ökumenizmus liturgikus vonatkozásai (gör. oikoumené = ‘lakott föld’, a mai szóhasználatban a keresztény egységre való törekvés)•A keresztény egységtörekvés eligazító dokumentuma az „Ökumenikus Direktórium” (Róma, 1967, Bp., 1983), amely kimondja: „Szabad, sôt kívánatos, hogy katolikusok különvált testvéreikkel bizonyos rendkívüli alkalmakkor imádságban egyesüljenek, pl. az egységért rendezett könyörgések, vagy ökumenikus összejövetelek alkalmával” (UR 8.). A különbözô egyházak vagy közösségek minden képviselôjének közös megegyezésével készítsék elô ezeket az összejöveteleket (szentírási olvasmányok, énekek, imádságok és szereplô személyek kijelölése), hogy az ilyen istentisztelet minden keresztény hitének és lelki életének közös elemeit fejezze ki. Ezeknek helye a templom vagy imaház. Kölcsönös beleegyezés esetén »korális ruhákat használhatnak. – Alapvetôen más az ökumenikus istentisztelet a nem katolikus keleti egyházakkal és a reformáció egyházaival. Az elôbbiek ugyanis az apostoli jogfolytonosság révén birtokában vannak a papságnak és az Eukarisztiának, míg a Katolikus Egyház felfogása szerint az utóbbiak nem. Ezért az OD ajánlja – bizonyos feltételek és kölcsönösség mellett – a keleti egyházakkal való szentségi közösséget. Ez azt jelenti, hogy ha valakinek nincs lehetôsége saját egyháza papjától a szentségeket kérnie, akkor a katolikusok az elszakadt keletieknél szentgyónáshoz, áldozáshoz járulhatnak, betegek kenetében részesülhetnek, csak meg kell tartaniok a keleti egyházak fegyelmi rendjét. Hasonló módon katolikus papnál, ill. katolikus templomban e szentségekhez járulhat a nem katolikus keleti egyház tagja. Ha egy katolikus hívô – komoly okból – a különvált keleti testvéreknél vesz részt vasár- és ünnepnapon a Szent Liturgián (azaz misén), eleget tesz a misén való részvétel kötelezettségének. Ugyancsak kölcsönösen lehetnek keresztszülôk és házassági tanúk a másik egyházban. A nem szentségi jellegû szertartásokon való részvételnél a keleti egyháznak a katolikus liturgián részt vevô hivatalos képviselôjét az a hely és liturgikus tiszteletadás illeti meg, ami a vele azonos rangú katolikusnak jár. Ha katolikus püspök, pap vagy diakónus vesz részt keleti liturgiában, viselheti a katolikus »liturgikus ruhákat. De igen nagy figyelemmel kell lenni a keleti testvérek lelkületére és szokásaira.

Ahol azonban hiányzik a közös hit az Eukarisz-
tiában és a szentségekben, tilos a különvált testvérek és katolikusok közös részvétele a szentségekben, különösen a gyónásban, az Eukarisztiában és a betegek kenetében. E szentségek felvételét halálveszélyben, rendkívül súlyos esetben (pl. börtön) akkor lehet megengedni, ha az illetô saját pásztorát nem érheti el, önként kéri a katolikus paptól a szentséget, kifejezi az illetô szentségre vonatkozó katolikus hitet, és a szentség vételére megfelelô módon felkészült. Hasonló helyzetben katolikus hívô csak olyan egyház lelkipásztorától kérheti e szentségeket. amelynek felszentelt papsága van. Katolikusok és nem katolikus keresztények nem vehetnek tevékenyen részt egymás istentiszteletében (pl. lektor). Nem vállalhatnak keresztszülôi tisztséget, csak a keresztség tanúi lehetnek. Házassági tanúk azonban kölcsönösen lehetnek. Ahhoz, hogy katolikusok különvált testvérek liturgikus istentiszteletén megengedett módon vegyenek részt, jogos ok kell. Ilyenkor a katolikusok részt vehetnek minden olyan imádságban, énekben, mozgásban, amelyek nem ellenkeznek a katolikus hittel. Az ilyen liturgikus részvételnek – amely azonban mindig kizárja az Eukarisztia vételét – tudatosítania kell a közösen birtokolt kincseket, és a résztvevôket rá kell döbbenteniök a köztük lévô elkülönülés súlyosságára. Közös megegyezés alapján elfoglalhatják ilyen nem eukarisztikus szertartásokon más keresztény közösségek tagjai és katolikusok a saját közösségükben nekik kijáró helyet, és viselhetik korális öltözetüket. A fôpásztorok kölcsönös megegyezése alapján, szükség esetén, használhatják egymás templomait istentisztelet céljára (OD 34–60). Az ÖD elméleti és gyakorlati folytatását tartalmazza II. János Pál pápa 1995 májusában kiadott „Ut unum sint” apostoli körlevele. Ez több liturgikus vonatkozású ajánlást is tartalmaz. Közeledés tapasztalható az imádság (21–27), az igeliturgia és a szentségek (44–46) vonatkozásában.

A legjelentôsebb esemény a magyarországi ökumenizmus történetében II. János Pál pápa 1991-ben tett magyarországi látogatásán történt. Aug. 18-án ökumenikus istentiszteleten vett részt Debrecenben, és elôtte megkoszorúzta a protestáns gályarabok síremlékét. Ez további biztatást jelentett a megkezdett úton. Ugyanis 1987-ben Debrecenben, 1988-ban pedig Esztergomban találkozott az MKPK elnöke és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa vezetôsége. E találkozókon megállapodtak a januári keresztény egységért végzendô imahét minél egyetemesebb és kölcsönös megrendezésén, és közösen elkészítették a »Miatyánk és az apostoli »hitvallás ökumenikus fordítását. Ugyanakkor szorgalmazták, hogy az egyházak törvényhozó testületeiken keresztül minél elôbb igyekezzenek használatba venni az egyháztörténelmileg is nagy jelentôségû közös ökumenikus fordításokat.

Az ökumenizmus máig kényes pontja a vegyes házasság. Ennek módját VI. Pál pápa 1970. március 31-én kelt „Matrimonia mixta” motu propriója nyomán az MKPK. 1971. június 16-án kiadott rendelkezése, valamint az ET 1124–1129. kánonja (1983) szabályozza. Anélkül, hogy a vegyes házasságok egyházjogi szabályozásának minden részletét kifejtenénk, itt elsôsorban azok liturgikus kereteit ismertetjük (szükségszerûen kitérve arra, hogy azok milyen jogi feltételekhez vannak kötve). A házasságkötés ökumenikus formájának jóváhagyása folyamatban van.

„A vegyes házasságokat, azaz egy katolikus és egy nem katolikus – akár megkeresztelt, akár kereszteletlen – fél között létrejött házasságokat az Egyház mindig aggódó nagy gondossággal kísérte… Az Egyház azt is nagyon jól tudja, hogy a vegyes házasságok, amelyek a vallások különbözôségének és a kereszténység megosztottságának következményei –, a keresztények helyreállítandó egységének – néhány esetét leszámítva – nem válnak javára… Minden vegyes házasság ugyanis több problémát hordoz magában, mert megosztást visz Egyházunk e kis élô sejtjébe – méltán nevezhetjük így a keresztény családokat –, és e családokban az evangéliumi parancsok teljesítése is
jóval nehezebbé válik a valláskülönbség miatt, fôként az Egyház nyilvános istentiszteletein való részvételt és a gyermekek vallásos nevelését illetôen” (Matrimonia mixta).

Általános elv, hogy egy római vagy görög ka-
tolikus jegyes egyházjogilag érvényes szentségi házasságának elôfeltétele az ún. kánoni forma: az illetékes katolikus plébános vagy annak megbízottja elôtt történjék a házassági szándék kijelentése két tanú jelenlétében.

A római egyházban mindez az Ordo celebrandi matrimonium, magy. A házasságkötés szertartása, MKPK, Bp. 1971 c. liturgikus szertartáskönyv elôírásai szerint történik. »házasság szentsége

Jelentôs különbség van azokban az esetekben, ha a katolikus fél jegyese

a) kereszteletlen,

b)a római egyházzal közösségben nem lévô egyházban megkeresztelték, de ezen egyházaknak katolikus felfogás szerint nincs érvényesen felszentelt papsága, és a házasságot általában nem tekintik szentségnek (ezek általában a reformáció protestáns egyházai);

c)a másik fél a római egyházzal közösségben nem lévô egyházak valamelyikében nyerte el a keresztséget, melyekben érvényesen felszentelt papság mûködik, és a házasságot szentségnek tekintik (ezek általában az ortodox, görög keleti egyházak).

a)A katolikus félnek kereszteletlennel kötött házasságához feltétlenül szükség van az illetékes »ordinárius felmentésére a „valláskülönbség” akadálya alól (ET 1086. kán.). Ezt a felmentést az ordinárius csak akkor adhatja meg, ha az alábbi
b) pontban felsorolt, a vegyes házasságokhoz megkívánt, biztosítékok megvannak. E felmentés hiányában a házasság egyházjogilag nem jön létre érvényesen. Szertartása megtalálható „A házasságkötés szertartása” III. fejezetében (Házasságkötés katolikus és meg nem keresztelt jegyes között).

b) Az illetékes ordinárius engedélye szükséges ahhoz, hogy katolikus jegyes nem katolikus (protestáns) egyházban megkeresztelt féllel kössön házasságot. Az ordinárius az engedélyt megfelelô és ésszerû okból megadja a következô feltételekkel:

1.A katolikus jegyes írásban nyilvánítsa ki és ígérje meg, hogy elhárítva minden hitellenes veszélyt, katolikus vallásában megmarad; továbbá:

2.a katolikus jegyes megígéri, hogy minden tôle telhetôt megtesz azért, hogy születendô gyermekeit a Katolikus Egyházban keresztelteti meg, és neveli fel.

3.A nem katolikus felet a házasságkötés elôtt tájékoztatni kell katolikus jegyese ígéretérôl oly módon, hogy arról biztos tudomása legyen. (Ezzel az ún. „reverzális” megszûnt, a nem katolikus félnek semmiféle írásbeli, lelkiismeretével ellenkezô nyilatkozatot nem kell tennie, csupán tudnia kell katolikus jegyese ígéretérôl.) (Az MKPK 1971. évi rendelete.)

A vegyes házasságokat is a „kánoni forma” rnegtartásával, nászmisével vagy misén kívüli szertartással kell megkötni az illetékes katolikus plébános vagy megbízottja elôtt „A házasságkötés szertartása” I. vagy II. fejezete szerint. – Ha azonban a kánoni forma megtartása súlyos nehézségbe ütközik, a katolikus jegyes ordináriusa felmentést adhat a kánoni forma alól, az MKPK 1971. évi rendelkezése szerint azzal a feltétellel, hogy a házasságkötéshez valamilyen vallásos szertartás járuljon. Ez a kikötés gyakorlatilag lehetôvé teszi, hogy a házasságot a nem katolikus jegyes lelkésze elôtt kössék meg. De ilyenkor is a katolikus plébánosnál jelentkezzenek a házasságra készülô jegyesek, ott vegyenek részt jegyesoktatáson, a plébános a feltételek biztosítása után megindokolva kérje az engedélyt az ordináriustól. A plébános buzdítsa a katolikus jegyest, hogy ilyen esetben is gyónjék és áldozzék a házasságkötés elôtt.

A vegyes házasság különös formája, ha mindkét egyház lelkésze jelen van a házasságkötésen (ökumenikus esküvô). Ilyenkor – ha azt katolikus templomban kötik – a katolikus pap (vagy diakónus) vegye ki a házassági nyilatkozatot, a nem katolikus lelkész pedig imát és áldást mondhat. Ugyanígy, ha a jegyesek megkapták a forma alól való felmentést, a katolikus pap részt vehet a nem katolikus házasságkötésen, és szintén mondhat imát és áldást. Csak az nem megengedett, hogy egymás után mindkét lelkész kivegye a házassági nyilatkozatot, vagy egymás után mindkét egyház templomában részt vegyenek a teljes házasságkötés szertartásán. „Kívánatos, hogy a lelkipásztorok a más vallású közösségek lelkészeivel vegyenek fel kapcsolatot, amelyet ôszinte becsületesség és bölcs bizalom hasson át” (Matrimonia mixta), és ezen az alapon rendezzék türelmes megértéssel a vegyes vallású jegyesek javára a nem egyszer kényes és nehéz kérdések megoldását.

c)Külön szabályozás illeti azokat a vegyes házasságokat, amikor egy katolikus fél ortodox, görögkeleti féllel kíván házasságot kötni. Ilyenkor is meg kell tartani a kánoni formát a b) pontban felsorolt feltételekkel és az ordinárius engedélyével. De amíg a protestáns egyházakban az ordinárius forma alól való felmentése nélkül a házasságkötés egyházjogilag érvénytelen, addig az ortodox egyházakban felszentelt személy elôtt kötött házasság a katolikus ordinárius engedélye nélkül nincs megengedve, de ha anélkül mégis megkötik, a házasság egyházjogilag érvényes. – Ha a házasságot a katolikus ordinárius engedélyével kötik meg akár katolikus, akár ortodox templomban, mindkét jegyes – megelôzô gyónás után – áldozhat a házasságkötés alkalmával (akár nászmisén, akár azon kívül).

Megjegyzés: A kánoni forma alól való felmentéssel más egyház lelkésze vagy papja elôtt kötött házasságot a katolikus jegyes illetékes plébániáján anyakönyvezni kell, és a házasságkötés tényét a kereszteltek anyakönyvébe is be kell jegyezni (ET 1121–1122. kán.). * 15.           AM

 

ördögûzés »exorcizmus

 

örökmécs•Az ~ a »szentségház (tabernákulum) elôtt – amelyben az Oltáriszentséget ôrzik – állandóan világító lámpa Krisztus Urunk jelenlétének jelzésére és tiszteletére (vö. ET 940). Egyes helyeken már a 13. sz.-ban is alkalmazták, az egész egyházra 1614-tôl kötelezô. Égethetô olíva-olaj vagy méhviasz, szükség esetén más olaj; újabban villanyégô is pótolja. Ahol a templomban több oltárnál is ég lámpa, az ~ megkülönböztetett legyen. * 5.     BL