»ministránsruha). A ~et is, az albához
hasonlóan, korábban csipkével vagy hímzéssel díszítették. Ma elônyben részesül a nemesen egyszerû anyagból (könnyû szövetbôl) készült, megfelelô szabású ~. (22. ábra: Liturgikus öltözet [nyugati] E, F.)       
AM

 Kármelhegyi Boldogasszony »Mária-ünnepek

katakomba (gör. kata kümbasz = ‘a verem mellett, „Kümbai” a Via Appia melletti mély verem)•Az elsô keresztények temetôi a gazdagabb csa-
ládok tágas „mauzóleumai” mellett, a föld alatt
helyezkedtek el. A legôsibb ilyen temetôk a Szt. Péter-bazilika alatti ~k, illetve a Domitilla- és Priscilla-~k bizonyos részei lehettek a 2. sz. második felében. Igen sok temetkezési hely kialakítása fûzôdik Callixtus pápa nevéhez is. Az örök életbe vetett hitre utal már a
»temetôk elnevezése is: coemeterium („koimétérion”) – azaz nyugvóhely, ahol a halottak a föltámadásra várnak. Jónás tör-
ténetének és Lázár föltámasztásának ábrázolása
a Callixtus-~ban már egyértelmûen tanúskodik a feltámadásba vetett hitrôl is. Az ókeresztény egyházban gyakran a ~ volt a liturgikus gyülekezôhely.
OL

 

katedra (gör. kathedra = ‘szék’)•A püspök székét a templomban tiszteletreméltó hagyomány alapján ~nak nevezik (»székesegyház). A ~ fölé a lit. ref. óta »baldachint nem emelnek, de a rendelkezés szerint gonddal ôrizzék meg korábbi idôk mûvészi értékû baldachinját, és ne távolítsák el a liturgikus és egyházmûvészeti bizottság meghallgatása nélkül. A ~ lépesôfokainak száma az adott templom adottságaitól függ. Úgy alakítsák ki, hogy a püspököt a hívek jól láthassák és nyilvánvaló legyen elhelyezésébôl, hogy a püspök a hívek egész közösségének elöljárója. Csak egy püspöki ~ legyen egy templomban, ahol a püspök ül, akár celebrál, akár a celebrálásnál fôpapi módon jelen van. A többi püspöknek vagy prelátusnak más, megfelelô helyen székeket készítsenek, amelyek azonban ne legyenek ~ módján felállítva (Pontificales rítus 10–13; 1968. jún. 21.). * 2.         AM

 katedrális »székesegyház

 katekumen »katekumenátus

 katekumenátus (gör. katékhein = ‘tanítani’)•Az ôsegyházban a keresztény hit alapigazságaira oktatott „jelöltek” még nem tartoztak az Egyház közösségébe, de már nem tekintették ôket „nemkeresztényeknek”. Amikor aztán az egyházi hierarchia a püspök vezetésével megszilárdult, jogilag is tisztázták a ~ helyzetét.

A ~ általában három évig tartott. Mivel ebben
a korban még a „titoktartási fegyelem” igen erôs volt, ezért a „hitjelöltek” csak az
»igeliturgián, a „katekumenek liturgiáján” vehettek részt. Ennek ellenére a 4. sz. elejétôl már komoly kötelességeik is voltak: rendszeres templombajárás, engedelmesség a klérusnak és keresztény életvitel.

A hitjelöltek a nagyböjt kezdetén jelentkeztek a keresztségi katekézisre, hogy aztán Húsvétkor megkaphassák a »„beavató szentségeket” (initiatio): a keresztséget, a bérmálást és az Eukarisztiát. A hitjelöltek jegyzékébe beiratkozottak (scripti) nagyböjtben átléptek a pusztán „hallgatók” csoportjából a keresztségre „törekvôk” (competentes) közé. Virágvasárnaptól végleg szakítottak a Gonosszal, majd a hitvallás „megtanulása” után (traditio symboli) Nagyszombat éjjel alámerültek a keresztvízben, hogy „Krisztusban megkeresztelkedve Krisztusba öltözködhessenek”.

A húsvéti Eukarisztia vételével a megkereszteltek a közösség teljes jogú tagjaivá váltak, s tudatosan vállalták az ezzel együttjáró kötelezettségeiket is. Késôbb a csecsemôkeresztelés elterjedésével már sokfelé fölöslegessé vált a ~, és Nyugaton csaknem nyomtalanul kiveszett az Egyházból.

A II. Vat. újra bevezette a ~ intézményét, melyet az LK 64–66 alapján az alábbiak szerint szabályoztak: „Akik tanújelét adják annak, hogy szándékukban áll elfogadni a Krisztusban való hitet, azokat az elôkatekumenátus idejének elteltével liturgikus szertartással bocsássák a katekumenátusra, és nevüket jegyezzék be az erre a célra szolgáló könyvbe.

A katekumeneket a keresztény élet tanulása és gyakorlása útján vezessék be kellôképpen az üdvösség misztériumába és Isten népének hitbeli, liturgikus és karitatív életébe, valamint az apostoli tevékenységbe” (ET 788,1–2).

A ~ magyarországi rendjét a Felnôttek Katekumenátusa (FK) c. liturgikus könyv határozza meg, amely az OICA 64–66. szám alatti rendelkezéseit váltja valóra. A ~t megelôzi a prekatekumenátus hosszabb idôszaka, amikor a jelölt megismerkedik a lelki élet és a keresztény tanítás alapjaival. Ha a lelkipásztor, a hitoktatók és a kezesek úgy ítélik,
a jelentkezô beléphet a katekumenek közé.

A befogadás a katekumenátus nyitánya, kötelezô szertartás. Az »Igeliturgia után a katekumenek »olajával való megkenés és a kereszttel való megjelölés következik. A szertartáshoz tartozik még a Szentírás átadása és nevük bejegyzése a Katekumenek »anyakönyvébe. Szabadon alkalmazható az (a Hitvallás és a Miatyánk ünnepélyes) átadás; az »exorcizmus (imádság a gonosz lélek hatalmának megtöréséért) és a kereszt átadása; végül a redditió (a hit megvallásának szertartása). Lehetôség szerint a »nagyböjti idô legyen a katekumenek számára a megtisztulás és a megvilágosodás idôszaka. Ennek eseményei az electio (a kiválasztás), amely kötelezô és javasolt a három skrutinium (a katekumenek hitének megvizsgálása), amelyet a nagyböjt 3., 4., és 5. vasárnapján lehet végezni. Egy alkalommal javasolt a bûnbánati liturgia végzése is. A »beavató szentségek kiszolgáltatása a »húsvéti vigílián történjen. A be-
avatást kövesse a
misztagógia (a hit elmélyítésének) idôszaka. Ebbe tartozik a közös hálaadás,
áldás pünkösd ünnepén, és hálaadás a szentségek felvételének évfordulóján. – Az FK tartalmazza a
»gyermekek (7–14 év) katekumenátusának rendjét is, amely a gyermekek életkori sajátosságaihoz alkalmazkodik. * 20. OL–VI

 kegyhely, kegytemplom, kegykép, kegyszobor•Kegyhelynek azt a templomot vagy más szent helyet nevezzük, ahová különleges vallásos okból számos hívô zarándokol el, vagy a helyi ordinárius (egyházmegyei ~), vagy egy ország püspöki kara (országos ~) vagy a Szentszék jóváhagyásával (nemzetközi ~), amelyeknek bizonyos kiváltságokat lehet adni (vö. ET 1230–1234 kán.). A 2000. évi jubileumi búcsúk elnyerésére minden egyházmegyében a székesegyházon kívül még egy-két templomot kijelöltek.

Azokat a helyeket, képeket és szobrokat, melyekhez imameghallgatások (esetleg az egyházi hatóság által megállapított) csodák fûzôdnek, a nép »zarándoklatokban szívesen keresi fel, hogy ott a szentségekkel megerôsödve, az isteni irgalomban bízva, könyörögjön lelki-testi szükségleteiben. Komoly veszélye van a babonás és mágikus elképzeléseknek, ezért csak az egyházmegyei hatóság által jóváhagyott ~hez lehet zarándokolni, és ott a bûnbocsánat szentségére, az Eukarisztiára és esetleg a szentelményekre, jóváhagyott áhítatgyakorlatokra kell korlátozni a vallásosság kifejezését.              AM

 
kehely
(lat. calix, gör. poterion)•A miséknél az átváltoztatásra kerülô bor befogadására szol-
gáló talpas ivóedény. Hármas tagolású: 1. a kerek vagy karélyos talp
(pes); 2. a szár, melyen a szárgomb (nodus) helyezkedik el és a 3. a kupa (cuppa), az ivócsésze. A 811-i tiburi zsinatig a leg-
különfélébb anyagból (fából, üvegbôl, fémbôl) készítették. Az eddigi elôírások szerint legalább a kupát vagy aranyból, vagy belülrôl aranyozott ezüstbôl, illetve ónból kellett készíteni. Az RMÁR úgy intézkedik, hogy a szent edények szilárd és az egyes vidékek közfelfogása szerint nemesnek tar
tott anyagból készüljenek. A fémbôl készült szent edényeket belül általában aranyoztatni kell, amenynyiben rozsdásodásra hajlamos fémbôl készültek. Ha viszont rozsdamentes fémbôl valók, megaranyozásuk szükségtelen. A ~t korábban a püspök krizmával szentelte fel. A TSZ rendelkezése szerint minden pap mise keretében a Benedictionale 171-173. szerint megáldhatja. A ~ tartozéka a »paténa, a keleti egyházban a „diszkosz”. * 17. AM

kehelykendô (purificatorium – lat. purifico = ‘tisztítok’)•Összehajtott kendôcske a kehely áldozás és öblítés utáni szárítására és az ajkak megtörlésére. A Trid. írta elô a ma is érvényben lévô használatát. Fehér vászonból készült. Ezt a miséhez kikészített kehelyre helyezik. (18. ábra: Kehelyfelszerelés 6.)                                                                               AM

 keleti rítusok•A keleti egyházak szent szertartásait a következô vonások jellemzik: az istenségét kétségbe vonó ariánizmussal szemben Krisztus imádásának erôteljes hangsúlya, a sajátos, ôsi keleti teológiai gondolkozás tükrözése és a helyi egyház közösségének mély átélése. Ezért a ~ mindig közelebb maradtak a néphez, átvették a népnyelvet, látványosabbak és szimbólumokban sokkal gazdagabbak, mint a nyugati liturgia. A „Szent Liturgiának” nevezett misén és a zsolozsmán kívül más áhítatgyakorlatok hosszú századokon át nem alakultak ki. – A keleti egyház liturgiafejlôdését eredetileg két központ határozta meg: északon az ókori Szíria fôvárosa, Antiochia, délen pedig az egyiptomi fôváros, Alexandria. Ez utóbbi szertartását mindmáig a kopt és etióp rítusú keresztények ôrizték meg, akik többségükben nem fogadták el a Khalkedoni Zsinat (451) határoza-
tait, és így
monofizitáknak nyilvánítva elszakadtak a római egyháztól. Ôsi hagyományuk szerint fôként Szt. Márk liturgiáját végzik arab és ghé’ez nyelven, görög betétekkel. Egyes közösségeik ma a Katolikus Egyház kebelében élnek.

A Szt. Jakab jeruzsálemi liturgiáját átvevô „szír rítus” idôvel több ágra bomlott fel. A nyugati szírek egy része sokáig arámul és szírül végezte a liturgiát. A Khalkedoni Zsinat után monofizitává lett szíreket „jakobiták”-nak hívják. Közülük sokan India délnyugati partvidékén élnek: ôk a malabárok. A Libanonban honos katolikus maroniták Szt. Jakab liturgiáját végzik, és több római szokást is átvettek: kovásztalan kenyérrel, egy szín alatt áldoztatnak, és liturgikus öltözetük is nagyrészt római eredetû. – A szír nyelv keleti (edesszai) dialektusát használó káld rítus önállósulása a Perzsiába menekült nesztoriánusokra vezethetô vissza. A liturgiatörténészek számára ne-
héz kérdés, hogy miért hiányoznak náluk az Eukarisztia szerzési igéi a liturgiában. Hasonlóképpen nyitott kérdés még a
malabár „Tamás-keresztények” szertartásainak eredete. Helyzeti elônyénél fogva a legelterjedtebb a bizánci rítus lett: Konstantinápoly (Bizánc) volt a Római, majd Kelet-római Birodalom fôvárosa, császári székhelye. A bizánci rítusnak három liturgiája van: a Nagy Szt. Baszileiosz (†379) egyházatya tekintélyére támaszkodó hosszabb, s ma már csak néhány ünnepna-
pon használt „Bazil-liturgia”, a Khrüszosztomosz (Aranyszájú) Szt. János (†407) konstantinápolyi pátriárka által szerkesztett és általánosan használt „Chrysostomus-liturgia”, és az
»„elôszenteltek liturgiája”. A bizánci liturgiát végzik a melkiták (= a Khalkedoni Zsinatot elfogadó „császárhû” keresztények), a grúzok, görögök, románok, oroszok, bolgárok, szerbek, albánok és magyarok. Mivel a keleti egyházszakadások után késôbb egyes keleti részegyházak újra felvették az egységet a Római Katolikus Egyházzal, ezért gyakorlatilag csaknem minden keleti rítusnak van ortodox és unítus formája. Az ortodox (pravoszláv) egyházak nincsenek egységben a római pápával, míg az unítusok olyan keleti szertartású katolikusok, akik ôrzik liturgiájukat és ôsi hagyományaikat, de a római pápával való egységben élve, liturgiájukba belefoglalják Róma püspökének nevét, és bizonyos latinizáló hatásokat fogadtak el. Emellett vannak hitbeli eltéréseket ôrzô, Rómával egységben nem lévô keleti egyházak is (monofiziták, nesztoriánusok stb.). A II. Vat. „Határozata a keleti katolikus egyházakról” (Orientalium ecclesiarum) teljes jogaiban megerôsíti a ~at, „s ha pedig attól helytelenül eltértek volna a korviszonyok vagy személyi körülmények miatt, igyekezzenek visszatérni ôseik hagyományaihoz” (OE 6.).

Ma a következô ~ élnek:

1.»Bizánci rítus: különbözô élô és ó-nyelveken végzett ortodox és »görög katolikus liturgia. Ezt követik az ortodox és unítus melkiták is, akik szír és arab nyelven végzik a bizánci liturgiát.

2.Örmény rítus, ortodox 5. sz.-i óörmény nyelvû liturgikával, és a „georgiánusok”.

3. a)A nyugati szír rítust szírül és arabul végzik a monofizita „jakobiták” és az unítus szírek. Indiában malayam nyelvû liturgiájuk van a jakobita és az unítus malankár egyházaknak.

3. b) Maronita rítus csak a Rómával egyesült egyházban él szír és arab nyelven.

4.A keleti szír rítus szerint ünnepelnek szír nyelven a nesztoriánus keleti és a Rómával egyesült káld egyházban, valamint szír és arab nyelven a szakadár és az unítus malabár egyházakban.

5.Kopt rítus él a monofizita keleti egyházban és az unítus kopt egyházban arab és kopt nyelven.

6.Ezzel rokon a keleti monofizita és az unítus etióp egyházak rítusa.              OL–AM

 kenyér•Már a zsidóság liturgikus életében is jelentôs volt az áldozati adományként kitett (Lev 7,12; 8,2; 2,4.11) vagy a húsvéti lakomán elfogyasztott kovásztalan ~, a „mazzoth (Kiv 12,15–
20; 23,15). A pusztában kapott manna helyett Jézus lett
„az Isten ~e, aki alászállt a mennybôl, és életet ad a világnak” (Jn 6,34). Az utolsó vacsorán ôsi hagyomány szerint kovásztalan ~et használhattak. Mindenesetre az evangélium egyszerûen ~et (gör. artosz) említ (Lk 22,19), s késôbb az apostolok korában mindkét fajta ~ alkalmas volt az Eukarisztia ünneplésére. Mivel a kovászos ~ gyakoribb és könnyebben elérhetô volt, ezért az ôsegyház inkább ezzel végezte a liturgiát. A hívek házi ~ükbôl hozták el mindig a legfinomabbat (»proszfóra). A 7. sz.-tól Nyugaton már általánossá lett a kovásztalan ~ (ostya), a keletiek viszont továbbra is ragaszkodtak a kovászos ~hez. Ma a latin rítusban többfelé vannak törekvések arra, hogy a papírvékony ostya helyett vastagabb, a ~ jellegének jobban megfelelô kovásztalan ~et készítsenek a miséhez, melyet több részre törve osztanak ki a szentáldozáskor.        OL–AM

kenyértörés•Sajátosan zsidó kifejezés az étkezés szertartásának megkezdésére. Az ÓSZ népe nem szelte, hanem törte a kenyeret (Jer 16,7), és amint a kenyérszaporítás történetébôl kiderül,
Jézus is ezt a szokást követte (Mt 14,19; 15,36 párh.). Az utolsó vacsoráról író evangélisták szintén utalnak a ~re (Mk 14,22 párh.).

Az ApCsel (2,42. 46; 20,7. 11) szerint az
»ôsegyház liturgiájában annyira fontos volt ez
a kenyértörési mozzanat, hogy eleinte az egész
»Eukarisztia megnevezésére ezt a szót használták. Ezzel az ôskeresztények már túl is léptek a zsidó hagyományon, amely a ~en mindig csak
a házigazda által elvégzett, az étkezést kezdô szertartást értette. Ahogyan a zsidóknál a családapa megtörte, majd kiosztotta a kenyeret, úgy végezte az
»ôsegyház liturgiáját is a mindenkori elöljáró, az apostolutód, aki már Krisztus Testét nyújtotta át a megtört kenyérben. S ahogyan a zsidó vacsora végén az áldás kelyhe fölött végeztek hálaáldást, úgy az ôsegyházban végzett ~ is együttjárt a kehely fölötti hálaadással, melynek keretében megtörtént a bor átváltoztatása Krisztus Vérévé.

A mai liturgiában a szentáldozás elôtt végzi el
a pap a ~
(artoklaszisz, fractio panis) szertartását. A »bizánci rítusúak négyfelé törik a »Bárány
elnevezéssel felajánlott kenyérdarabot, amellyel keresztet vetnek a kehely fölé. A nyugati liturgiában a több részre tört Szentostya egy részét a kehelyben lévô szent Vérbe teszi a celebráns
(im-
mixtio).
                                                                  OL

 kép (gör. eikón – ikon = ‘kép’, ‘képmás’, ‘szobor’)•A ~ egy személy vagy tárgy ábrázolása valóságos vagy szimbolikus értelemben. Az elvont díszítést nem tartjuk ~nek. A keleti gondolkodás szerint az ábrázolt személy és ~e közt bizonyos azonosság jön létre, míg a nyugati kultúra a ~ben az ábrázolt személytôl jobban képes elvonatkoztatni. Ebbôl érthetô meg az ÓSZ ~tilalma, hiszen Isten a maga természetfeletti fenségében ábrázolhatatlan. Csak Ô maga adhatott „képmást” ön-
magáról, megtestesült Fiában, Krisztusban
„Ô a láthatatlan Isten képmása” (Kol 1,15). De az ÚSZ azt is kívánja, hogy öltsük fel az új embert, „aki teremtôjének képmására állandóan megújul a teljes megismerésig” (Kol 3,10). A korai kereszténységben a kapott „Isten-képmás”, Krisztus megtestesülése következtében megszûnik a ~tilalom- és egyre általánosabb lesz az emlékeztetô és szimbolikus ábrázolás elsôsorban a katakombákban, majd az istentiszteleti helyeken. Erre jó példa az Eufrátesz mellett megtalált, 250 elôttrôl származó Dura-Europoszi keresztény imaház, amelyben épségben megmaradt a Krisztus sírját felkeresô asszonyok ~e. A keleti egyházban a már elterjedt ~ekkel szemben léptek fel a képrombolók (ikonoklaszták), akik olykor zsidó és muzulmán hatásra fanatikus módon rombolták szét Krisztus és a szentek ábrázolásait a templomokban (726–787). – A ~rombolásnak egy idôre a II. Nikaiai Zsinat (787) vetett véget, amely kimondotta, hogy a szent-~ tisztelete helyes és üdvös, ez a tisztelet a ~ek ábrázolta személynek, eszmének szól. A ~tisztelet nem »imádás, mert az csak magát az Istent illeti meg. Nyu-
gaton a reformáció végzett sok helyütt ~rombolást, és egyes egyházai teljesen tiltják, vagy csak mérsékelten tûrik meg a ~eket templomaikban.

A keleti ikonokat vallásos tisztelettel, böjttel, imádkozva, szigorú ábrázolási szabályok szerint (kánon) festik meg, és a keleti templomokban akár az »ikonosztázionon elhelyezett képek, akár az ünnep vagy napi szent képét ábrázoló ikonok mélységes vallásos tiszteletben részesülnek (csók, mécsesgyújtás, mély meghajlás stb.).

A nyugati egyházban „az Úr, a Boldogságos Szûz Mária és a szentek ábrázolásait az Egyház ôsi hagyománya szerint jogosan helyezik el a szent helyeken a hívek tiszteletadása céljából. Ügyelni kell azonban arra, hogy ne legyenek nagy számban, és úgy helyezzék el azokat, hogy a hívek figyelmét ne vonják el a szent cselekménytôl. Ugyanannak a szentnek ne legyen több ábrázolása” (RMÁR 278). OL–AM

 kereszt•Jézus megváltó szenvedésének jele, Isten tökéletes szeretetének kifejezôje: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda” (Jn 2,16), ti. megváltó áldozatul. Az ôskeresztények is használták a ~ jelét sírjaikon és más tárgyakon. A 4. sz.-tól kezdve már a kereszténység diadalának jele. A román stílus koráig sohasem ábrázolják a ~en felfeszített Üdvözítôt, csak drágakövekkel díszítik (crux gemmata), vagy növényi motívumokkal veszik körül (életfaszimbólum). A román kor is a ~en uralkodó királyt ábrázolja hosszú ruhában, koronával. Csak a gótika jeleníti meg a ~en szenvedô Istenfiát. Az uralkodó vagy szenvedô Krisztussal ábrázolt ~et nevezzük feszületnek. A liturgiában kisebb-nagyobb feszületet hosszabb nyélre erôsítettek, és a templomba való bevonuláskor a segédkezôk a menet élén vitték, majd az oltár mellé állították. Így alakult ki az oltár~ , amely a liturgikus szabályok szerint az oltáron vagy az oltár közelében legyen, de lehet fali feszület vagy felfüggesztett ~ is. – Ugyancsak hordozható feszületet visznek a körmenetek élén.
A mell~ a püspökök és prelátusok jele (
»fôpapi jelvények). A katolikus templom »tornyán is ~ emelkedik. Liturgikus tárgyakon csak mérsékelten szerepeljen díszítôelemként. A nagypénteki kereszthódolat és a »Szent Kereszt felmagasztalásának szeptember 14-i ünnepe különösen hivatott a ~ iránti tiszteletünk kifejezésére. »~vetés, ~jelek, ~út, »Húsvéti Szent Háromnap B2.    AM

 keresztelési gyertya•Már Szt. Ambrus megemlíti, hogy az újonnan megkereszteltek kezükben égô gyertyával vonultak be a hívek közösségébe az Eukarisztia ünneplésére. Jelentése: a megkeresztelt a keresztségben Krisztussal új életre támadt. A keresztelési szertartás végén a ~t a »húsvéti gyertyáról a pap meggyújtja. „Vegyétek Krisztus világosságát” – mondja, amikor átadja a szülôknek vagy a keresztszülôknek. Majd így magyarázza értelmét: „rátok van bízva a világosság: a hit és a kegyelem fénye, óvjátok gondosan, hogy gyermeketek a világosság fiaként járja az élet útját.” Felnôttkeresztelésnél a keresztszülô gyújtja meg és adja át a megkereszteltnek, miközben a pap hasonló tartalmú intelmet intéz hozzá. * 12, 20.                VI

 keresztelési ruha•Már a 4. sz.-tól kezdve szokásban volt, hogy a húsvét éjszakáján megkeresztelt fehér ~t öltött fel. Ezzel kifejezésre jutott, hogy a keresztség által új teremtménnyé lett, Krisztust öltötte magára. Ezt a fehér ruhát az újonnan megkereszteltek egészen »Fehérvasárnapig hordták. A gyermekek keresztelésekor kis ingecskét ad át a keresztelô pap e szavakkal: Fogadd e fehér ruhát, és vidd tisztán Urunk, Jézus Krisztus ítélôszéke elé. Felnôttek keresztelésénél ma is ajánlatos a ~ használata. »keresztség szentsége. * 12, 20. VI

 Keresztelô Szt. János•Az ÓSZ utolsó nagy prófétája és Jézus Krisztus elôfutára. Születésének liturgikus ünneplése már a 4. sz.-ban általánosan elterjedt a keleti és nyugati egyházban. Szt. Ágoston az ünnep idôpontját is említi: jún. 24. Ennek napját Szt. Lukács evangéliuma alapján számították ki: az Ige megtestesülésének hírüladásakor (ünnepe: márc. 25.) Erzsébet „már a hatodik hónapban volt” (Lk 1,36). Mai liturgikus ünneplése: fôünnep »elôesti misével. Ugyancsak együtt ünnepli a keleti és római egyház ~ vértanúságát (fôvételét) aug. 29-én. A római liturgiában emléknap.    VI

keresztény (gör. khrisztianosz = ‘krisztusi’)•A Pünkösd után együtt imádkozó tanítványok csoportját eredetileg nem így hívták; csak az elsô
üldözések után Antiochiában kezdték az ottani tanítványokat ~eknek nevezni (ApCsel 11,26). (Palesztinában addig nazarénusoknak nevezték Jézus tanítványait, mivel a „Názáreti” híveinek számítottak.)

Antiochiában is eleinte gúnyból hívták ôket „khrisztianoi”-nak, mivel a megfeszített Messiás (»Krisztus) követôinek vallották magukat. Késôbb azonban a ~ek már tudatosan vállalták ezt a nevet.

~eknek a Krisztusban hívôket nevezik, akik hitbôl megigazultak a »keresztség szentségében és beiktatódtak Krisztus titokzatos testébe, az Egyházba (vö. UR 3).                                                               VI

 kereszthódolat (gör. sztauroproszkünészisz; lat. adoratio crucis)•Jeruzsálemben a 4. sz.-tól kezdve a zarándokok figyelmének középpontjába került a Szt. Ilona (Konstantin császár anyja) által megtalált „szent keresztfa”. A megtalálásra em-
lékezve minden év szeptember 14-én megülték a
»Szent Kereszt felmagasztalása ünnepét, Nagypénteken pedig hódolva borultak le a keresztfa elôtt.

A nagypénteki ~ hagyománya Jeruzsálemben kb. a 7. sz.-ig tartott, Rómában viszont épp ek-
kortól alakult ki ennek ünnepélyesebb formája (
»Húsvéti Szent Háromnap). A bizánci egyházban Nagyböjt harmadik vasárnapja lett a Kereszthódoló vasárnap, melynek reggeli zsolozsmájában a pap és hívek leborulva csókkal illetik a megtömjénezett keresztet ezzel az énekkel: „A te kereszted elôtt leborulunk, Urulkodónk, és a te szent fel-
támadásodat dicsôítjük”.
»Úr ünnepei.                 OL

 Keresztjáró napok (lat. Litaniae minores)•Korábban a Húsvét utáni 40. napot (Áldozócsütörtököt) megelôzô három nap neve, melyen körmenetes szertartást vezettek a templom környékén lévô keresztekhez, és ott különféle könyörgéseket mondtak.

Útközben a Mindenszentek litániáját énekelték. – Ennek szabályozását az új Egyházi Naptár a püspöki karokra bízza. Hazánkban eddig (1989) ilyen szabályozás nem történt.                                      AM

 keresztjelek•A kereszt a megváltás szent jele, mellyel az Egyház mindent elkezd, megáld és a szentségek kiszolgáltatásánál használ. Az ôsi népeknél a kereszt csillagászati jel volt. A napot vagy az égtájakat jelentette. Ezeket az eredetileg pogány eredetû jeleket a keresztények az elsô századokban titkos Krisztus-szimbólumoknak használták. Ismertebb kereszt formák:

A négyküllôjû körkereszt kereszténység elôtti nap és világosságszimbólum. Jelképezte az évszakokat és a négy égtájat (világmindenséget).
1.A keresztény mûvészetben az Üdvözítôre vonatkoztatott jellé lesz, aki minden fény forrása.
2.A Tau-kereszt szimbóluma visszanyúlik az ÓSZ-be.
A héber
Tav betû ôsi formája kereszt alakú volt: X, késôbb + alakban jelenik meg pénzeken. Az egyházatyák Ezekiel 9,4 leírását a megváltás jelének magyarázzák, amikor egy angyal parancsot kap az Úrtól, hogy azok homlokát tav betûvel jelölje meg, akik elkerülik a büntetést, és megszabadulnak. Szt. Antal remetét is Tau-kereszttel szokták ábrázolni, ezért Antal-keresztnek is nevezik.
3.Füles-kereszt (tévesen Nílus-kulcsnak is nevezik) az egyiptomi hieroglifákban az élet jele. A vízszintes vonal a körrel a felkelô nap, a függôleges az életet adó napsugár. E pogány jel keresztény átértelmezést nyert.
4.A görög kereszt négy szára egyforma hosszú. A körkeresztre emlékeztet. Már sajátos értelemben vett keresztény jel, melyet számos tárgy díszítésére sokszorozva használnak.
5.A latin kereszt követi a legvalószínûbb történeti kereszt alakot, melyen Krisz-
tus meghalt üdvösségünkért.

6.Az András-kereszt Szt. András apostol vértanúságának jele.
7.A villáskereszt a keresztvízre való rálehelés formája, melyet az idôk folyamán a görög Pszi betûként értelmeztek. Eredetileg valószínûleg életfa-jelkép.
8.A kettôs kereszt felsô kisebb vízszintes szára a kereszt felirattáblájára utal. Apostoli keresztnek is nevezik, az érsekek és pátriárkák címerjele. Ha Szt. István király nem is kapott II. Szilvesztertôl pápai követi méltóságot, de ôt is, utódait is számos kiváltsággal halmozták el a pápák. Ezért a koronázáskor a király elôtt kettôs keresztet vitt egy püspök. A magyar címerbe is így került be („magyar kereszt).
9.Az érseki kereszttôl való megkülönböztetésül a pápai kereszthez egy har-
madik vízszintes szárat is illesztettek. Pápák ábrázolásán látjuk a hármas pápai keresztet.

10.Az orosz ortodox kereszten a harmadik, ferdén álló szár a felfeszített Krisztus lábtámaszára utal, de az alsó szár az „igazság mérlegét” is jelenti.
11.A talpaskereszt négy szárához merôleges végzôdést kapcsoltak. Ilyen forma feltûnik már a Meroving idôkben (6–8. sz.).
12.A jeruzsálemi kereszt: egy nagyobb keretében négy kisebb kereszt Krisztus öt szent sebére utal. A Szent Sír lovagjai viselték fehér palástjukon.
13.A máltai kereszt a johannita lovagok (Máltai Lovagrend) jelvénye. Nyolc csúcsát a nyolc boldogságra vonatkoztatják.    AM

    

 keresztkút, keresztelôkút (lat. fons baptismalis)•A keresztelés helye a ~, az a hely, ahol a keresztvíz folyik, vagy azt (húsvéti idôben) ôrzik,
legyen valóban méltó arra, hogy ott vízbôl és Szentlélekbôl újjászülessenek a keresztények. Akár egy kápolnában a templomon belül, vagy kívül van a ~, akár a templom valamelyik részében a hívek szeme elôtt, helyét úgy kell megválasztani, hogy a keresztség kiszolgáltatásánál minél több hívô részvételére nyújtson lehetôséget. A
»húsvéti gyertya helye – a húsvéti idô kivételével, amikor is az oltár mellé helyezik – a ~ mellett van (vö. GyKSz 25). »Húsvéti idôben a húsvéti vigília
alkalmával megszentelt keresztvizet ôrizzük és használjuk. A liturgikus év egyéb idôszakaiban legyen a ~ üres és példásan tiszta. Ha nincs a medencéjében rézbôl vagy esetleg nemesebb anyagból készült víztartó edény, igen tanácsos készíttetnünk könnyen tisztán tartható és kiemelhetô ~-betétet. Ezt a szertartás elôtt töltjük meg kellô mennyiségû természetes, tiszta vízzel (hideg idôben gondoskodjunk a megfelelô hômérsékletérôl is!), és csak közvetlenül a leöntéshez merítünk belôle a keresztelôkancsóval. Ha több gyermeket keresztelünk, a víz ne folyjon vissza a megkeresztelt gyermek fejérôl a medencébe (vö. MKPK elôszava a GyKSz-hoz).
»baptisztérium. * 11.; ( 1. ábra: baptisztérium.)      AM

keresztnév•Már az ókeresztény korban szokás volt a keleti egyházban, hogy a »keresztség szentségének a kiszolgáltatásakor a gyermekeknek egy szent nevét adták, akinek hatékony közbenjárását remélték Istennél. A nyugati egyház a 13. sz.-tól írja elô, hogy ha a szülôk gyermeküknek nem valamely szent nevét adják, a keresztelést végzô pap tegye hozzá egy szent nevét, amit az »anyakönyvbe is be kell írni. A keresztény szülôk számára a névválasztást segíti: Fekete Antal: Keresztneveink, védôszentjeink, Ecclesia, Bp. 1974; A szentek élete, I. (szerkesztette Diós István), Szent István Társulat, Bp. 1984., II. 1988.                                                                   VI

 keresztség (gör. baptidzein = ‘alámeríteni’)•A keresztségbe való beavatás három szentsége közül az elsô a ~. Nemcsak a pogány vallások beavatási rítusaitól különbözik alapvetôen, hanem még az ÓSZ-i tisztulásokat is messze felülmúlja. Erejét Krisztus halálából és feltámadásából nyeri, így akik megkeresztelkednek, vele együtt eltemetkeznek a halálba, és a halálon gyôzedelmeskedve vele együtt feltámadnak (Róm 6,3–5; Kol 2,12–14).
A megkeresztelt a ~ben új teremtmény lesz (2Kor 5,17), és általa belép az új élet kapuján (Jn 3,5), elfordul a bûntôl, és Istenhez tér. Az Atya szeretetébe fogadja és így Isten gyermeke lesz (1Jn 3,1),
„örököse Istennek, és társörököse Krisztusnak” (Róm 8,17). Az apostolok Jézustól kapták a megbízást az evangélium hirdetésére és a ~ kiszolgáltatására (Mt 28,19; Mk 16,16). Elsôsorban felnôt-
teket kereszteltek, hiszen szükséges volt a Krisztusban való hit megvallása és a megtérés (Mk 1,15), de a gyermekek megkeresztelése sem volt idegen számukra.

A megtérés és a hitvallás komoly felkészültséget igényelt (»katekumenátus), és az elôkészület egyes állomásai is liturgikus keretben történtek.
A ~et ünnepélyesen szolgáltatták ki
»Húsvét vigíliáján alámerítéssel, késôbb leöntéssel. Így fejezôdött ki legjobban, hogy Krisztussal együtt meghal a régi ember, és a megkeresztelt feltámad új emberként. A keresztény életbe való beavatás másik két szentségében is részesült az Egyház új tagja (»bérmálás és »Eukarisztia), azonban a kereszténység terjedése és a gyermekkeresztelések miatt a három beavatási szentség különvált.

Csak a kellôen felkészült katekument lehet megkeresztelni, de ugyanakkor részesüljön a bérmálás szentségében és a szentáldozásban is. Csecsemôk megkeresztelését legalább az egyik szülônek személyesen kell kérnie olyan idôpontban, amikor már az édesanya is részt vehet a szertartáson. Magánházakban, halálveszély kivételével, ne szolgáltassák ki a keresztséget. Igen fontos, hogy
a keresztelendô gyermek szülei jelen legyenek a szentség kiszolgáltatásánál (GyKSz). Erre ôket gondosan fel kell készíteni, kifejtve, hogy feladatuk lesz gyermekük katolikus nevelése is. A szülôket a
»keresztszülôk segítik a keresztény neve-
lésben, a felnôtt megkeresztelteknek pedig szavukkal és hívô életükkel kell példát mutatniok.
A ~et a területileg illetékes plébániatemplomban szolgáltassák ki, más templomban csak az illetékes plébános engedélyével szabad keresztelni. A ~ rendes kiszolgáltatója a
»püspök, a »pap és a »diakónus, vagy azok hiánya, akadályoztatása esetében más erre megbízott személy. Szükség esetén bárki keresztelhet (ET 861. kán.). A felnôttek keresztelését lehetôleg maga a püspök végezze, aki utána azonnal megbérmálja az újonnan kereszteltet. Ha az ô megbízásából pap keresztel felnôttet, a bérmálás szentségében is részesítheti ôt. A keresztelés tényét a kereszteltek »anyakönyvébe fel kell jegyezni.

A ~ kiszolgáltatásának rendje misén kívül: a gyermek fogadása, »igeliturgia, keresztelés (keresztvízszentelés, gonosznak való ellentmondás és »hitvallás, keresztelés), a ~ hatását megvilágító szertartások (krizmával való megkenés, fehér ruha és keresztelési gyertya átadása) és a befejezés. Mise keretében: gyermekek fogadása mise elején, az igeliturgia (vagy a vasárnapi vagy a »rituális misékbôl); Hiszekegy helyett a keresztelési hitvallás, ~i egyetemes könyörgések, majd a keresztelés és
a ~ hatását megvilágító szertartások. Felajánlástól a mise a szokott rendben folytatódik. – A ~ formája:
N. én megkeresztellek téged az Atya (leönti vízzel vagy megmeríti elôször) és a Fiú (leönti vízzel vagy megmeríti másodszor) és a Szentlélek nevében (leönti vízzel vagy megmeríti harmadszor).
A ~ tehát háromszoros leöntéssel, vagy az egész test (vagy csak a tarkó) háromszoros megmerítésével történhet. Ez utóbbi két módon csak a szülôk kifejezett kívánságára szabad keresztelni, sohasem akaratuk vagy tetszésük ellenére (az MKPK elôszava a GyKSz-hoz).

Mivel a ~ eltörölhetetlen jegyet hagy, ezért megismételhetetlen. Éppen ezért a nem katolikus keresztény közösségben megkereszteltek érvényesen részesültek a szentségben, »befogadásuk esetében nem keresztelik meg újra ôket. Viszont, ha a kiszolgáltatás ténye vagy érvényessége kétséges, feltételesen ki kell szolgáltatni azt. A szükség~ esetében a szertartásokat pótolni kell, kihagyva a keresztelést. * 12, 20.

A bizánci rítusban a bérmálást is mindjárt kiszolgáltatják a ~gel együtt a csecsemôknek is.             VI

 

keresztszülô•Eredetileg kezességet vállaltak a keresztelendôért ( »katekumenátus), akit ajánlottak, az oktatások alatt segítették és figyelemmel kísérték. A gyermekkeresztelés elterjedésével ígéretet tesznek, hogy a szülôket segítik a megkeresztelt gyermek hitben való nevelésében. ~ az a 16 éven felüli gyakorló katolikus lehet, akit az egyházjog ettôl nem tilt el (pl. ha csak polgári házasságban él, nem volt elsôáldozó, nincs megbérmálva, a keresztelendô apja vagy anyja stb.). (Vö. ET 872–874. kán.) Vagy keresztapát és keresztanyát, vagy egy keresztapát és egy keresztanyát válaszszanak. Kettônél több ~ nem alkalmazható. Nem katolikus megkeresztelt személy csak egy katolikus keresztszülôvel együtt és csak mint a keresztség tanúja fogadható el (ET 873–874). A ~ hiánya miatt nem tagadható meg a keresztség kiszolgáltatása. Hasznos, ha a ~ látja el a bérmaszülôi tisztet (ET 893). * 12, 20.                VI

 

keresztút (lat. via crucis)•Népi áhítatgyakorlat, amely emlékezetbe idézi Jézus szenvedésének egyes állomásait. (»Praeorator, IV.) A ~ mai szokásos 14 állomása (»stáció) az 1600 körüli évekre nyúlik vissza, átvéve a jeruzsálemi szokást, amely a ferencesektôl származik. Az 1700-as években terjedt el a ~ templomi elhelyezése, falra helyezett 14 fakereszt és ábrázolások formájában. Az áhítatot az elôimádkozó (pap vagy hívô) vezeti, a közösséggel együtt állomásról állomásra haladva. Az Egyház »búcsúkat is engedélyez, amelyeket akkor is elnyerhetünk, ha akadályoztatás esetében a stációk végigjárása helyett legalább fél órát Urunk szenvedésérôl elmélkedünk. Újabban 15. állomásként Jézus feltámadását is ábrázolják. A ~at megáldják. A szabadban álló, a helység közelében lévô dombra felvezetô ~i »stációk népies neve kálvária. Rendszerint Golgota-jelenet vagy »szentsír-kápolna áll a 14. stáció végén a dombtetôn. Ahol a körülmények megengedik, hasznos legalább a »Nagyböjtben, »Nagypénteken ott végezni a ~at. A sokszor mûemléki értéket kép-
viselô kálváriákat a plébániáknak karban kell tartaniok. * 11, 26.         
VI–AM

 

keresztvetés•Önmagunk vagy mások megáldásának keresztény formája. A latin rítus szerint »imádság elôtt és után, a püspöki és papi »áldás fogadására, templom vagy útszéli kereszt elôtt elhaladva, önmagunknak szenteltvízzel való meghintésére a „nagy keresztvetést” használjuk: lapos jobb kézzel a homlokunktól a mellünkig, majd a bal válltól a jobb vállig rajzolunk keresztet magunkra, miközben mondjuk: „Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.” A püspök hármas, a pap egy keresztet rajzol a hívek felé, amikor megáldja ôket. A „kis keresztvetés” az evangélium olvasása elôtt használt gesztus: hüvelykujjunkkal kis keresztet rajzolunk homlokunkra, szánkra és mellünkre, majd a pap szavaira válaszoljuk: „Dicsôség neked, Istenünk”. A ~ jele rövid »hit-
vallás a Szentháromságról és a keresztáldozatban történt megváltottságunk örömérôl. Egyes szentségek kiszolgáltatásánál vagy olajjal vagy puszta ujjal kis keresztet rajzol a kiszolgáltató a hívôre.
A szülôk nemcsak a
»keresztség vétele elôtt, hanem máskor is megáldhatják gyermekeiket homlokukra rajzolt kereszttel. Kis kereszttel megjelölünk tárgyakat is, pl. az Evangéliumos könyvet.

A keleti egyházban a 12. sz.-tól terjedt el a há-
romujjas ~. A keleti keresztények a Szentháromságba vetett hitjelzésére teszik össze jobb kezük három elsô ujját, két behajtott ujjukkal pedig Krisztus isteni és emberi természetét jelzik. A keleti ~ ôs-
régi mozdulata: felülrôl lefelé, majd jobbról balra. A pap áldását fogadva jobb vállukról csak az áldás után viszik át kezüket a bal vállukhoz.  
AM–OL

 

 keresztvízszentelés•A Didakhé (2. sz.) szól az „élô víz” használatáról, Tertulliánustól és Hippolütosztól kezdve pedig már mindig megszentelt vizet kívánnak a »keresztséghez. Régi római vízszentelési imádság rövidített szövegét és egy-
szerûbb rítusát használja az Egyház a
»húsvéti vigília szertartásán. Az imádság kifejti a »víz szimbolikus értelmét, a keresztség kegyelmét. Isten Lelke a vizek fölött lebegett a teremtés kezdetén, hogy a víznek megszentelô erôt adjon; a víz-
özön a bûn végét, a Vörös-tengeren való átkelés a szabadulást jelenti. Jézus megkeresztelkedését és kereszthalálát felidézve így könyörög a pap a keresztelendôért:
Most tekints Egyházadra, kegyesen, és jóságod nyissa meg a keresztség forrását. – A »húsvéti idôn kívül minden keresztelésnél meg kell áldani a vizet. * 8, 12, 20.                                        VI

 

kétszeri áldozás (napi)•Általános elv, hogy a hívô gyakran, akár naponként, de egy nap csak egyszer járuljon a szentáldozáshoz szentmise keretében, vagy megfelelô okból azon kívül (ET 918. k.). A hívô ismét megáldozhat, de csak olyan eukarisztikus ünneplés (mise) keretében, amelyen részt vesz (ET 917. k.), kivéve a halál vagy élet-
veszély esetét (ET 921. k.).                                    
VI

 

két szín alatt való áldoztatás•A ~ a kenyér és a bor színe alatti vételét jelenti. A misézô püspök, pap (koncelebrálók) és a diakónus mindig két szín alatt áldoznak. Az apostoli idôktôl kezdve a hívôknél is ez volt a szokás, de emellett egy szín (csak a kenyér színe) alatt áldoztak otthon a betegek és a remeték. A 12. sz.-tól kezdôdôen az egy szín alatt való áldoztatás lett általános, részben gyakorlati (sok áldozó), részben az Eukarisztiáról szóló dogmatikai tanítás kidolgozása miatt. A lényege: az Eukarisztiában a kenyér színe alatt is az egész Krisztus van jelen az alapító szavak erejénél fogva. A husziták (kelyhesek) erôteljesen követelték a ~t, melyet a Konstanzi Zsinat (1415) megtiltott, majd a Trid. az Eukarisztiáról szóló tanítás tisztázása után a ~ gyakorlatát a pápa döntésére bízta. Ez a celebránson kívül csak a kenyér színe alatt való áldozást engedte meg. A lI. Vat. ismét lehetôvé tette a ~t a következô indoklással: „…az Eukarisztia lakomajellege beszédesebben áll elôttünk. Világosabban kifejezésre jut az az isteni
akarat is, amely az új és örök szövetséget az Úr vérével szentesítette, és jobban felismerhetô az a szoros kapcsolat, amely az eukarisztikus lakoma és az Atya országában reánk váró lakoma között áll fenn” (RMÁR 240). Így lehet két szín alatt áldoztatni, ha mise keretében történik a keresztelés, házasságkötés, a szent Útravaló, a lektor- és akolítusavatás, szerzetesi fogadalomtétel stb. Ilyenkor a többi jelenlévô is két szín alatt veheti magához az Urat. A misében liturgikus szolgálatot végzôk, más alkalmakkor pedig a misézô pap belátása szerint (pl. lelkigyakorlatok, kisebb közösségek miséin stb.) lehet két szín alatt áldoztatni (vö. RMÁR 242; 21 OLT/ 1973).

A ~ történhet: 1. kehelybôl való ivással; 2. bemártással; 3. szívócsôvel; 4. kiskanállal. Az MKPK 1967. szept. 13-án kelt utasítása szerint legalkalmasabb a bemártással történô ~. A Szentostyát a pap a szent Vérbe mártva mondja: Krisztus Teste és Vére. Az áldozó válasza (Ámen) után a nyelvére helyezi az Eukarisztiát. Ebben az esetben nem lehet kézbe áldoztatni. De megengedett nászmisén a jegyeseket, valamint felnôttkeresztelésnél, és lelkipásztori szempontból indokolt más alkalommal is a kehelybôl való ivással áldoztatni. »A bizánci egyházban mindig megmaradt a ~ gyakorlata.
A pap az áldoztató kanál (
»protészisz, elôkészületi oltár) segítségével áldoztat. * 25.       VI

 

kézbeáldoztatás•A 9-10. sz.-ig általános áldozási forma volt a ~. Ezt az ôsi hagyományt a II. Vat. után újra felelevenítette az Egyház. Magyarországon 1986. szept. 1-jétôl a hívô a két áldozási mód közt szabadon választhat (nyelvre helyezés és ~). Az áldozó jobb kezét maga elôtt felemeli,
erre teszi bal kezét, majd a pap szavára
(Krisztus Teste) felel (Ámen), míg az Oltáriszentséget bal kezébe helyezik. A Szentséget még az áldoztatás helyén – esetleg egy lépést oldalt lépve – azonnal, de kapkodás nélkül, jobb kezével magához veszi és a helyére megy. Az áldozás módjának szabad megválasztását az egyházi rendelkezés 1999-ben ismét megerôsítette.          VI

 

kezdôének (lat. introitus, ‘bemenetel’, mai neve: antiphona ad introitum) •Története a római misében összefonódik a pápáknak a 4. sz.-tól a 14. sz.-ig gyakorlatban levô stációs istentiszteleté-
vel, melyen a gyülekezô templomban a pápa megérkezésétôl a körmenet indulásáig, majd a
»stá-
ciós templomba érkezéstôl a mise kezdetéig volt
»zsoltár- és azt keretezô »antifónaéneklés. Hagyományos elôadása: antifóna – zsoltárvers(ek), »doxológiával lezárva – antifóna.

Az introitusok hangulatilag változatos, kifejezô, gyakran friss, lendületes, a szövegre egyedileg komponált, néha rá alkalmazott, neumás stílusú darabok, melyekhez a zsoltárverseket is neumás tónusokban énekeljük. Valójában liturgikus nyitányok, olyannyira, hogy kezdôszavuk sokszor a mise (»Requiem, »Rorate), vagy egyenesen a litur-
gikus nap megjelölésére szolgál (
Gaudete, Laetare vasárnapok). A ~ népénekkel való helyettesítésére vonatkozó tudnivalókat l. » népének. * 5             BP

 

kézfeltétel, kézrátétel (lat. manus impositio, gör. khirotészia) •A ~ ôsi felfogás szerint erôt ruház át. Ezért szerepel ~ bizonyos áldásoknál (»katekumenek, beteg megáldása, újmisés áldás, mise végén ünnepélyes áldás kitárt karokkal). Az Egyház kultuszában különös jelentôségûek a szentsé-
geknél alkalmazott ~ek, ilyen ~ szerepel a bérmálásnál, a diakónus-, pap- és püspökszentelésénél;
a ~ egyik formája az is, amikor a gyóntató kezét a gyónó felé felemelve mondja el a feloldozás elôtti imát, melyet kereszt jelével fejez be a feloldozás szavai alatt. ~ szerepel a misében az
»epiklézisz alatt, amikor a celebráns az áldozati adományokra a Szentlélek erejét hívja le az átváltoztatás elôtt.
A
»keresztség kiszolgáltatásánál az olajjal való megkenés elôtt a keresztelô kitárt kézzel imádkozik a keresztelendô(k)ért. Ugyancsak a házasságkötésnél kitárt kézzel ad áldást a pap a jegyesekre.            AM

 

kézmosás•Elôször gyakorlati célt szolgált az adományok átvétele után. Lelki értelmet csak késôbb kap. Rómában még a 14. sz.-ban is ismeretlen volt a misében. A pap a ~ alatt imádkozza: Mosd le, Uram, bûneimet és vétkeimtôl tisztíts meg engem! (Vö. Zsolt 26/25/6)     VI

 

kéztörlô kendô•A misében lévô kézmosás után a celebráns ezzel törli meg ujjait.            AM

 

kiengesztelôdésszentsége »bûnbocsánat szentsége

 

kihirdetés•1. A házasság ~ének célja bizonyosságot szerezni arról, hogy a házasság megkötését semmiféle akadály sem gátolja. Az egyetemes jog részletekbe nem bocsátkozik, de a helyi egyházjog továbbra is érvényben tartja a ~ régi gyakorlatát.

2. A megyéspüspök vagy a rendi elöljáró elrendelheti, hogy a diakónussá vagy a pappá szentelés elôtt a jelölt alkalmasságáról ~ útján is bizonyságot szerezzen.                                                                VI

 

kilenced (lat. novena)•Az ApCsel 1,13 skk. beszéli el, hogy Jézus mennybemenetele után tanítványai mindannyian egy szívvel-lélekkel állhatatosan imádkoztak Máriával, Jézus anyjával és az asszonyokkal, amíg el nem jött a Szentlélek. Ez a kilenc napig tartó ima a ~ eredete. Különösen a barokk korban lett népszerû »áhítatgyakorlat, amely abból állt, hogy bizonyos imákat kilenc napon át imádkoztak, egyénileg vagy közösségben. Ez történhetett ünnepek vagy fontos életfordulók elôkészítésére, személyes vagy közösségi szükséghely-
zetekben lehetett bensôséges könyörgés segítségért is. Az új egyházi naptár szerint „az Urunk mennybemenetele utáni köznapok – Pünkösd szombatjáig bezárólag – a Vigasztaló Szentlélek eljövetelét készítik elô” (EÉSZ 26). A Pünkösd elôtti hétköznapok mindegyikének saját miseszövege van, melyek arra emlékeztetnek, hogy Krisztus megígérte a Szentlélek küldését. A nagykilenced népáhítatgyakorlat, amely kilenc egymás után következô hónap elsô péntekjén a
»bûnbocsánat szentségéhez való járulásból és »áldozásból áll, Jézus Szent Szíve tiszteletére.       AM

 

Kisasszony napja: Kisboldogasszony »Mária-ünnepek

 

Kisboldogasszony »Mária-ünnepek

 

kisebb rendek•A II. Vat. elôtt úgy tekintették az »egyházi rend szentségét, amely négy kisebb és négy nagyobb rendre tagozódik. A ~ közé számított az ostiarius (ajtónálló), a lector (felolvasó), az exorcista (ördögûzô) és az acolithus (gyertyavivô). A nagyobb rendek a »szubdiakonátus, a »diakonátus, a »presbiterátus (papság) és az episcopátus (püspökség) voltak. VI. Pál 1972. aug. 15-én kelt „Ministeria quaedam” apostoli levelével a ~ közül csak a »lektor és »akolitus szolgálatát tartotta meg, a többit a szubdiakonátussal együtt megszüntette. »egyházi rend. * 6.      AM

 

kommentátor•Liturgikus szolgálata abban áll, hogy magyarázataival és figyelmeztetéseivel segítse a mise és egyéb szertartások jobb megértését, és a hívek tevékeny részvételét. Magyarázatait gondosan készítse el, rövid és világos irányítást adjon, kerülje a rögtönzéseket. Alkalmas helyen álljon, a hívek elôtt. Kiképzésükre gondot kell fordítani.                        VI

 

Kompletórium »Befejezô imaóra, »zso-
lozsma

 

koncelebráció (lat. concelebratio’ = együtt-
misézés’)•A ~ több papnak (püspöknek) egy idôben, ugyanazon oltárnál való misézése. Az Egyházban, Keleten és Nyugaton egyaránt – legalábbis a különösen fontos alkalmakkor – szokásban maradt a ~ (pl. püspök- és papszentelésen). Az elsô
7-8 sz. természetes eukarisztikus ünneplése a ~ volt, amikor a püspök a köréje gyûlt papokkal, diakónusokkal és segédkezôkkel az egész helyi egyház közösségének együtt mutatta be a misét. Ennek formája a
csendes ~ volt: az eukarisztikus imát egyedül a püspök imádkozta, a jelenlévô papok igehirdetéssel, az adományok összegyûjtésével és elôkészítésével, a szentáldozás kiosztásával segédkeztek. A 9-10. sz.-tól kezdve lelkipásztori szükségbôl is, de szemléletváltozásból is a papok magánmiséi kerültek elôtérbe. A középkortól kezdve egy idôben számos mellékoltáron miséztek, különösen a kolostorokban. A lit. ref. egyre jobban igényelte a ~ felújítását, nemcsak gyakorlati okokból (sok pap összejövetele alkalmával, nagyobb szerzetesi közösségek misézési nehézségei miatt). A LK 57 kijelenti : „A zsinat jónak látja kiterjeszteni az együttmisézés lehetôségeit”. A II. Vat. által megszabott kört a Rítuskongregáció dekrétumai egyre jobban tágították, míg végül a RMAR 153–208. pontja részletesen kifejti a ~ alkalmait és végzési módját. „Az együttmisézés (koncelebrálás) alkalmas módon fejezi ki a papságnak, az áldozatnak és Isten egész népének egységét.” Továbbá: „Fokozottan kell értékelni az együttmisézést, amit a megyéspüspök végez egyházmegyéje papjaival, fôleg Nagycsütörtökön a »krizmaszentelési misében, egyházmegyei zsinat vagy lelkipásztori látogatás idején. Ugyanezen okból ajánlatos az együttmisézés, valahányszor a papok találkoznak püspökükkel, akár lelkigyakorlaton, akár más gyûlésen. Ezekben az esetekben ugyanis fokozott mértékben lesz szemléletessé elôttük a papi rend és az Egyház egysége, amely egyébként is megmutatkozik minden együttmisézésnél.” A ~ mindenkor ajánlatos, amikor lelkipásztori szempontok nem indokolják a papok egyenkénti misézését. Mégis minden papnak megmarad a szabadsága arra, hogy egyénileg mi-
sézzen, de nem akkor és ott, ahol ~ folyik (ET 902). „Ha a mise már elkezdôdött, már senki sem kapcsolódhat be a koncelebrálásba” (RMÁR 156). A liturgia ~t ír elô a püspök- és papszentelési mi-
sében, Nagycsütörtökön, mind a krizmaszentelési, mind az esti mise alkalmával, zsinatok, püspöki összejövetelek és szinódusok miséin és az
»apátbenedikálás miséjén.

A koncelebrálók is kazulát viselhetnek, de elég, ha albát (nem karinget) és stólát vesznek fel. A ~-hoz ajánlatos a hagyományos vászon alba és keskeny stóla megújítása (»liturgikus öltözetek).
A fôcelebránsnak azonban mindig a teljes litur-
gikus öltözetet kell viselnie, tehát
»kazulát is.
A koncelebránsoknak nemcsak az átváltoztatás szavait kell mondaniok, hanem mindazt, amit az együttmisézésre vonatkozó szabályok elôírnak (RMÁR 164–199). A mozgásokat és mozdulatokat illetôen így rendelkezik az RMÁR: A bevonulásnál megcsókolják az oltárt, az igeliturgia alatt a koncelebrálók kijelölt helyükön ülnek illetve felállnak ugyanúgy, mint a fôcelebráns. A
»prefáció kezdetén az oltárhoz mennek, és azt úgy veszik körül, hogy a szertartásokat ne akadályozzák, s a hívek azt jól láthassák. Az »eukarisztikus imában azokat a szövegeket, amelyek minden koncelebrálóra tartoznak, a koncelebrálók valamivel halkabban mondják, hogy a fôcelebráns hangja jól hallható legyen. Az »epiklézisznél a koncelebrálók mindkét kezüket az adományok fölé terjesztik, az átváltoztatás szavainál a kenyér és bor felé kinyújtják jobb kezüket. Amikor a fôcelebráns az »úrfelmutatás után térdet hajt, a koncelebrálók mélyen meghajlanak. Az egyes eukarisztikus imák meghatározott részeit egy-egy koncelebráló imádkozza egyedül. Az egyedül vagy együtt imádkozott részeknél a koncelebránsok kitárják karjukat. Az áldozás elôtt Krisztus Testét tisztelettel jobb kezükbe veszik, bal kezüket pedig a Szentostya alatt tartják. Majd a fôcelebráns áldozása után vagy Krisztus Testével áldoznak, vagy a szent Vérbe mártva veszik azt magukhoz. A szent Vért magukhoz vehetik a koncelebrálók ezenkívül úgy is, hogy isznak a kehelybôl (RMÁR 200). Áldozás után visszatérnek helyükre, majd a mise végén az oltárnál elvégzik a kellô tiszteletadást, de csak a fôcelebráns csókolja meg az oltárt.

A keleti ortodox egyházakban megmaradt a csendes koncelebrálás, az »anaforát csak a püspök mondja. A görög katolikusoknál az átváltoztatás szavait halkan együtt mondják a fôcelebránssal. * 5. (22. ábra: Liturgikus öltözet (nyugati) H, I = koncelebrációs alba.)                AM

 

konklúzió »befejezés (liturgikus imáé)

 

konopeum (gör. konópion = ‘szúnyogháló’)•1. Az ôsegyházban lepellel borították le a meg-
ôrzött Eukarisztiát. A Trid. után Borromei Szt. Károly újította fel ezt a szokást, és elrendelte egyházmegyéjében az egész
»szentségház sátorszerû leborítását a ~nak nevezett lepellel. A Rítus Kongregáció elrendelte a szentségház elôtti selyembôl, lenbôl, vászonból legalább függönyszerû ~ használatát, ez azonban csak kevés helyen ment át a gyakorlatba. Az RMÁR nem tesz róla említést, használata szinte teljesen megszûnt.

2.~ az oltár »baldachin-építményének régi neve. VI

 

konták, kondák (gör. kontakion, szláv: kondak = ‘ünnepi ének’)•A ~ ének, amely röviden, tömören, képletes kifejezések nélkül szól az ünnep tárgyáról. Szinte minden bizánci rítusú istenszol-
gálatban elôfordul. Legszebbnek a karácsonyi ~ot tartják.
„Ma Szûz a legfelsôbb Lényt szüli, és a föld a Befogadhatatlannak istállót ajánl fel…” Sok ~ megírása fûzôdik Dallamszerzô Szt. Román (Rómanosz Melódosz) nevéhez. A ~ néven ismert versszak tulajdonképpen egy hosszú himnusz elsô része.                                                                                OM

 

konventmise•Valamely szerzetesi közösség vagy káptalani testület „közösségi miséje”. Illô, hogy énekelt mise legyen, amelyen a közösség minden tagja tisztségének megfelelôen vesz részt, a papok pedig koncelebráljanak. A ~hez csatlakozhat a napi »zsolozsma valamelyik része, amelyet együtt (in choro) imádkoznak.                                                             VI

 

korális ruha (lat. habitus choralis, vestis choralis = ‘öltözet, melyet »in choro«’, a »kórusban viselnek)•Tágabb értelemben a ~ azt az öltözetet jelentette, amelyet a »celebránson és a felszentelt »segédkezôn (»diakónus), kívül a liturgikus cselekmény résztvevôi viseltek (papok, papnövendékek: »reverendát, »karinget; ministránsok »ministránsruhát). Szûkebb értelemben a »zsolozsma közös végzésére kötelezett közösségek
(
» káptalan, »monasztikus és egyéb szerzetesközösség) kórusruhája e liturgikus cselekmény közben. A káptalan tagjai lila »mocétumot, a szerzetesközösségek »kukullát, »kappát vagy »karinget vettek fel ez alkalomra. A II. Vat. után a CE (56–57; 1199–1210) a »liturgikus öltözetektôl megkülönbözteti a ~kat, amelyeket a püspökök, bíborosok, prelátusok és kanonokok viselnek (saját egyházmegyéjük területén kívül is), ha nem »celebránsai vagy koncelebránsai a liturgikus cselekménynek (»koncelebrálás). Ilyenkor a püspökök lila reverendát és »cingulumot, karinget
és lila mocétumot,
»pileolust, »birétumot, valamint »mellkeresztet viselnek. A bíborosok ~ja ugyanaz, mint a püspöké, csak a lila szín helyett piros az öltözék színe. Püspök (bíboros) ~ra veszi fel a miseruhát, ha »fogadással kezdôdô fôpapi misét mutat be. A »prelátusok öltözete csak annyiban tér el a püspök ~jától, hogy birétumuk fekete, lila bojttal. A káptalanok valóságos kanonokjainak ~ja a reverenda fölé felvett karing és fekete vagy szürke mocétum. A káptalani szabályzat és kiváltság ettôl eltérô öltözködési jogot írhat elô. A szerzetesközösségek hagyományos ~ja a II. Vat. után változatlan maradt.                                                                                 VI

 

korona »püspöksüveg

 

korporále (lat. corpus = ‘test’, ti. ‘az Úr Teste’)•Négyszögletes oltárterítô, amely eredetileg az egész oltárt befedte az adományok elôkészítésekor. Késôbb kb. 60¥60 cm-es méretûre kisebbedett. A felajánlás elôtt a ~t »burzában viszik a kehellyel együtt az oltárra, és csak akkor terítik ki. Addig az »asztalkán tartják, majd áldozás után újra felszedik, és a kehellyel együtt ismét az asztalkára viszik. – A misében és a misén kívül mindig a ~ra helyezik azokat a szent edényeket, me-
lyekben Oltáriszentség van. Ezért a
»tabernákulumban is állandóan ki van terítve. * 5.      AM

 

Korpusz »Corpus

 

kórus (gör. khorosz = ‘körtánc’, ‘karének’, ‘az énekesek, a kar helye’)•1. A karban imádkozók vagy éneklôk helye a templomban. Elsôsorban a székesegyházakban és szerzetesi templomokban
a
»szentély és a »hajó között párhuzamosan egymással szemben álló »stallumok jelentik a ~t. A barokk templomokban a templom bejárati része fölé boltozott, nagyobb, emeletes orgonakarzatot, ~t építettek, ahol a már világiakból álló, többszólamú énekkar szerepel, és énekli a misék »ordináriumát és a »propriumokat. Ma a legtöbb templomban itt áll az orgona, ahonnan a »kántor a »népéneket vezeti. Újabb templomokban az énekeseket a »liturgikus tér közelében helyezik el, hogy közvetlenebbül kapcsolódhassanak be a mise szertartásába.

2.Azok közössége, akik részt vesznek a liturgia (énekes) végzésében. Ennek nagyobb részét a »zsolozsma alkotja. Így pl. a szerzetesközösségeknek a liturgiában részt vevô tagjait nevezzük ~nak.

3.Annak a cselekménynek a neve, amelyet a ~ végez. llyen értelemben ~ a káptalani és szerzetesi közös zsolozsma.

4.A liturgikus (többszólamú) énekkari szolgálatot végzô kar neve is ~.            AM–BP

 

könyörgés (lat. oratio – ‘beszéd’, ‘imádság’)•Az »Eukarisztia ünneplésében három olyan ~ szerepel, melyek imádkozása sajátosan a »celebráns feladata: mégpedig a könyörgés (collecta), a felajánlási ~ (oratio super oblata) és az áldozás utáni ~ (oratio post communionem). Ezeket a ~eket a pap, aki Krisztus személyét képviselve a közösség elöljárója, Istenhez intézi az egész szent nép és minden jelenlévô nevében. Méltán nevezzük ezeket elöljárói imáknak (orationes praesidentiales). Hagyományos szerkezetük: 1. Isten megszólítása, 2. egy vagy több indokolás, 3. a szorosan vett kérés, 4. valamilyen cél kifejezése, 5. »befejezés.

Saját könyörgésük van a fôünnepeknek, ünnepeknek, kötelezô emléknapoknak, kiemelt hétköznapoknak (pl. ádventi, nagyböjti hétköznapok).

Formája: Az elsô és harmadik ~nél a celebráns felszólítására (Könyörögjünk!) rövid csend, majd utána kitárt karral a ~ következik a megfelelô »befejezéssel. A felajánlási ~t a celebráns felszólítás nélkül, kitárt karral imádkozza. A hívô közösség a ~re »ámen válaszával fejezi ki egyetértését. ~ a misén kívül szerepel a »szentségek és »szentelmények kiszolgáltatásánál és a »zsolozsmában is. * 5.             VI

 

könyörgô napok »évnegyedes napok

 

körmenet (lat. processio = ‘felvonulás’, ‘körmenet’)•Ünnepi istentiszteleti vonulás, melyben a »celebráns a »segédkezôkkel a szertartás helyére vonul (a templomban); vagy valóban „kör-menet” Oltáriszentséggel vagy anélkül a szabad-
ban bizonyos ünnepi alkalommal. Ebben különbözik a
»zarándoklattól, melynek célja egy »kegytemplom elérése gyalog vagy jármûveken.

A keresztényeknél az ókorban a polgári élet adta a példát az ünnepi vonulásra. Még az üldözések idején is felvonulással kísérték a temetôbe a halottaikat. Majd Konstantin császár kora óta a pápa és a püspökök az állami tisztségviselôk mintájára jogot kaptak arra, hogy ünnepi menettel vonuljanak be templomukba. Magában a mise kialakuló rendjében is létrejött az adományokkal az oltárhoz vonulás, áldozáshoz, evangélium felolvasásához való vonulás, melyet énekkel kísértek. Kisebb és nagyobb »bevonulást ismer a liturgia (a templom fôkapujától, vagy a sekrestyébôl). Az ünnepi ~ek gazdag formát öltöttek a középkor és a barokk kor idején (»áldások, bûnbánati ~ek, szentségi ~ek stb.). A ~ élén a keresztet viszik (gyertyák között); szokás a különbözô testvérületek és egyesületek vallási motívumokkal díszített zászlóinak a ~ben való vitele. Ma az egyetemes egyházban általános az úrnapi ~ ( »Úr ünnepei) Oltáriszentséggel, melyet »baldachin alatt visz a pap, és négy oltárnál áll meg, ahol evangéliumi perikópa, könyörgés és szentségi »áldás van. A Római Szentszék az úrnapi ~et nem tekinti hivatalos liturgikus cselekménynek, hanem az áhítatgyakorlatok közé sorolja, melyet a püspökre (püspöki karra) bíz, hogy azt elrendelje és szertartását megállapítsa. Hazánkban nagy népszerûsége van a Nagyszombat délutánján tartott feltámadási ~nek, melynek összeegyeztetése a »húsvéti vigíliával lelkipásztori feladat. * 26. »Praeorator, IV. Húsvéti körmenet, Úrnapi körmenet.                 AM

 

köszöntés (lat. salutatio)•A mise elején a »keresztvetés után a »pap a nép felé fordulva kitárja kezét és köszöntô szavakat mond valamelyik formulával: „A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek egyesítô ereje legyen mindnyájatokkal!”; „Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentôl és Urunktól, Jézus Krisztustól!” (Róm 1,7); vagy a legismertebb és gyakran elôforduló: »Az Úr legyen veletek! A püspök így köszönti az egybegyûlt közösséget: Békesség veletek! – A válasz minden ~re: És a te lelkeddel! Ha a szertartás vezetôje nem egyházi rendben lévô személy (pap nélküli liturgiánál) – így köszönti a jelenlévôket: Testvérek, magasztaljuk a mi Urunk, Jézus Krisztust, aki szeretett minket, és áldozatul adta magát értünk. – A válasz: Ámen. * 5, 11.                          VI

 

kötelezô ünnep (lat. festum de praecepto)•
A vasárnapot, mint a húsvéti misztérium ünnepét apostoli hagyomány alapján az egész Egyházban ôseredeti ~ként kell megtartani. Meg kell ünnepelni továbbá Urunk, Jézus Krisztus születésének napját, a Vízkeresztet, Krisztus mennybemenetelét, Szent Testének és Vérének ünnepét (
»Úrnapja), Szûz Máriának, mint Isten Anyjának napját, Szeplôtelen Fogantatását és Mennybevitelét, Szt. József, Szt. Péter és Pál apostol, valamint Mindenszentek napját. A »püspöki konferencia azonban az Apostoli Szentszék elôzetes hozzájárulásával a ~ek közül egyeseket eltörölhet vagy vasárnapra helyezhet át (ET 1246).

Magyarországon az MKPK vasárnapra helyezte a »Vízkeresztet, Urunk »mennybemenetelének, Krisztus Szent Testének és Vérének ünnepét
(
»Úrnapja); kötelezô ünnep helyett ajánlott ünneppé tette a Boldogságos Szûz Mária Szeplôtelen Fogantatását (dec. 8., az erdélyi egyházmegyékben kötelezô ünnep), Szt. József ünnepét (márc. 19.), Szt. Péter és Pál apostolok ünnepét (jún. 29.) és »Mindenszenteket (nov. 1.). Kötelezô ünnep: Urunk születésének ünnepe (»Karácsony) dec. 25., Szûz Máriának, Isten Anyjának ünnepe (jan. l.) és Nagyboldogasszony, Szûz Mária mennybevételének ünnepe (aug. 15.).

Vasárnap és más kötelezô ünnepeken a hívôk kötelesek teljes misén részt venni; tartózkodjanak továbbá azoktól a munkáktól, amelyek az Istennek kijáró liturgikus tisztelet megadását vagy a lélek és test kellô pihenését, és az Úr napjának sajátos vidámságát akadályozzák (ET 1 247).

A keleti egyház az ünnepek áthelyezését és az ebbôl fakadó gyakorlatot nem ismeri.     AM

 

közbenjáró imák »eukarisztikus ima

 

köznapok (mai lat. feria = hétköznap; ókori lat. feriae = ünnepnapok. Az ÚSZ népe minden napot ünnepnek tart a megváltás óta)•1. A ~ a »vasárnapokon és »ünnepnapokon kívül esô hétköznapok. Ezeken a megelôzô vagy más évközi vasárnap könyörgéseit és saját olvasmányait vehetjük
a misében, de más
»votív mise, vagy »alkalmi mise is mondható a ~on.

2.Vannak kiemelt ~ok, melyek elônyt élveznek minden más ünneppel szemben. Ezek: 1. »Húsvéti Szent Háromnap, 2. »Hamvazószerda, 3. »nagyhét köznapjai, hétfôtôl Nagycsütörtökig bezárólag, 4. »Húsvét nyolcadának napjai, 5. »Halottak napja, 6. »ádvent köznapjai dec. 17– 24-ig bezárólag, 7. »Karácsony nyolcadába esô napok, 8. »nagyböjt köznapjai. (Az utóbbi kettôn »fôünnep és »ünnep tartható). * 1.      VI

 

közös misék (lat. Commune sanctorum)•
A
»misekönyv és az »olvasmányok könyvének részei, amelyek a szentek ünnepeire vagy emléknapjaira alkalmazható közös liturgikus szövegeket tartalmazzák. Innen kell, vagy lehet venni azokat a részeket, amelyek a »szentek ünnepeinél nem találhatók. Ezek a következôk: a Boldogságos Szûz, az apostolok, a vértanúk, lelkipásztorok, egyháztanítók, szüzek, szent férfiak és nôk, köztük szerzetesek, a felebaráti szeretet gyakorlói és nevelôk miséi. Ezenkívül az egyes szövegeknél figyelembe kell venni a liturgikus idôt (pl. húsvéti idô) és egyéb meghatározó körülményt (pl. hithirdetô). Ezek a misék tartalmazzák: a »kezdôéneket, »könyörgést, felajánlási könyörgést, »áldozási éneket, áldozás utáni könyörgést. * 5.     VI

 

kreativitás (a liturgiában)•Az istentiszteletek szerkezete és szövegei (mise, szentségek kiszolgáltatása) a liturgikus könyvekben messzemenôen megállapítottak. Különösen szükség van erre a közösen mondott imákban és »akklamációkban.
De korán kialakultak az
»elöljárói imák és az »eukarisztikus ima kötött szövegei (bár ezeket csak példáknak, a rögtönzött imához való segítségnyújtásnak szánták, de lassanként kötelezô formákká váltak). A lit. ref. tág teret nyitott az isten-
tiszteletekben a konkrét helyzet figyelembevéte-
lére, spontán szavakra, az adott pillanat alkotó
(kreatív) megragadására. Erre elsôsorban az igehirdetésben nyílik lehetôség, továbbá a személyes hangú bevezetô szavakban, a szertartás közben mondható rövid utalásokban és magyarázatokban. Különös lehetôséget nyújt a ~ra az »egyetemes könyörgések szövegeinek a helyi ünneplésnek, az adott nap örömeinek, gondjainak, szorongattatásainak vagy gyászának megfelelô összeállítása. Sokkal jobban figyelembe kellene venni, hogy éppen az egyetemes könyörgések közreadott szövegei nem kötelezôek, hanem alkotó módon követhetô példák csupán.

Az új liturgikus könyvek maguk is bôven nyújtanak lehetôséget különbözô szövegek és szertartásrészek közti választásra. Ez a ~nak oly tág teret nyit, melyet általában nem használnak ki eléggé.
E téren
az alapelv: ahol több szöveg vagy szertartás közt lehet választani, vagy azok valamelyik
részének elhagyása, bôvítése, változtatása lehetséges (
„pro arbitrio” = belátás szerint, „pro opportunitate” = ha megfelelônek látszik), ez módot nyújt a »celebráns személyes, vagy az adott közösség aktuális lelki igényeihez való dinamikus alkalmazkodáshoz. Ezzel az egész istentiszteletben a merev kötöttségekbôl, a gépies rutinból kilépve, a közösséget tevékeny részvételre inspiráló ~ valósul meg. Ennek azonban több elôfeltétele van: a celebráns elôre válassza ki és ismerje meg a napi liturgikus szöveget, azt imádságos módon elmélkedje át; a »segédkezôk és a közösség tevékenységét elô kell készíteni. Magát a liturgiát pedig áhítattal telt gesztusokkal és »testtartásokkal, lélekkel imádkozzák és énekeljék. »liturgikus cselekmények szépsége.                AM

 

kredencia »asztalka

 

kripta »altemplom

 

Krisztus (gör. Khrisztosz)•A név a gör. „khrió” = ‘felken’, ‘megken’ igébôl ered, és Fölkentet jelent, vagyis a héber „masiah”, illetve arám „mesiba” görög megfelelôje. Az ÓSZ görög fordítása (LXX) gyakran használja a „Khrisztosz” szót a királynak, Jahve fölkentjének jelölésére, illetve prófétai értelemben az eljövendô Messiás király megnevezésére. Az ÚSZ-ben sok más név közül végül a „Khrisztosz” felségcím maradt meg Jézus neve mellett, a föltámadás utáni királyi „felmagasztalására” utalva (ApCsel 2,36).

Az ôskeresztény liturgia elsô hitvallása ez a „Khrisztosz”, illetve „Küriosz” (gör. = ‘Úr’) szó lett, amely Jézus neve mellett az eltemetett és fölszentelt próféta királyi uralmára és messiási küldetésére utalt. Egy évtized alatt a ~ név annyira fontos lett, hogy Szt. Pálnál már egymagában jelzi névelô nélkül Jézus személyét. A Márk által leírt evangélium szenvedéstörténete szerint Jézus maga fogadta el a messiási címet a fôtanács elôtt, amikor a fôpap megkérdezte: „Te vagy-e a ~, az áldott (Isten) Fia?” (Mk 14,61)

Az elsô keresztény közösség liturgiájának épp ~ nevének segítségül hívása volt a megkülönböztetô sajátossága. Az ôsegyház tagjai azzal különültek el a jeruzsálemi zsidó kultusztól, hogy a szigorúan monoteista környezetben ~t Urukként imádták. Errôl tanúskodik ifjabb Plinius levele az 1. sz. fordulóján, amely szerint a keresztények ~nak mint Istennek, himnuszokat énekelnek (10, 96, 7). S errôl tanúskodnak a legkorábbi vértanúakták is, pl. Szt. Polükarposzé: „Mi ~t el sem tudjuk hagyni, … s mást tisztelni nem is tudunk. Ôt imádjuk, aki Isten Fia” (17,2–3). »Úr.                OL

 

Krisztus jelenléte•Már az ôsegyház liturgiájának alapja is ~ volt: „Ahol ketten vagy hárman összegyûlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” – ígérte még földi életében a Megváltó (Mt 18,20). A jeruzsálemi szigorúan egyistenhívô környezetbôl kinôtt keresztény közösség kezdettôl fogva Urának és Istenének ismerte el Jézust, Tamás szavaival imádta ôt: „Én Uram, én Istenem!” (Jn 20,28) Az ôskeresztények tehát nemcsak Jé-
zus emlékét elevenítették föl a kenyértöréskor,
hanem még a pogány Plinius kormányzó beszámolója szerint is „Krisztusnak mint Istennek, váltakozva karban himnuszokat énekelnek” (Ep. 10, 96, 7). Krisztushoz mint megdicsôült Úrhoz szólt az egyik legôsibb, arám nyelven fennmaradt liturgikus ima:
»„Maran atha” vagy „Marana tha” (1Kor 16,22), melynek legvalószínûbb jelentése: „Az Úr eljött!” (Tehát az Úr jelen van!)

A Katolikus Egyház máig is szilárdan vallja, hogy Alapítója jelen van Egyházának minden liturgikus cselekményében (»Mediator Dei). A II. Vat. az LK-ban újra meg újra felhívta a figyelmet Krisztus papi mûködésére a liturgiában. Krisztus mindig jelen van Egyházában, de kiváltképpen a liturgikus cselekményekben. Jelen van a misében a pap személyében, mert az áldozatot ugyanaz mutatja be a papok szolgálata által, aki a kereszten önmagát feláldozta. De kiváltképp jelen van az „eukarisztikus színek alatt”. Jelen van erejével a szentségekben, igéje által, és végül jelen van, amikor könyörög az Egyház közössége (LK 7).                                     OL

 

Krisztus király ünnepe»Fôünnep az utolsó évközi vasárnapon. Tárgya: Krisztus örök fôpapsága és mindenség fölötti királysága. XI. Pius rendelte el 1925-ben a Nikaiai Egyetemes Zsinat 1600 éves jubileuma alkalmából. Ezen a zsinaton emelte ki ugyanis az Egyház Jézus istensége mellett az
Ô valóságos emberségét is. Így az „Istenembert” megilleti a teremtett világ és az emberi társadalom fölötti uralom is. Az evangéliumokban kezdettôl fogva királyként szerepel (Lk 1,32–33; Jn 18,33–
37). A mise
»Gloriájában így énekelünk: „Te az Atya jobbján ülsz: Irgalmazz nekünk! Mert egyedül Te vagy a Szent, Te vagy az Úr, Te vagy az egyetlen Fölség: Jézus Krisztus, a Szentlélekkel együtt az Atyaisten dicsôségében. Ámen.” * 1.      BL

 

krizma (gör. khriszma = ‘kenet’) Az ÓSZ-ben királyok fölkenéséhez használták a békét és üdvösséget jelképezô igen finom »olajat. A Messiás görög elnevezése (Khrisztosz) is a ~ szóval közös tôbôl származik, és „fölkent uralkodót jelent.

1.A keresztény kelet a »bérmálásnál és »templomszentelésnél használja a több tucatnyi illatszerbôl összeállított ~t. A keleti pap nyomban a »keresztelés után megbérmálja a fehér ruhába öltöztetett új keresztényt, megkenve ~val homlokát, szemét, orrát, száját, fülét, mellét, kezét és lábát ezekkel a szavakkal: „A Szentlélek ajándékának pecsétje. Ámen”. Már nagyhétfôn összeállítja az egyházfô a különféle fûszerek vegyületével kevert olajat (myron, müró), melyet a nagycsütörtöki Szent Liturgián szentel meg. Utána az egyház-
megyék papjai mindnyájan ezzel a ~val végzik a
»bérmálást.

2.A római liturgiában balzsammal kevert
»olaj, melyet a »püspök »Nagycsütörtökön szentel meg. Elôször a Bragai Zsinat (563) említi
a balzsam keverését az olajhoz. Az illatszerek jelentik a Szentlélek adományainak bôségét, jó illatát. Használatos a
»keresztségnél, a »bérmálásban, a »pap- és püspökszentelésnél, »templom- és »oltárszentelésnél. »olaj, »Nagycsütörtök.
* 10.                                                                
OL–BL

 

krizmaszentelési mise »Nagycsütörtök

 

kukulla (új lat. cuculla = csuklyával ellátott köntös)•A Szt. Benedek reguláját követô monasztikus szerzetesek bô szabású kórusruhája, legtöbbször csuklyával ellátva. Színe a bencéseknél fekete, a cisztercieknél, trappistáknál stb. fehér.
– Ma az egyszerûbb szabású csuklyás
»albát is
~nak nevezik; ez lehet
»lelkipásztori kisegítôk liturgikus ruhája is. (22. ábra: Liturgikus öltözet [nyugati].)      AM

 

kultusz (lat. colere = ‘mûvelni’, ‘tisztelni’ igébôl: ‘tisztelet’, ‘istentisztelet’)•A keresztény ~ természete szerint az Atya, a Fiú és a Szentlélek tiszteletét jelenti, vagy a liturgia szavaival élve, helyesebben: az Atyának Krisztus által a Szent-
lélekben való imádása.

E ~ sajátosságai :

a)Szoros kapcsolatban áll az »üdvösség történetével. Isten kinyilatkoztatta magát, igéje és különbözô jelek által meghívta az embert, és szövet-
ségre lépett vele. Ennek alapja nem a kiszolgáltatottság és a megalázottság, hanem a szeretet és a hûség.

b)A keresztény ~ részesedés Krisztus istenemberi életében. Ô személyében és tetteiben teljessé tette az ÓSZ-i ~t. Részt vett a választott nép vallásos életében, és elítélte a szélsôséges törvénytiszteletet és az igazi lelkiség hiányát. Hirdeti, hogy saját teste az új templom (Jn 2, 19–21 ) és a jeruzsálemi templom ~a befejezôdik (Jn 4,21).
A vele kezdôdô új istentisztelet: lélekben és igazságban imádni az Istent (Jn 4,22), amelyre a Szentlélek teszi alkalmassá követôit.

c)Az Egyház Krisztus Teste és a Szentlélek temploma. Lélekben és igazságban végzi Isten tiszteletének ~át, és munkálja az emberek üdvösségét. A keresztény közösség ezért kezdettôl fogva tudatában volt annak, hogy szent papsággá kell válnia, hogy „Istennek tetszô lelki áldozatot” hozzon Jézus Krisztus által (vö. 1Pét 2,5). Alapja a keresztség, követelménye pedig az állhatatosság az apostolok tanításának meghallgatásában, a testvéri egységben, a kenyértörésben és az imádságban (vö. ApCsel 2,38–41). Már az ôsegyház is a hét elsô napját az „Úr napjának” nevezi, mert elsôsorban e napon végzi ~át.

A ~ kifejezése a liturgia, amely összhangban van az Egyház hitével és életének fejlôdésével. Magán viseli az ÓSZ nyomait, de az ÚSZ határozza meg. Egyes korok és kultúrák is alakítják. »inkultu-
ráció                                                                        
VI

 

Kyrie (gör. Kürie eleiszon, Khriszte eleiszon = ‘Uram, irgalmazz, Krisztus, kegyelmezz’)•A római latin liturgiában eredeti görög nyelven megmaradt »akklamáció. 529-ben vezette be a Vaisoni (Gallia) Zsinat a ~ könyörgést a misébe és a zsolozsmában a Reggeli dicséretbe. Szt. Benedek Regulája is ugyanebben az idôben rendeli el, hogy a »zsolozsma imaóráit a ~ könyörgése zárja. Nagy Szt. Gergely pápa korlátozta e könyörgések számát, és a misében az angyali karok vélt száma alapján 3 „Kyrie eleison”, 3 „Christe eleison” és 3 „Kyrie eleison” imádkozását rendelte el. Bár ezek az akklamációk mind Krisztushoz fordulnak, a középkorban szentháromsági értelmezést nyertek.
A ~ kibôvítésébôl keletkeztek a
»trópusok. Az RMÁR 1969-ben úgy intézkedik, hogy a mise bûnbánati része után kezdôdik a ~, hacsak magában a bûnbánatban már helyet nem kapott. Minthogy a ~ olyan ének, amellyel a közösség az Úrhoz kiált és irgalmasságát kéri, mindenkire tartozik. De végezheti felváltva nép és a kórus, illetve a kántor. A ~ akklamációi rendszerint kétszer hangzanak el, de ha a zenei alkotások úgy kívánják, többször is ismételhetôk. Nem zárja ki az RMÁR a ~be rövid trópusok beiktatását sem. – Ha a ~t nem éneklik, akkor mondani kell. (RMÁR 30.) * 5.           AM