Több mint ötven éve jelent meg magyar Liturgikus Lexikon, legutoljára Kühár Flóris és Radó Polikárp bencés atyák szerkesztésében (Komárom, 1933). A II. Vatikáni Egyetemes Zsinat liturgikus reformja szükségessé tette, hogy elsôsorban a gyakorlati szempontokat figyelembe véve, új szerkesztésben készítsünk el egy olyan Liturgikus Lexikont, amely a felmerülô mindennapi kérdésekben kíván eligazítást adni. Az egyes kifejezések görög, latin, esetleg héber vagy arám eredetére rámutat, de nem kíván a csaknem kétezeréves liturgikus fejlôdés gazdag részleteivel foglalkozni. Sokkal inkább az a célja, hogy a liturgikus reform szellemében világos fogalmi meghatározásokat adjon, és a 25 év alatt megjelent szertartáskönyvek és liturgikus instrukciók, valamint az új Egyházi Törvénykönyv (Róma, 1983; Budapest, 1985) alapján útmutatást és tájékoztatást nyújtson a papságnak, azoknak a világiaknak, akik bármely feladat ellátásával szerepüknek megfelelôen tevékeny végzôi a liturgiának és ugyanakkor mindenkinek, akit érdekel a katolikus egyház liturgiája.

 

Lexikonunk a Magyarországon döntô többségû római (latin) szertartású katolikus egyház gyakorlatára volt figyelemmel, de bôven ismertetjük a Római Szentszékkel egységben élô görög katolikus testvéreink szertartásait is. Az ökumené jegyében többször kitérünk a római egyházzal egységet nem tartó keleti egyházak rítusaira is.

 

Lexikonunkban több helyütt eltérünk az MTA „A magyar helyesírás szabályai” (Bp., 1988.) elôírásaitól. Így pl. tudatosan mindig nagybetûvel írjuk az egyházi ünnepek és szent napok neveit : pl. Szent Család ünnepe, Virágvasárnap, Halottak napja stb. Hasonlóképpen nagybetûvel kezdjük a három isteni személyre vonatkozó elnevezéseket: Isten, Szentháromság, Isten Báránya, Bárány (ha az Jézusra vonatkozik), Eukarisztia, Oltáriszentség, Szentség (ha ez az Eukarisztiát jelöli), Ige (ha ez a második isteni személy megnevezése) stb. Nagybetûvel írjuk az Egyház nevét, ha minden jelzô nélkül Jézus Krisztus egyetemes egyházát jelenti. De kisbetûvel a jelzôs összetételekben. Nagybetûvel kezdjük az imádságok neveit, pl. Miatyánk, Üdvözlégy stb. Ugyancsak: Biblia, Szentírás, Írás, Írások (ha ezek a Biblia meg-
nevezései); végül a zsolozsma imaóráinak és a mise ordináriumának neveit, pl. Vecsernye, Kyrie stb.

 

A nyugati latin egyházi személyiségek neveit magyarosan elfogadott alakjukban hozzuk, pl. Szt. Benedek, Szt. Ágoston stb., de a névmutatóban zárójelben feltüntetjük az eredeti latin nevet, pl. Benedictus, Aurelius Augustinus. A keleti egyház görög személyeinek és helységeinek nevét fonetikus átírással használjuk, pl. Khrüszosztomosz (Aranyszájú Szt. János), Nagy Szt. Baszileiosz (Vazul, Bazil). A görög nevek átírásánál következetesen Vanyó László: Az ókeresztény egyház és irodalma (Szent István Társulat, Bp., 1980.) c. mûvét követjük. A nyugati neveknél pedig dr. Szántó Konrád: A katolikus egyház története (Ecclesia, Bp., 1983., 1985.) mûvében használt írásmódot alkalmazzuk. Sok nehézséget okoz a népnyelvû liturgia bevezetése utáni, még ma is meglévô szaknyelvi bizonytalanság. A különféle kato-
likus kiadványok ugyanarra a fogalomra több szót és többféle írásmódot használnak, pl. eucharisztia, Eucharisztia, eukarisztia, Eukarisztia. Itt a nyelvészek meghallgatása után döntenünk kellett a legjobbnak látszó kifejezés és írásmód mellett. Mindenesetre nagyon szükségesnek tûnik olyan szószedet összeállítása, amely biztosítaná a teológiai kifejezések könyvkiadásban, folyóiratokban és katolikus sajtóban egységes írásmódját.

 

Munkánkban hálás köszönettel vagyunk Bíró Lucián bencés atyának, aki 90. életévében is lelkesedéssel és támogatásával állandóan segítette e lexikon megszületését. Köszönjük lektoraink áldozatos munkáját, akik igen sok segítséget nyújtottak gondos és részletekbe menô megjegyzéseikkel.

 

Mindezek ellenére kérjük olvasóinkat, hogy a rendkívül nagy és szétszórtan található anyag feldolgozásában elôforduló hiányokra vagy téves adatközlésre szíveskedjenek a szerkesztôk figyelmét felhívni, hogy azokat egy második kiadásban kijavíthassuk.

 

 

Budapest, 1988. december 4-én,

a Liturgikus konstitúció jóváhagyásának 25. évfordulóján

 

 

Verbényi István és Arató Miklós Orbán

szerkesztôk