ELÕSZÓ
Huszönöt éve, 1963. december 4-én látott napvilágot a II. Vatikáni Egyetemes Zsinat „Sacrosanctum Concilium” kezdetû Liturgikus konstitúciója.
Ebben az elsõ és egyik legfontosabb zsinati okmányban olvassuk: „A liturgia az a csúcs, amelyre az Egyház tevékenysége irányul; ugyanakkor
az a forrás is, amelybõl minden ereje fakad” (Lk 10).
követték. Az Egyház az eddigi latin nyelv helyett tág teret biztosított a liturgiában a népnyelv használatának. Nagy változások történtek az
egyes liturgikus cselekmények szertartásrendjében is. Nem is szólva arról, hogy a zsinat óta az Egyház új és egészen sajátos magatartást kíván
az istentiszteletek résztvevõitõl. A Liturgikus konstitúció 14.pontja így ír errõl: „…A híveket neveljék rá a liturgikus ünneplésben való tudatos,
tevékeny és teljes részvételre. Ezt követeli magának a liturgiának a természete: a keresztségbõl származó joga és kötelezettsége ez a krisztusi
népnek,Ëvát nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép (1Pét 2,9; vö. 2,4–5)”.
természetesen csak akkor valósulhat meg, ha az Egyház felelõs vezetõi mindent megtesznek a liturgia résztvevõinek, a papoknak és a híveknek
folytonos tanítására és nevelésére. Csak így remélhetõ ugyanis, hogy mindnyájan egyre inkább elsajátítjuk a legfontosabb liturgikus ismereteket,
és egyúttal áthat bennünket az új liturgia igazi szelleme.
nagymértékben hozzájárul majd liturgikus mûveltségünk gyarapításához.
lelkipásztorkodó papságnak, a papnövendékeknek, a teológiai tanfolyamok hallgatóinak, a tudatos keresztény életre törekvõ világi hívõknek és
minden érdeklõdõnek is.
Ebben az elsõ és egyik legfontosabb zsinati okmányban olvassuk: „A liturgia az a csúcs, amelyre az Egyház tevékenysége irányul; ugyanakkor
az a forrás is, amelybõl minden ereje fakad” (Lk 10).
követték. Az Egyház az eddigi latin nyelv helyett tág teret biztosított a liturgiában a népnyelv használatának. Nagy változások történtek az
egyes liturgikus cselekmények szertartásrendjében is. Nem is szólva arról, hogy a zsinat óta az Egyház új és egészen sajátos magatartást kíván
az istentiszteletek résztvevõitõl. A Liturgikus konstitúció 14.pontja így ír errõl: „…A híveket neveljék rá a liturgikus ünneplésben való tudatos,
tevékeny és teljes részvételre. Ezt követeli magának a liturgiának a természete: a keresztségbõl származó joga és kötelezettsége ez a krisztusi
népnek,Ëvát nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép (1Pét 2,9; vö. 2,4–5)”.
természetesen csak akkor valósulhat meg, ha az Egyház felelõs vezetõi mindent megtesznek a liturgia résztvevõinek, a papoknak és a híveknek
folytonos tanítására és nevelésére. Csak így remélhetõ ugyanis, hogy mindnyájan egyre inkább elsajátítjuk a legfontosabb liturgikus ismereteket,
és egyúttal áthat bennünket az új liturgia igazi szelleme.
nagymértékben hozzájárul majd liturgikus mûveltségünk gyarapításához.
lelkipásztorkodó papságnak, a papnövendékeknek, a teológiai tanfolyamok hallgatóinak, a tudatos keresztény életre törekvõ világi hívõknek és
minden érdeklõdõnek is.
Szombathely, 1988. december 25.
szombathelyi megyéspüspök,
az Országos Liturgikus Tanács elnöke